Hogy van japánul, hogy hú, azt kifelejtettük?

Őszintén megmondom: nem értem a japán cégeket. Vegyünk most hirtelen két friss példát: az egyik a Sony és az új Playstation 4 kiadása, a másik a Nikon és az új D5600 kiadása. Az előbbinél állítólag majd évek múlva kiderül, hogy de, tényleg volt értelme kiadni egy olyan gépet, ami most még tök ugyanazt tudja, mint amit a saját generációjában kiadott elődje. A Nikon D5600-nál ugyanezt érzem.

Száz meg eggyel több

Még talán egy éve sincs, hogy a Nikon előrukkolt a D5500-zal, a legjobb, nem belépő, de nem is profi kategóriájú, Dx-es formátumú tükörreflexes fényképezőgéppel. Volt benne magas ISO-érték mellett is jó képeket dobó szenzor, sikerült beletenni annyi fókuszpontot, hogy a 3d-s követőfókusz is inkább működjön, mint ne (nyilván a háttértől meg a célponttól függően), egész gyorsan lőtte a képeket, másodpercenként akár hatot is, és ha az ember odafigyelt, akár 800-1000 képet is készíthetett, mielőtt akkut kellett cserélnie.

Volt benne beépített wifi (ezt az alacsonyabb kategóriában húszezres kütyüvel kellett akkoriban kiváltani), volt egész használható, nem túl okos, cserébe nem is okoskodó, kihajtható-forgatható érintőképernyője, mikrofonbemenet, meg amúgy is sztereo mikrofon a tetején, tényleg, egész teljes kis csomag volt azoknak, akiknek a belépő szint kevés, de azért nem akarnak hobbi szintű természetfotózásnál, vagy profi esküvőfotózásnál többet az egésztől.

A most kiadott D5600 pontosan ennek a modellnek a frissítése, és pár szoftveres dologtól (már alapból tud timelapse-es videót meg timelapse fotót, ez korábban csak a D7xxx-es modellekben volt benne) eltekintve egyetlen komoly különbség van. Mondom még egyszer: egy hardveres különbség van. Nem az érzékelő, nem a mechanika, sőt, a gép külsőre szakasztott úgy néz ki, mint az 5500, milliméterre egyező tok meg minden. Szóval az egyetlen különbség a SnapBridge-képesség.

A SnapBridge a vezeték nélküli okostelefonos összekapcsolódás nikonul, és elméletben tök jól működik. Elég csak letöltenünk egy appot a telefonunkra, összelőni a fényképezőgéppel, és az elkészített képek már csúsznak is át bluetooth-on az egyikről a másikra. Ez az elmélet, a gyakorlat ezzel szemben az, hogy oké, a képek tényleg átmennek, mármint ha tízből épp az a hat alkalom van, amikor a két eszköz összecsatlakozik, nem pedig csak bután néz, hogy de kedves gazdám, milyen telefon.

A baj az, hogy a 800-1000 fotós akkuidő lemegy (a gyári adat szerint) 400-valahányra. Ez elképesztően kevés, és igazából nem is az van, hogy maga a fotózás lesz rövidebb, hanem fotózunk, kikapcsoljuk a gépet, és (nyilván beállítástól függően, de) a gép folyamatosan tolja át a képeket még ekkor is. Azt meg, hogy hopp, üres a tank, csak akkor vesszük észre, mikor átgyalogol előttünk az úton egy sebzett unikornis, és le szeretnénk fotózni, és még a lencsevédőt sem felejtjük fent, és...

A SnapBridge amúgy a korábbi, WMU nevű appot váltja le, ami pontosan annyira volt barátságos, mint amennyire a nevéből ki lehet találni, hogy a Nikon mobilos alkalmazása. Az csak a wifit ismerte, ráadásul kicsit olyan használni, mintha hisztis, lusta és feledékeny szerzetesekkel szeretnénk átmásoltatni a gépben lévő memóriakártyáról a telefonunkba az adatokat. Ehhez képest a SnapBridge legalább működik, nem szakad meg, és (úristen, 21. század!) még azt is be lehet neki állítani, hogy alapból a teljes méretű képet másolja át, ne annak az 1024×768-ra vágott változatát. De önmagában azért elég kellemetlen, hogy egy modellfrissítésnél csak ez az egy előrelépés van egy fényképezőgépben azon a piacon, amit már többször is letaroltak a gyártók, és az is csoda, hogy nem törnek előre jobban a tükör nélküli alternatívák.

Jó ez, csak nem jobb

Ne legyen félreértés, a Nikon D5600 egy kiváló gép, élvezet használni, és értő-gyakorlott kezekben meglepően jó képeket tud lőni, a hozzám hasonló lelkes bénáknak nagyjából ez lehet a csúcs. A probléma az, hogy erre a most nyilván komoly leárazásokra készülő elődmodell, a D5500 is képes, az árkülönbség pedig akár egy olcsóbb, pl egy 50mm-es f1.8-as objektív jelentős része is lehet. Persze a neten keresgélve vannak azért árképzési anomáliák, komolyabb csomagokban például már-már egy árszinten van a két gép, de ez még a piacra kerülést közvetlenül megelőző állapot, pár héten belül nagyobb mozgások is lehetnek.

Szóval ha önnek van egy D5500-asa, nyilván nem is gondolkodik azon, hogy lecserélje (legalábbis kategórián belül biztos nem). Ha önnek D3xxx-es gépe van, és nem akar feljebb lépni, akkor vegye a D3400-ast és ne a D3300-at, mert ott van SnapBridge, plusz valamelyest magasabb ISO-szinttel fotózva is jobb képeket kap. Ha feljebb lépne az 5xxx-es sorozatba, nehezebb tanácsot adni. Azonos árszinten a D5600 vételét és okos használatát (vagyis a SnapBridge rendszeres kikapcsolását) javasolnám. Viszont ha eleve nem akar a telefonján képet szerkeszteni, nem annyira használja az érintőképernyőt, akkor vegye a D5500-at, vagy várja meg, mit hoz 2017 – állítólag csudát látunk majd mindenféle téren, még az is lehet, hogy a Nikon nem véletlenül nem ölt több energiát ebbe a ráncfelvarrásba.

Hopp, lehet, hogy megértettem a japánokat!