További Hardver cikkek
Kapcsolódók (4)
Lara a zsebben
Bár Lara Croft nem létező személy, egyelőre még nem is filmkarakter, nevét az egész világon mindenki ismeri a számítástechnika vízválasztóvonalán innen és túl.
Bár Lara Croft nem létező személy, egyelőre még nem is filmkarakter, nevét az egész világon mindenki ismeri a számítástechnika vízválasztóvonalán innen és túl.
Mekka-Symposium 2000 magyar szemmel
Képzeljünk el egy motorostalálkozót, ahová azonban nem motorkerékpárral mennek a résztvevők, hanem számítógéppel, de épp olyan megszállottak és összetartóak.
Képzeljünk el egy motorostalálkozót, ahová azonban nem motorkerékpárral mennek a résztvevők, hanem számítógéppel, de épp olyan megszállottak és összetartóak.
A Sony a közelmúltban jelentette be, hogy hordozható PSX-szel robbant a handheld piacon, egyelőre kijelző nélkül lehet majd kapni, de idővel persze azt is vehetünk hozzá, sőt, talán még Európába is bejut a dolog, de én akkor már csak zokogni fogok. A Nintendo közben gőzerővel csinálja a Gameboy Advance-öt (GBA), ami az előzetes híresztelésekkel ellentétben nem lesz PSX kaliberű masina, inkább a 16 bites Super Nintendo szintjén mozog majd, de az sem túl nagy baj, én speciel nem élek-halok azért, hogy 3D jelenjen meg egy nagyjából 200 x 200 pixeles kijelzőn, ugyanmár. Az SNK (szintén japán) konzol pusher cég közben összebalhézott az amerikai divízióval, utána pedig kivonta az amerikai piacról saját 16 bites handheldjét, a NEOGEO pocket-et, "dögöljön meg Amerika!" jelszóval. Szóval megy az izmozás, van pörgés, mindig történik valami a japánok körül és nem is kell hozzá Barátok Közt-et nézni a tv-ben.
Fújjuk ki magunkat. Amikor röpke két-három év alatt új handheldeket vezetnek a piacra, ekkorára gyorsult a vonat, nem lehet már mást csinálni, csak a retróba menekülni. Aki fel akarja venni a lépést, annak rámegy a magánélete (tapasztaltabbaknak nincs is), rámegy a munkahelye, a keresete, elhullnak a barátok és helyüket átveszik a pixelek, az egész nagy tuberkolózis.
Ebben az urbán-káoszban maroknyi emberek csapata szerte a világból szemben áll a netviharral és mutat fügét mindenkinek. Egy, csak egy maradhat fenn örökké, a Commodore 64, a jó öreg masina, mely nem bír kimúlni. Amigák jöttek, majd mentek, Atarik hullottak elemeire, fekete-fehér gameboy pukkant szilícium morzsákra, de a jó öreg csak áll a gigahertzekre gyorsult, fűvel turbózott világban és én talán már most leírnám, hogy a Gameboy Colort (jelenlegi hypemasina) is túl fogja élni, aztán így tovább. Hol vannak azok a szkeptikus vészmadarak, akik 1990-ben temették a 64-et? A Commodore 64 elpusztíthatatlan. És amikor azt gondoljuk, hogy mindent kitaláltak már rá, amit emberi elme képes kitalálni, és már tényleg mindent megvalósítottak, akkor jöhet a retró, visszatérhetünk a limitekhez, a kötöttségekhez.
Két-három éve jelent meg a színen egy magát Sanders-nek hívó grafikus, aki azzal robbant be a köztudatba, hogy magasan tojt a Commodore 64-en egyébként roppant népszerű grafikai módokra, a FLI-re, az IFLI-re, meg a többi divatos programozói "felbontásra". (Fontos megjegyezni, hogy akikről beszélünk, mind demoscene arcok, C-64-en manapság semminemű játékprogramozás nem létezik, kiadók nem vannak, pénz se nem van.) Szóval Sanders kőkeményen azoknak a limiteknek a betartásával rajzolt, amire végülis a gépet eredetileg tervezték. (Az érdeklődők kedvéért: ez azt jelentette, hogy 4 x 8 pixelen mindössze - a háttérszínen kívül - három színt használhatott a fix 16-os palettából.) Nem csoda, ha minden valamit is konyító ember egyből eldobta a nedves bugyiját és megszavazta Sanders-nek az első helyet a Mekka Symposium 2000 partyn.
Most pedig vizsgáljuk meg a képet, hogy lássuk, miféle kegyetlen talentum és szívósság kell ahhoz, hogy ilyen képek szülessenek meg. Először is az eredeti kép:
Húzzuk rá a 4 x 8-as grid-et a képre, és figyeljük meg a részleteket. Nem fogunk találni olyan elemet, ahol 4 színnél több lenne. Vizsgáljuk a felépítését. Rényi András esztéta (civilben maratonfutó és szépségbúvár) mondotta egyik cikkjében, hogy az embernek kedve támadna a kezével végigkövetni azokat az ecsetvonásokat, ahogyan a festő festette a képet. Kövessük tehát a mouse-szal a görbéket. Lássuk az ívet, figyeljük a pixeleket. Itt is egy, ott is egy. Érezzük, ahogyan a fix 16-os palettából keveri az árnyalatokat. Sírjunk.
Nem elég tehát jól rajzolni tudni, a mátrixban kell gondolkodnia a képzett grafikusnak, vagyis inkább a gridben. Egyébként sok rajzolás hozza meg ezt a képességet, amivel vigyáznunk kell. Egyszer csak gridben kezdünk látni, becsavarodunk ezerrel, menthetetlenül elveszünk ebben az egész házi buzerálós szarban. Nem tudom, néha eltűnődöm azon, hogy nincs-e anyukámnak igaza. Szerinte az embernek állatorvosnak kell lennie szép nagy családi házzal meg kerttel, terhes feleséggel, aztán az ilyen rohadt forró nyári estéken szépen egy locsolóval felszerelkezve adni a melónak, spriccelni a muskátlikat, nagyot szlopálni a vízpermetes levegőből, finom, frissen készített kaját enni a kertben, paradicsomot, fehér paprikát, sült húst, zamatosat, epret, fagylaltot.
Sanders a király, ne törődjetek semmivel, csodáljátok.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
