Virgil
-2 °C
4 °C

Az ötmillió forintos processzor

2009.01.21. 17:22
A hazai bérgyártók szeretik titkolni, hogy kinek és főleg mit gyártanak, a Flextronics zalaegerszegi üzemét azonban belülről is megnézhettük a Sun jóvoltából. Kiderült, hogy Magyarországon szerelik össze az M4000-es és M5000-es szervereket, amik szimpla számítógépeknek tűnnek, de simán elirányítanak egy hazai vállalatot.

"Ha lehet, csak a termékeket fotózzátok, jó?" - emlékezteti az újságírócsoportot a Flextronics embere arra, hogy a gyártás folyamatát, a gépeket legszívesebben meg sem mutatná nekünk. A világcég zalaegerszegi üzemében vagyunk, ami már önmagában nagy dolog: az ilyen bérgyártók nem szívesen engednek be idegeneket, főleg nem újságírókat a területükre, mindig óriási a titkolózás, arról például fogalmunk sincs, hogy a többi épületben mit gyártanak. Talán magát a Halálcsillagot.

Elektronikus fertőtlenítés

Mindenesetre amiben állunk, abban az épületben a Sun szervereit. Az amerikai cég hazai képviselete hagyományosan jól keveri a gyárlátogatás kártyáit, két évvel ezelőtt az egyik fontos partnerhez, a nyílt napot szintén ritkán tartó AMD-hez vitt el minket a Sun, most meg a Flextronics zalaegerszegi üzemébe juttatott be.

De mindenek előtt a kiképzés: köpenyt meg gumisarut kell felvennünk, hogy teljesen antisztatikusak legyünk, a későbbiekben mindenféle próbatétel elé néző szervereket a gyártási szakaszban még az árnyéktól is óvják. A védőöltözet ellenére belépéskor még át kell esnünk egy ellenőrzésen, az automatika megvizsgálja, hogy nem próbálunk-e becsempészni a zsebünkben egy kósza elektront, aztán ha antisztatikailag kifogástalannak bizonyulunk, beléphetünk.

Hát nagy nyüzsgés nincs egy ilyen gyárban, az biztos. Ahogy körülnézek, egyből feltűnik a falon a Flextronics öt alapértékét hirdető felirat, amin sorban ott vannak a szlogenek: a vevőközpontúság, az együttműködés fontossága és a kitartó győzni akarás. Jobban körülnézek, kiderül, hogy nem is gyár ez, inkább egy összeszerelő üzem, ahol talán ha két tucat ember konfigurálgatja a Sun M4000-es és M5000-es szervereit.

Hungarikum

Mindegyik gépen ott van az Assembled in Hungary felirat, ami simán okot adhat a büszkeségre, hiszen még Japánba is szállítanak Zalaegerszegből szervert a hollandiai logisztikai központon keresztül. Sőt, Magyarországra is onnan jön a gép, még ha a megrendelő egy pár kilométerre dolgozó zalaegerszegi, akkor is átmegy Európán oda meg vissza a szerver. Persze egy kis piacért nem érdemes megváltoztatni a bejáratot menetrendet.

Utazó gépek

Körülnézek, és meglepetten tapasztalom, hogy a dolgozók nemcsak műszaki informatikusok vagy programozók, hanem sokszor bácsik és nénik. Negyvenes, ötvenes aranyos anyukák, akik meglepő szakértelemmel és precizitással szerelik össze a több millió forintos szervereket. Biztos, mert kitartóan akarnak győzni.

A gyártás folyamatát végig lehet követni. A házak készen érkeznek már, mindegyik egy-egy görgethető, kétszintes asztal felső polcán ücsörög, alul meg a beszerelésre váró alkatrészek pihennek. Az anyagbeszerzés lokalizált. Amit lehet, helyi cégektől vásárolnak, a műanyagelemek például Sárvárról érkeznek, amit meg a Távol-Keleten gyártanak, az a szlovéniai Koperen keresztül jut ide. Korábban Németországban pakolták ki a hajókból az elektronikai eszközöket, az új kikötővel viszont egy héttel csökkent a menetidő.

Összeszerelés

A dolgozók megint csak helyiek: pár éve még sok gondot okozott, hogy kevés a képzett munkaerő, a Flextronics azonban már együttműködik a helyi iskolákkal, főiskolákkal, hogy mindig legyen utánpótlás. Tudják, hogyan legyenek hatékonyak, nem véletlen, hogy az Industry Week 2005-ben a világ harmadik legjobban vezetett vállalatának választotta a tavaly 27 milliárd dolláros forgalmat bonyolító, amerikai alapítású, 1981 óta szingapúri offshore cégként működő Flextronicsot.

De a nagy dübörgésből itt tényleg nem sok látszik. Zalaegerszegben kis tételben gyártanak drága gépeket. A vevő az interneten keresztül megrendeli a terméket, itt meg összeszerelik neki. Kézi gyártás, tiszta Rolls-Royce, és a végeredmény is majdnem olyan drága: az M5000-es szerverek alapára 45 és 181 ezer dollár, 10 millió és 38 millió forint között mozog, de némi konfigurálással simán feltolhatjuk a csúcsmodell árát 80 millió forintig. Pedig első ránézésre csak egy sima pc, a szokásosnál másfélszer nagyobb dobozban, valójában viszont a legtöbb hazai vállalat irányításához simán elég egy ilyen.

Elég drága

A legizgalmasabb rész a harmadik munkafázisban kerül elő. Ekkorra már benne vannak a hűtők a házban, pár titokzatos feladatú áramkört is sikerült belepakolni, most kerülnek sorra a processzorok. Amiket nem az Intel, de még csak nem is az AMD gyárt, hanem a Sun Sparc-sorozatát továbbfejlesztve a Fujistu. Az M5000-es gépekben ugyanis Sparc64 VII-es csipek vannak, amik legalább olyan exkluzívak, mint a már emlegetett brit autómárka. Legalábbis nem lehet bármelyik garázskereskedésben beszerezni őket.

Ennek az elterjedtségen kívül köze lehet az árhoz is, a négymagos, 2,4 gigahertzes processzor darabja ugyanis 23 ezer dollárba, 4,7 millió forintba kerül. A csipek nem is magukban, hanem külön kártyákon érkeznek, amiket egy kattintás után már ki is lehet kapni a rendszerből. Klárika néni bemutatja, tényleg egy mozdulat az egész, kiveszi, és már ott is van előttünk a méregdrága alkatrész.

Képek a gépekről

A csip statisztikai adatai egyébként nem sokat árulnak el: minden mag két utasításszálat képes kezelni, összesen tehát nyolccal tud harcot vívni a Sparc64, amiben 5 megabájtos másodszintű gyorsítótár van. Valójában nem is ez a csip áll a legközelebb a Sunhoz, hiszen az alapjait bár az amerikai cég tette le, mára a japán Fujitsu viszi a gyártást és a fejlesztést. Manapság inkább az UltraSparc köthető a Sunhoz, a nyolcmagos, magonként nyolc szálat kezelő, 1,4 gigahertzes T2-es processzorokkal egy igazi piaci rést tudott befoltozni a gyártó, hiszen nem nagyon volt korábban relatíve olcsó, alacsony fogyasztású, masszívan párhuzamosítható termék a kínálatban. Jól látszik, hogy a Sun ebbe az irányba akar továbbmenni, hiszen a T2-es jövőre érkező utódja, a Rock már 16 magos lesz, de 2,3 gigahertzes órajelével várhatóan akkor is jó teljesítmény nyújt majd, amikor a párhuzamosítás nem megoldható.

De bármennyire is sikeres az UltraSparc, a kutatásfejlesztés óriási költségei fojtogatják a vállalatot. Olyan se veled, se nélküled viszony ez: egyrészről a cég egyre nehezebb pénzügyi helyzetben van, részvényeinek az értéke négy dollár körüli jár (míg a dotkomlufi előtt kábé 250 dolláron, alig egy éve 20-on álltak). A jó hazai eredmények mellett stagnáló nemzetközi mutatókban sokak szerint szerepe van annak, hogy konkurenseivel ellentétben a Sunnak operációs rendszerekkel meg processzorok fejlesztésével is foglalkoznia kell. Túl sok minden van egy kézben, mondják, az ilyen vállalatok ideje lejárt, miközben mindenki tudja, hogy a Sunt pont a Sparc meg az UltraSparc különbözteti meg konkurenseitől, ez ad neki identitást.

Klári néni azonban nem hagyja, hogy elragadjanak minket az érzelmek, miután megnéztük a Sparc64-et rejtő kártyát, vissza is pattintja a helyére az 512 gigabájt memória mellé. A termelés nem állhat le, Klári néni kitartóan győzni akar.

Próba

Mivel azonban drága szerverekről van szó, az utolsó alkatrész bepattintása után még nem mehet a megrendelőhöz a gép, tesztelés következik. A rendszereket a nyúzás előtt teljesen feltöltik, mindegy, hogy a vásárló csak félig telepakolt memóriával kéri az M5000-est, mindegyik foglalatba raknak alkatrészt, nehogy egy későbbi bővítés során derüljön ki, hogy hibás az alaplap. Két napig megy a tesztüzem, ezalatt extrém igénybevételnek teszik ki a gépeket, amiről a hangosan zúgó hűtőventilátorok árulkodnak: alig halljuk egymást az óriási tesztszobában, hangosabban kell beszélnünk, vagy inkább sehogy.

A fejünk fölött képpontok jelzik a monitoron a szerverek állapotát, a több tucat zöld pöttyre (hibátlan gépre) három piros jut. Ezeket a szervereket megnézik a mérnökök, megkeresik a hiba okát és eltávolítják a problémás alkatrészt. A hibátlan darabok aztán darabra szedve mennek vissza a szekrénybe, hogy végül belekerüljenek az előbb végigjárt konfigurálási folyamatba guruló asztalostól, Klári nénistől, méregdrága processzorostól. A kész rendszer kábé 150 kilót nyom, és még átesik egy újabb kilenc órás tesztelésen, majd némi fényesítésen, mielőtt dobozolnák és leszállítanák, legkésőbb 72 órával a megrendelés után.

Értékeljen és nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Mondja el melyik, és nyerjen értékes ajándékaink közül!

Az idegesítően nyugodt emberek szigetvilága

Azúrkék óceán, szélfútta fehér homokos part, palackorrú delfinek és idegesítően nyugodt helyi lakosok: ez a Zöld-foki szigetek.