Kiraktuk a Rubik-gömböt
További Hardver cikkek
350 millió eladott Rubik-kocka után természetesen óriási az érdeklődés a mester új játéka iránt, a Time magazin a címlapján tartott visszaszámlálást a megjelenésig, a játékvásár látogatói versenyt lelkesedtek, a bűvöskocka-világbajnok, aki kipróbálta, azt mondta, elsőre két napba telt a kirakása. Ezek után mi is kíváncsian, és vártuk a gömb érkezését, egy kicsit félve is, miután kiderült, hogy a szerkesztőség nagy része anno a kockát is úgy tudta csak kirakni, hogy előtte egy csavarhúzó segítségével apró darabokra bontotta.
A gömb úgy néz ki, hogy simán elmehetne bármelyik nyolcvanas évekbeli B-kategóriás sci-fibe időgépnek, vagy egy űrhajó hiperhajtóművének. Van három, egymásba ágyazott, egymástól függetlenül mozgó műanyag gömb, a belső kettőben lyukak, a külsőn kis dudorok, és az egész közepén pár színes golyó. A feladat annyi, hogy a kütyüt óvatosan forgatva valahogy elérjük, hogy a golyók a lyukakon keresztül a színüknek megfelelő dudorokba jussanak. Vérmérséklettől függően egy és tíz perc között jön el az a pont, amikor az ember rájön, hogy ez a fizika törvényeinek totálisan ellentmond. Aztán nagyjából még egyszer ennyi idő, és jön az újabb felismerés, hogy ettől függetlenül mégiscsak meg lehet csinálni, csak rá kell érezni a gömbökkel meg a forgástengelyekkel való bűvészkedésre.
A gömb nem logikai játék, inkább a kézügyességet (és a türelmet) dolgoztatja meg; a Rubik-kockánál sokkal jobban hasonlít arra a kis korong alakú gyerekjátékra, amiben pici golyókat kell a macska szemébe (más verzióban a focikapuba) egyensúlyozni. Ráadásul itt minden egyes, helyére került golyó után változik a súlyeloszlás, és egyre nehezebb lesz a további zsonglőrködés (plusz arra is figyelni kell, hogy a már jó helyen levő golyók ott is maradjanak).
Az első kis sikerélmény után aztán elkap a gépszíj, és az ember addig nem teszi le, míg mind a hat golyót a helyére nem ügyeskedi – vagy falhoz nem vágja az egészet, amikor egy rossz mozdulat után a már a helyükön levő darabok visszapotyognak a gömb közepébe. A világbajnok kétnapos küzdelme azért erős költői túlzás, az Index grafikusa, Kati nagyjából másfél óra alatt úgy rakta ki a gömböt, hogy a többi próbálkozónak nem egyszer sikerült másodpercek alatt elbarmolnia, amit felépített.
A bűvös kocka óta Rubik Ernő vagy egy tucatnyi logikai játékkal állt elő, de a kocka sikerét megközelítenie sem sikerült. Emlékszik még valaki a Bábel-toronyra? A Rubik-órára? A Bűvös dominóra? A Kígyóra? A Bűvös négyzetekre? A Rubik-kocka legendája valószínűleg egyszeri, megismételhetetlen, és a gömb sem fog a nyomába érni, de abból ítélve, hogy a tesztpéldányunk egy órája eltűnt, és a szerkesztőség egyre újabb pontjain bukkan fel mindig új kezekben, akár sikeres is lehet. Hogy az első kirakás után is érdekes marad-e, azt a magam részéről valószínűleg sosem fogom megtapasztalni, de majd megkérdezek valakit, aki nem olyan fakezű, mint én.
(A Rubik-gömböt az izoom.hu-tól kaptuk)