Kéménypornót forgattunk egy csupaszárny géppel
További Tech cikkek
- Olyat hibát produkál a Windows, hogy garantáltan mindenki kiugrik a székéből
- Könnyen megeshet, hogy a Google kénytelen lesz eladni a Chrome-ot
- A Huawei hivatalosan is bejelentette, előrendelhető a Mate 70
- Lesöpörheti Elon Musk X-ét a Bluesky, már a Google is relevánsabbnak találja
- Ezek a leggyakrabban használt jelszavak – érdemes változtatni, ha ön is használja valamelyiket
Ha azt mondjuk, drón, jobbára mindenkinek egy többrotoros kopter jut eszébe, amilyennel azokat a jó kis madártávlatos videókat rögzítik. A Parrot nevű francia gyártó is főleg olyasmiben utazott korábban, azonban most kiadtak egy repülő formájú, egypropelleres gépet, a Discót.
A Disco is drón, a drónságnak abban az értelmében, hogy a gép minden, a levegőben maradáshoz szükséges dolgot maga intéz, így a pilótának már csak annyi dolga marad, hogy a távirányítóval irányítsa a repülést. A csupaszárny gép ezt leszámítva viszont szinte minden, a drónoktól megszokott dologban eltér a drónoktól. Működéséről egy rövid videót is forgattunk:
Egy szárny lett, maradhat?
Eleve, vannak szárnyai, és egyetlen propeller van rajta, az is a hátulján. A teste sem fémmerevítéssel megerősített műanyagból van, hanem hungarocellből. A felszállás sem megy neki segítség nélkül – meg kell nyomni a felszállás-gombot, de a gép a kezünkből indulva reppen fel a magasba. Ennél is fontosabb, hogy a leszálláshoz még több hely kell – eleve, kell némi távolság, hogy irányba tudjunk állni vele, aztán még egy pár tíz méter ahhoz, hogy kifussa magát és lehuppanjon a földre.
Szintén nem a megszokott eredményt kapjuk, ha azt nézzük, milyen felvételeket lehet vele készíteni. Mivel repülőszerűen repülő drónról beszélünk, eleve a lebegős, lassú áthúzásos videók kiesnek. A gép lebegés helyett körözni tud, azt viszont egész stabilan teszi, sőt van olyan, egyetlen pöccintéssel beindítható üzemmódja, ahol az aktuális pont felett nekiáll előre megadott átmérőjű köröket róni mindaddig, amíg bele nem nyúlunk az irányításba egy újabb pöccintéssel.
Azt már leírtuk, milyennek nem mondanánk a Discót, most jöjjön, hogy miért kiváló kis szerkezet. Egyrészt mert a drónoktól eltérően irányítható, repülőként. Nem mintha sokszor vezettem volna igazi repülőt, de valahogy az embernek jobban kézre áll a szárnyakkal és terelőlapokkal történő, repülős irányítás, mint a kvadro- és egyéb kopterektől megszokott helikopteres függeszkedés.
A kapott távirányítóval (ami szerencsére már nem a Bebopnál látott, nevetségesen hatalmas izé, hanem egy sima távirányító egy, a szokottnál talán nagyobb antennával) nagyon könnyen megy az irányítás, fel, le, jobbra, balra, gyorsít, lassít, felszáll, leszáll – nagyjából ennyi már elég is az üdvösséghez. A távirányítóhoz csatolt okostelefon vagy tablet (a megfelelő app letöltése után) automatikusan csatlakozik a távirányítóhoz, illetve azon keresztül a drónhoz. Az így kapott felületen minden fontosabb beállítást elvégezhetünk. Érdemes is megadni a minimum magasságot, hogy a környékbeli házakba vagy fákba ne nagyon ütközzünk bele.
A maximális magasság 150 méter, de alapból nem ez van beállítva, érdemes itt is kitolni a csúszkát a végpontba. Beállítható az is, hogy a kapcsolat elvesztése esetén mennyi ideig várjon a gép, és mikor induljon el haza (pontosabban az indulás helyének koordinátái felé). Szerencsére amúgy tényleg visszajön, volt pár izgalmasabb pillanat, mikor a közvetített videó először akadt, aztán eltűnt, aztán a távirányító zöldről pirosra váltott, jelezve, hogy hát, kapcsolat, az nincs. A gép óráknak tűnő fél perc után szépen visszazümmögött a fejünk fölé, és szolgálatkészen tekergett, míg össze nem csatlakozott a távirányítóval.
Fotó, videó, kakaó
A gépbe szerelt 14 megapixeles kamera képe elég jó, a rögzített videók is tudnak szépek lenni megfelelő időjárási körülmények között. Nekünk sikerült vele szép éles filmet is venni, de természetesen mikor az egyik ködös reggel sikerült az alacsonyan szálló felhőpamacsok fölé repülni, már bepárásodott (kívülről) a lencse, így az nem lett olyan jó. De azért még így is élvezhető:
A géppel fényképeket is lehet lőni, méghozzá két módszerrel. Egyrészt videózás közben nyomkodhatjuk a távirányítón a fotógombot, ez ilyenkor elég rossz minőségű, nem is túl nagy felbontású képet vesz ki a videórögzítésből. A másik lehetőség, hogy a gépet fotómódban reptetjük: ilyenkor videót nem vesz, de a beállítástól függően akár RAW formátumban is lehet vele fotózni, és olyankor ilyenek keletkeznek:
Ha egy pillanatra eltávolodunk attól, hogy csak repülő kameraként használjuk a Discót, akkor jön be még egy extra dolog: a géppel kifejezetten izgalmas és jó csak úgy repkedni is. A csomagban van egy fejre rögzíthető telefontartó is, amellyel VR-sisakhoz hasonló élményünk lehet, de ezt egyszer próbáltam csak ki, és nagyon zavart, hogy leszálláskor nem látom, pontosan hol is van a drón, és inkább levettem. De akinek van ideje némi tapasztalatot szerezni egy olyan helyen, ahol nincsenek óriási elektromos távvezetékek a környéken (Százhalombatta nem ilyen), akkor egészen biztosan elképesztő móka lehet FPS-nézetben repkedni.
De még ez sem kell mindenképp. A (nem is olyan) kis gép eszméletlen fordulékony, gyorsan emelkedik, és ha odalépünk a gázra, akár 80 kilométeres óránkénti sebességre is képes. Már csak ezért is érdemes vigyázni, merre repkedünk, mert a gép bőven az agyunk és a helyzetfelismerésünk előtt jár, mire felfogjuk, hogy ott egy fa, már bele is gabalyodtunk.
Szerencsére azonban nincs baj akkor sem, ha véletlenül belerepülünk egy fába – nekem rögtön az első felszállás végződött egy ilyen balesettel. A faágak csúnyán megfékezték a gépet, a csattanásra a mező túloldalán állók is odanéztek, de a gépet eleve úgy tervezték, hogy kibírja az ilyesmit. A lecsatolható szárnyak kipattantak ugyan a helyükből, de néhány karcolást leszámítva szinte semmilyen sérülés nem lett a gépen, azt a pár tüskét és a szárnyba beletört gallydarabot simán ki lehetett húzni a hungarocellből.
Az egyetlen hátránya az egész gépnek, hogy 1300 dollárba kerül, márpedig 1000 dollár körül profi kvadrokopterek között is válogathatunk. A kialakítás impozáns, az elérhető funkciók élvezetesek, a gép sokáig húzza még napi használat mellett is (egy feltöltéssel amúgy átlag 40 percet lehet repkedni), de ezen az áron nem valószínű, hogy óriási üzleti siker lesz majd a Disco. Viszont arra jó lehet, hogy elindítsa ezt a kategóriát is az elmúlt években a kvadrokoptereknél már látott árzuhanási és fejlődési folyamaton, hogy pár év múlva ennek az árnak a töredékéért megkapjuk ezt a kivételes szerkezetet.