Nem számítógép, de rá lehet dugni: egyelőre kérdéses, hogy mit fejlesztettek annyi időn keresztül az indiaiak, de az már biztos, hogy képességeihez képest drága a cucc.
Sokan várták az indiai laptop keddi premierjét, a legtöbben persze azért, hogy lássák a csúfos bukást: nem volt olyan szakértő, aki lehetségesnek tartotta volna, hogy alig három-négyezer forintból normális számítógépet lehet építeni. Hiszen a memória-, és processzorárak, a háttértárolók költsége állandó, ezeket a világpiaci árak szabályozzák, és még mindig olcsóbb az Inteltől, a Viától vagy a Fujitól vásárolni, mint saját eszközöket fejleszteni, és azokat gyártani relatíve kis tételben.
Ezen a piacon viszont 20 dollár semmire sem elég: manapság körülbelül ennyibe kerül az a 2 gigabájt memória (nagykereskedelmi áron sem sokkal olcsóbb), amit az indiaiak beleígértek a laptopba, és akkor hol van még az összes többi alkatrész?
A premieren kiderült, hogy sehol, mert a gép nem is laptop, csak egy informatikai eszköz. Még mindig kérdés, hogy pontosan mire jó a Sakshat, az viszont már tudható, hogy körülbelül 10-szer 20 centiméteres készülékről van szó, ami ugyan nem számítógép, de rá lehet dugni a számítógépekre, hogy megnézhessük a rajta tárolt adatokat. Normálisabb helyeken pendrive-nak hívják az ilyet, ahhoz képes meg meglehetősen magasnak tűnik a jelenlegi 30 dolláros, hatezer forintos előállítási költség.
Ugyanakkor a készítők bíznak benne, hogy a Sakshatra építve könnyedén lehetne 60 dolláros laptopot építeni. Végül is a háttértároló már megvan, csak a processzorra, memóriára, billentyűzetre, kijelzőre, tapipadra, házra kell, hogy elég legyen a maradék 30 dolcsi. És a kész rendszer összerakása nyilván gyerekjáték lesz a pendrive feltalálásához képest.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
