Eltemettük a flopilemezt

Ennyi. Bevégeztetett. Temetni jöttünk, nem dicsérni.

Extra feature: Hallgassa meg a flopi halálhörgését eredeti, archív hangfelvételünkön!

Az IBM 1967-ben adott utasítást fejlesztőrészlegének az addigi szalagos megoldás helyett egy olcsó, hordozható adattároló kifejlesztésére, és kétéves vajúdás után megszületett az első, 8 hüvelyk átmérőjű (kb. 20 cm-es) hajlékony lemez, közkeletű nevén a flopi. 1969 óta eltelt 38 év: ezalatt Amerika kivonult Vietnamból, összeomlott a Szovjetunió, újra megalakult a Kisgazdapárt, de a flopi úgy kerregett tovább az "a:" meghajtóban, mintha mi sem történt volna. Egészen mostanáig.

Néhány napja ugyanis a PC World, Nagy-Britannia legnagyobb számítógépáruház-lánca bejelentette, hogy nem forgalmazza tovább a sokat látott flopilemezt: alig fér rá már adat, venni a kutya se veszi, és a most leadott számítógépek 98 százalékába már be se lehet dugni. Akkor meg minek.

Temetésre lesz

"Flopi van?" - kérdezem direkt bizonytalanul, nehogy hülyének nézzenek, egy Váci úti számítástechnikai szaküzlet eladójától, aki megnyugtat. "Túl sok nem fogy belőle, de a múlt héten is vett valaki" - mondja az eladó, aki szerint a BIOS-frissítésekhez és egyes elavult számlázási rendszerekhez kellhet még a flopi, ha valamire egyáltalán.

Az viszont nem kérdés, hogy a többiek miért váltottak a flopinál kényelmesebb, gazdaságosabb és megbízhatóbb adattároló eszközökre. Egy tízes doboz 3½ hüvelykes, formatált Verbatim DataLife MF 2HD 960 forintba kerül a sarki boltban, és egy formázott flopira tudvalevőleg 1,44 megabájtnyi adat fér - ez azt jelenti, hogy 1 megabájtnyi tárhely durván 67 forintba kerül.

Ár/db Kapacitás Ft/MB Flopi 96 Ft 1,44 MB 67 Ft CD RW 160 Ft 700 MB 0,22 Ft DVD RW 384 Ft 4,7 MB 0,08 Ft Flash memória 10-20 ezer Ft 1-4 GB 5-10 Ft

Ugyanebben a boltban az írható cd darabja (ehhez hasonlítsuk, mert hát a flopi is írható) 160 forint, és tekintve, hogy arra 700 Mb fér, 22 fillérből kijön egy megabájt. És ez még csak a cd: egy átlagos árú írható dvd-re 384 forintért 4,7 gigabájtnyi adat fér, ami 1 MB árát 8 fillérre nyomja le. Ezeknek az adatoknak az alapján pontosan 837,5-ször drágább egy megabájtot flopira írni, mint például dvd-re.

A mérleget első pillantásra a flopi felé billenti a meghajtók ára: a drive most 1800 forint az üzletben, egy dvd-íróért meg 8000 forintot is elkérnek, de az árkülönbség néhány session alatt megtérül, nem is beszélve arról, hogy a flopi alaptechnikája, a mágneses elven működő adattárolás minőségében és sebességében is messze elmarad az optikai adattárolástól. Vesszen a flopi. Vagy mégse?

Flopitörténelem magyar mérföldkővel

Az IBM-nél az eredeti, nyolc hüvelyk átmérőjű műanyaglemezt mágneses vasoxiddal vonták be, ez tárolta az adatot. Az eredmény kör alakú lemez lett, amelyet hajlékonysága miatt floppy-nak neveztek el, és ez a név rajta maradt még akkor is, amikor a lemez merev műanyag házat kapott.

Öt évvel később a lemez 5,25 colos lett, majd 1981-ben a Sony piacra dobta a máig ismert 3,5-ös verziót. A hazai flopitörténészek azonban egy korábbi dátumot emlegetnek mérföldkőként: 1972-ben (más források szerint 1974-ben) Jánosi Marcell korát jóval megelőzve a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban (BRG) megalkotta a ma ismert és temetett flopi ősét, a 3 hüvelykes, merev tokos magyar flopit. A találmányt a rendszer nem engedte ki az országból, így a szabadalom elveszett. Jánosi Marcell most 75 éves, nyugdíjából él feleségével Óbudán, és így emlékszik.

A kilencvenes években aztán egyre nagyobbak lettek a szoftverek, és a flopi egyre szűkösebbnek bizonyult. Az évtized derekán már olyan játékok jelentek meg, mint a Phantasmagoria, amelyek 7 cd-t, azaz 4,2 gigabájtnyi helyet követeltek maguknak, ehhez képest eltörpült a flopi 1,44 megabájtja. Persze a szoftverek többsége ennél kevesebb tárolókapacitással is beérte, de a kilencvenes évek közepén már alig volt olyan program, amelyiknek ne kellett volna legalább négy-öt lemez. Komoly baj volt a megbízhatósággal is. Bizonyára sokakkal előfordult, hogy a hat lemezre tömörített szoftver végül azért nem működött, mert a negyedik diszk olvashatatlan volt.

Az évtized végére aztán piacra kerültek, sőt, megfizethetővé váltak a cd-írók, amelyek a flopihoz képest gyorsak és megbízhatók voltak, kapacitásuk meg 450-szerese volt a hajlékonylemezekének. Az utolsó döfést a pendrive-ok vitték be, amelyek fajlagosan drágábbak ugyan a cd-nél és a dvd-nél, méretüket és univerzális felhasználási módjukat tekintve azonban messze felülmúlják a flopit, és még olcsóbbak is nála.

A nyugdíjfőigazgatóság szívében még mindig él

"A floppy egyszerűen nem felel meg a kor elvárásainak", mondta Bryan Magrath, a flopival most végleg leszámoló PC World igazgatója nemrég a BBC-nek. Igaz, ez a kijelentés évekkel ezelőtt is megállta volna a helyét, a gyártók ugyanis már jó ideje kihagyják gépeikből a feleslegesnek ítélt flopilemez-meghajtót.

Az első, nagy mennyiségben flopi nélkül gyártott konfiguráció az 1998-as iMac volt. A következő fontos lépést a Dell tette meg: a világ legnagyobb számítógépgyára 2003-tól nem építi bele a meghajtót a legerősebb gépeibe.

A meghajtó visszaszorulásával párhuzamosan drámaian csökkent az eladott 1,44-es lemezek száma is. Kilenc évvel ezelőtt, az első iMac születésekor még kétmilliárd diszk ment el évente, 2006-ra ez a szám 700 millióra esett vissza, bár a tárolókapacitást figyelembe véve még ez is irreálisan nagy számnak tűnik. Az viszont biztos, hogy elsősorban a régebbi gépekhez veszik a lemezeket, az új konfigurációk közül már csak minden ötvenedik kap kismeghajtót.

A flopi drágasága és megbízhatatlansága természetesen nem rettenti el a médiumtól a műszaki ereklyék iránt fogékony intézményeinket. Magyarországon sok iskolában, egyetemen még mindig a tengerparti föveny után a második legmegbízhatatlanabb adathordozón kérik a diákoktól szakdolgozatokat, sőt a doktori értekezések4et, nem utolsó sorban azért, mert az iskolai gépek egy részében sem cd-olvasó, sem usb-drive nincsen.

De a flopi örökségét leghűségesebben talán az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság őrzi, amely mindmáig 3,5-ös lemezen követeli a hírhedt NYENYI-t, a Nyugdíjbiztosítási Egyéni Nyilvántartó Lapot (az intézet rugalmasságát jelzi, hogy 2006 júniusában elérhetővé tette az addig csak DOS alatt működő célprogram windowsos verzióját). Miközben a felhasználók felháborodottan panaszkodnak a kőkorszaki módszerekre, az igazgatóság neve elhallgatását kérő munkatársa elmondta, hogy az éves bevallást még papíron sem, csakis flopin lehet beadni a hivatalhoz. A vonatkozó szabályok 2008. január 1-től változnak, így már csak egy évig kell kihúzni.

Mások már csak szívükben őrzik a múlt évezred legnépszerűbb adathordozóját: számtalan alkalmazásban hagyományosan flopi alakú a mentés ikon, akárcsak a Microsoft legújabb operációs rendszerében, a Vistában. Végleg ikon lett a flopi, és a nyolcvanas-kilencvenes években szocializálódott számítógépezők ugyanolyan nosztalgiával emlékeznek a kislemez kerregésére, mint a betárcsázós modem csörömpölésére. Meg a nyugdíjrendszerre.