
Hiába szabadított meg minket a rádiós technika a hálózati vezetékektől, ha kábelek nélkül nem tudunk áramot juttatni az eszközeinkbe. Ez különösen nagy probléma azoknak a tudósoknak, akik a világ távoli pontjain szeretnék megfigyelni a szél, víz vagy föld mozgását: hálózatba kötött érzékelőiket vagy kilométeres kábelek segítségével juttatják energiához, vagy néhány havonta minden egyes eszköz akkuját le kell cserélniük.
Az áramhiányt sokan napelemekkel próbálják enyhíteni, de néhány felhős nap is elegendő ahhoz, hogy az eszközök teljesen leálljanak, ezért döntött úgy Shashank Priya, a texasi egyetem villamosmérnöke, hogy inkább a szél energiáját hasznosítja. A kutató az Applied Physics Letters tudományos lap aktuális számában mutatta be részletesen új megoldását.
Szélkereke mindössze tíz centiméter átmérőjű, és a rácsatolt bütyök forgás közben meghajlít néhány piezoelektromos kristályt, amelyek ennek hatására elektromos áramot állítanak elő. Priya rájött, hogy 16 kilométer per órás enyhe fuvallatban 7,5 milliwattot tud termelni, amely több mint elegendő egy rádiós szenzor működtetéséhez. A Nature tudományos magazin szerint egyre több tudós fordul a piezoelektromos anyagokhoz, egyesek például az elhaladó autók által keltett rezgések segítségével töltik fel a hidak állapotát figyelő szenzorokat.
Amíg egy hagyományos tíz centiméteres szélkerék a szél energiájának csupán egy százalékát hasznosítja, addig a piezoelektromos szélkerék a tizennyolc százalékát, azaz a parányi eszköz majdnem olyan hatékony, mint az óriási szélerőművek. Priya egyébként készített egy fél centiméter átmérőjű szélkereket is, amellyel még enyhébb szellők hasznosítását tervezi.
