Néhány éven belül egyetlen feltöltéssel napokon át működő laptopok jelenhetnek meg, de előbb megoldást kell találni az újfajta szilíciumanódok tömeges gyártására.
Jelenleg még a leghatékonyabb laptopokat is négy-ötóránként konnektorra kell dugni, mielőtt teljesen lemerülnek, mert az akkuk rettentően gyengék. Az amerikai Stanford egyetem kutatói azonban felfedeztek egy módszert, amellyel az akkumulátorok kapacitása a tízszeresére növelhető.
A kutatók szilícium nanoszálakkal tudták megnövelni növelni a laptopokban, zenelejátszókban, videokamerákban és mobiltelefonokban használt lítiumion akkuk kapacitását. A Cnet cikke szerint egyetlen feltöltéssel akár 40 óra hosszan is működnek majd a laptopok, tehát napi nyolc óra használattal számolva elméletileg egy teljes munkahetet is kibírnak majd a gépek energia-utánpótlás nélkül. Az új módszert Yi Cui és kollégái fejlesztették ki, akik szerint a felfedezés forradalmi.
A megnövekedett kapacitás egy újfajta anódnak köszönhető, amely szilícium nanoszálakból áll. A hagyományos lítiumion akkukban grafit anódot használnak, ez azonban korlátozza az akkukban lévő lítium mennyiségét, és ezzel együtt az akkuk élettartamát is.
Új rekord az elemgyártásban
A világ leghosszabb élettartamú alkáli elemét mutatta be a Panasonic, az új akkumulátorral működtetett készülékek 20 százalékkal bírnak többet a rivális áramforrásokhoz képest. Az új áramforrás ráadásul a csomagolásban is tovább bírja, a gyártástól számítva akár 10 évig is eláll (az átlagos elemeket szavatossága legfeljebb 5-7 év), ezért kitűnően alkalmas a katasztrófahelyzetek felszereléseihez. Az Evolta nevű termékek áprilisban kerülnek a japán boltokba, egy négydarabos csomag az átlagos elemekhez képest 15 százalékkal drágábban, azaz mintegy 590 jenért (mintegy 956 forintért) lesz kapható.
Kibogozták
Eddig is tudták, hogy a szilícium lenne a legalkalmasabb anódnak, csakhogy a szilícium töltés közben kitágul, használat közben pedig összehúzódik. Az anyag tehát könnyen szétporlad, és emiatt csökken az akku teljesítménye. Az elmúlt harminc évben ezért a kutatók nem is foglalkoztak a szilíciummal, inkább a grafit alapú anódok továbbfejlesztésére koncentráltak.
Cui azonban elővette az elhanyagolt anyagot, és újfajta szilícium anódot alkotott. Mint sok más mai fejlesztésben, itt is a nanotechnológia előretörése miatt sikerült megoldani a régi problémát. Cui rengeteg nagyon vékony szilícium nanoszál között tárolja a lítiumot, és bár a szálak mérete a négyszeresére nő a lítium felitatásakor, mégsem töredeznek szét.
Persze még néhány akadályt le kell küzdeni a technológia bevezetése előtt. Cui mindenesetre szabadalmaztatta a megoldását, és vagy létrehoz egy új akkugyártó céget, vagy megpróbál megállapodni valamelyik nagy akkugyártóval. Az új akkuk megjelenéséről csak annyit tudni, hogy még éveket kell várni.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
