Máté, Mirella
10 °C
13 °C

Kipróbáltuk a hajszárítók Tesláját

2017.05.19. 07:12 Módosítva: 2017-05-19 11:59:24

A hajszárítás egy szükséges rossz a reggeli készülődésben, aki teheti, kihagyja. A hajszárítók sem változtak túlzottan az elmúlt években, nagyjából ugyanazon az elven működnek, ahogy azt kitalálták a 19. század végén.

A hajszárító először Alexandre F. Godefoy franciaországi szalonjában jelent meg, amely porszívó működési elvén alapult. Ez még egy hatalmas tárgy volt, egy burához egy gáztűzhely csövét kötötték és csak akkor tudott hajat szárítani, ha valaki a bura alá ült. Az első hordozható hajszárítók az 1920-as években jelentek meg.

Az első kézi eszközök még nehezek voltak, és villanymotort rejtettek, amely beszívta a környezet levegőjét, és a szűkítő nyíláson keresztül kifújta egy ventilátorlapát segítségével. Ez a működési elv azóta nem is nagyon változott, leginkább a hajszárítók teljesítménye nőtt az elmúlt majdnem száz évben, és persze könnyebbek is lettek.

Ebbe a piaci környezetbe lépett be egy teljesen új szereplő, amit eddig főleg a kézszárítókról ismerhettünk. A Dyson elég nagy piaci részesedést szerzett ebben a szegmensben, de néhány éve úgy döntöttek, hogy új területeken próbálkoznak. Néhány éve porszívót dobtak piacra, aztán egy furcsa, lapátok nélküli ventilátort, most pedig egy hajszárítót. Utóbbi két eszközük hasonló elven működik: egy motor segítségével beszívják a környezetükből a levegőt, majd azt szűk csatornákba bevezetve felgyorsítva kifújják.

Nem szoktunk hajszárítókat tesztelni – mégis mit lehet azon tesztelni, hogy egy eszköz meleg levegőt fúj a hajamra, amely ettől megszárad? – és most sem az eredmény érdekelt, hanem a működési elv. A Dyson néhány apró újítással alakította át a jól ismert eszközt, amitől az egészen futurisztikus lett. Egy hatalmas lyuk van az eszköz közepén, pont ott, ahol elvileg a motornak kellene lennie.

A Dyson ezt a motort a nyélbe helyezte, a szűkítő nyílásokat pedig a fejrészbe, így a levegőt egy körből fújja ki a szerényen Supersonicnak nevezett gép. A cég saját fejlesztésű motorja kicsi és könnyű, de elképesztően gyorsan, percenként 110 ezerszer fordulnak meg a lapátjai. Ezzel szemben egy átlagos hajszárító motorja 20-30 ezerszer pördül meg percenként. A levegőt a nyél alján szívja be az eszköz, és továbbítja a fej felé, ahol annak hőmérsékletét percenként hússzor megméri, hogy ne legyen túl forró a kiáramló levegő.

A hajszárító lényege, hogy a szokottnál jobban felgyorsítja a levegőt, így a hajat nem a meleg szárítja meg, hanem az áramlás sebessége. A haj ugyanis károsodik, ha extrém hőhatások érik. A Dyson szárítója annyira erősen fúj, hogy még néhány méterről is érezni az áramlást. A cég négy évet töltött a Supersonic fejlesztésével, több mint 600 prototípust gyártottak, 1600 kilométernyi emberi hajat szárítottak meg, míg megalkották a végeredményt.

Impresszív, de tényleg forradalmasítja a hajszárítást? Az tény, hogy sokkal gyorsabban végzünk ezzel a feladattal, mint egy hagyományos szárítóval. Első alkalommal éppen hogy bekapcsoltam a szárítót és mire elkezdtem volna a frizurámat alakítani, már száraz is volt a hajam. Hasonlóan nyilatkozott a hajszárításban jártasabb rokonom, akinek odaadtam néhány napra, hogy egy hozzáértőbb véleményét is meghallgassam. Feltűnt még neki, hogy nem szárítja ki a hajat ez a gép, sokkal lágyabbak maradnak hajszálak.

Tehát gyorsan és jól szárít, de stopperrel is ki kellett próbálnom. Vizes hajamat épp csak megtörölgettem törölközővel, és rászabadítottam először a saját hagyományos szárítómat. Majd újabb hajmosás, törölközés után a tesztkészüléket. Nagyjából fele annyi idő alatt végeztem, és sokkal kócosabb lett a hajam a Supersonickal (hat és fél vs. 3 és fél perc, és a teljesség kedvéért azt is leírom, hogy rövid a hajam).

A kütyü egyáltalán nem könnyebb, mint a hagyományos hajszárítók, ezt is nehéz tartani egy idő után. Cserébe valamivel halkabb, de azért nem annyira, hogy a két- és ötéves fiaim is a közelébe merjenek menni, tisztes távolból figyeltek inkább. Gombjai digitálisak, állítható a fújás erőssége és hőmérséklete. De a gombokat a fejre tették, ami kényelmetlenné teszi nyomogatásukat. Talán jobb lett volna a nyélbe építeni ezeket, hogy akár használat közben is változtathatnék a beállításokon.

Ezek után mindenki az árára kíváncsi, én is azt néztem meg szinte elsőnek, miután kézhez kaptam a készüléket. Elképesztően drága, 120 ezer forintba kerül. Összehasonlításként megnéztem néhány online boltban a legdrágább hajszárítók árát, de azok is legfeljebb feleennyibe kerülnek. Kíváncsi vagyok a célközönségre, ki adna ki ennyi pénzt egy ilyen eszközre, még akkor is, ha naponta használja, és mondjuk nem mesterfodrász.