Munkahelyen óvatosan torrentezzünk

Hogy egészen pontosan képbe kerüljünk, a kérdést két oldalról közelítettük meg. Segítségünkre volt egyrészt Dr. Horváth Péter, a ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért igazgatója, másrészt Dr. Dallos Zsolt ügyvéd, aki magyarországi fájlcserélőperekben rendszeresen véd torrentezőket. Ahol a két, egymástól elég messze álló jogértelmező forrásunk ugyanazt mondja, biztosak lehetünk abban, hogy az tényleg úgy is van; ahol meg mást, ott láthatjuk, mennyire szürke zóna a mai magyar jogban a szerzői jogok ügye a digitális világban.

Kezdjük az alapkérdéssel: mit enged, és mit tilt a magyar jog ma letöltés-feltöltés-fájlcsere témában?

Dr. Dallos Zsolt: Magáncélra letölteni a szoftvert kivéve mindent (zene, film, könyv) szabad, megosztani, letöltésre felkínálni nem.

Dr. Horváth Péter: A hatályos hazai szerzői jogi szabályozás magáncélra megengedi a másolatkészítést. Ez a szabadság zenére, filmre, irodalomra egyaránt vonatkozik, a letöltéskor is egy ilyen másolat készül, ha a másolat a magáncélú másolás valamennyi feltételének megfelel. A megosztás esetén az alkotások jogosultjainak engedélye szükséges, ennek hiányában nem megengedett a megosztás.

Mit jelent az hogy „magáncél”, hogyan definiálja ezt a törvény?

Dr. Horváth Péter: A magáncél egyrészt feltételezi, hogy a másolat saját célra készül, és meg is marad a magánszféra keretei között, másrészt, hogy nem jövedelemszerzés vezeti annak készítőjét. A magánszféra fogalmát nem határozza meg a Szerzői Jogi Törvény, azt azonban igen, hogy mi minősül nyilvános helynek: nyilvános minden olyan hely, ahol a családon és annak társasági, ismerősi körén kívüli személyek gyűlnek össze. Nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről más személlyel készíttetnek másolatot.

Miért tesz különbséget a törvény a zene és film, illetve a szoftverek között ilyen szempontból?

Dr. Dallos Zsolt: Mert különben büntetni kellene azt is, ha például valaki videóra vesz egy televízióműsort. És a szoftverlobbi erősebb volt.

Mi a helyzet a dvd-k elején látható filmecskével, ami azt állítja, hogy filmek kalózverzióit letölteni lopás, és a törvény bünteti? Most derült ki, hogy ez a magyar jog szerint nem így van. Ez a figyelmeztetés akkor nem a vásárlók félrevezetése?

Dr. Dallos Zsolt: Szerintem az.

Dr. Horváth Péter: Tisztán jogi értelemben valóban nem valósul meg lopás, ugyanakkor tény, hogy az illegális, tehát engedély nélküli tartalmak és azok letöltése súlyos, sokmilliárdos kárt okoz a szerzői jog jogosultjainak, és ennek kompenzálására az üreshordozó-jogdíj jelenlegi formájában csak korlátozottan alkalmas. A ProArt egyébként ilyen filmecskét nem készített, és a mi ízlésünknek sokkal jobban tetszik az angol megoldás, ahol a dvd nézőinek megköszönik, hogy a megvásárlással a filmek alkotóit támogatták.

Tulajdonképpen mit fizetünk meg az adathordozók árába épített plusz díjjal?

Dr. Dallos Zsolt: Átalánydíjat, egyes „szélsőséges” vélemények szerint védelmi pénzt.

Dr. Horváth Péter: Az üres hordozók megvásárlása esetén a magáncélú másolást kompenzáló díjat fizeti meg a vásárló (illetve valójában a kereskedő fizet az Artisjusnak, de azt zömében áthárítják a vásárlókra), ez a teljes zenei, irodalmi és filmes ipar közös igénye. Az üres hordozókon a matrica a kereskedők ellenőrizhetőségét szolgálja.

Ez a matricás megoldás egyedi magyar találmány, vagy van rá példa más országokban is?

Dr. Dallos Zsolt: Van ugyan rá máshol példa, de például Szlovákiában ez nagyon kicsi, ezért a magyar keresletet is nagyrészt a szomszéd ország szolgálja ki, gazdagítva a szlovák kereskedőket, felpörgetve a szlovák gazdaságot.

Dr. Horváth Péter: Öt kivétellel az EU minden tagállamában van ilyen díj (a kivételek: Írország, Egyesült Királyság, Luxemburg, Málta, Ciprus - ezekben az államokban nem megengedett a magáncélú másolás), de annak mértéke európai szinten nem harmonizált. Az EU irányelve szerint a tagállamok csak akkor tehetnek kivételt a szerzőket megillető engedélyezési jog alól magáncélú másolás esetében, ha a jogosultak emiatt kieső bevételeit valamilyen módon kompenzálják.

Mi a helyzet azokkal, akik kifizetik a magasabb árat az adathordozóért, de aztán jogtiszta tartalmakat tárolnak csak azokon? Mennyiben más ez, mintha az autók árára rátenne az állam 100 ezer forintot a jövendő gyorshajtásokért és tilosban parkolásokért?

Dr. Dallos Zsolt: Jó a hasonlat, azzal a módosítással, hogy nem 100 ezret tenne rá, hanem duplázná az árat. A „bűnözőkön” túl ez árt a gyártóknak és a kereskedőknek is, hiszen alacsonyabb áron nyilván nagyobb forgalmuk lenne (lásd Szlovákia esetét).

Dr. Horváth Péter: Inkább a kötelező gépjárműbiztosításra hasonlít a rendszer: valaki sosem okoz balesetet, mégis fizetnie kell a kötelező biztosítást. Ezt a megoldást azért választotta a jogalkotó, mert így elkerülhető az egyes fogyasztók tevékenységének tételes vizsgálata, ami egyebek mellett személyiségi jogi sérelemmel is járna. A reprezentatív felmérések szerint az optikai hordozók túlnyomó többségét magáncélú másolásra használják, ezért ez a rendszer nem tekinthető aránytalannak.

Sok legenda kering a letöltésekkel, fájlcserével kapcsolatban, oszlassunk el (vagy erősítsünk meg) párat ezek közül. Az egyik szerint például a szoftverek használatba vétele csak a telepítésükkel történik meg, ezért ha valaki letöltött egy szoftvert, de nem installálta fel, azzal nem sértett meg semmilyen jogszabályt, és nem is büntethető. Igaz ez?

Dr. Dallos Zsolt: Ez véleményes, nincs egységes, kötelező érvényű kialakult gyakorlat. Védekezésként használható érvelés.

Hasonló legenda, hogy a fájlcsere, megosztás, feltöltés-letöltés csak onnantól lesz jogellenes, ha pénzt kér, illetve ad érte az ember.

Dr. Horváth Péter: A fájlcsere megosztási része akkor is engedélyköteles, ha egyébként a hozzáférésért nem kértek pénzt. Általában is kijelenthető, hogy a szerzői jog által védett mű, előadás, hangfelvétel bármilyen felhasználása (sugárzás, nyilvános bemutatás, online megosztás, sokszorosítás) engedély- és általában díjköteles, függetlenül attól, hogy a felhasználónak keletkezik-e bármilyen bevétele ebből.

Dr. Dallos Zsolt: A jogellenességhez a vagyoni hátrány okozása is elég. A gyakorlatban általában a termékeket listaáron beárazzák, és megállapítják a vagyoni hátrányt. Szerintem ugyan nem bizonyított, hogy a letöltött tartalmat meg akarta vagy meg tudta volna venni a felhasználó, de az esetek többségében ezt az álláspontomat nem osztja az ügyészség, bíróság.

És még egy legenda: az igaz, hogy az ember munkahelyi gépén bármi lehet, azért a munkáltatót terheli a felelősség?

Dr. Dallos Zsolt: Büntetőügyben nem igaz. A jogsértést a vádnak kell bizonyítania, és ha többen hozzáférnek a géphez, ez nehézségekbe ütközhet. Polgári perben erre még nincs precedens, itt nyilván a munkáltatótól elvárható eljárást kell lehatárolni. (A felvetést amúgy munkáltatóként erősen sérelmezem).

Dr. Horváth Péter: A munkaviszonyból származó kötelezettség megszegése esetén a munkavállaló köteles a kárt megtéríteni. Bár gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke egy havi bérben van maximálva, szándékos károkozás esetén ilyen plafon nincs.

Mi a helyzet a linkeléssel? Ha egy blogkommentben linkelek egy warez filmre vagy szoftverre, azzal törvényt sértek? Ha igen, akkor törvényt sért az összes kereső, amelyek kidobják a linkeket, ha rákeresek arra, hogy "XYZ free download"? Ha nem, milyen alapon foglal le a rendőrség torrent trackereket, amelyek tulajdonképpen csak linkeket tartalmaznak?

Dr. Dallos Zsolt: Szerintem linkeléssel nem lehet jogszabálysértést elkövetni. A torrent trackerek lefoglalása nyilván csak félreértés volt, ami 3-4 éven belül biztosan ki is fog derülni. A tréfát félretéve nem a rendőrséget hibáztatom, speciális szakértelem hiányában a feljelentésre támaszkodva foglal le gépeket, amelyeket igazságügyi szakértőkkel vizsgáltat meg. Ameddig a szakértői vélemény el nem készül, nem tudhatja, volt-e jogsértő tartalom a gépeken.

Dr. Horváth Péter: Sokféle link van és sokféle körülmény közepette lehet linket használni az interneten. Egy egyszerű, világosan más tartalomra mutató, tájékoztató link biztosan nem sért semmilyen jogszabályt. Másik végletként: az „Ez az ember csaló!” kijelentés, ha link útján valakire utal, nyilvánvalóan jogsértő. Mi azt gondoljuk - de erre magyarországi joggyakorlatot nem ismerünk - hogy egy tudottan jogsértő információhoz hozzáférést nyújtani nem jogszerű. Tehát igen, álláspontunk szerint egy nem jogszerű tartalomra mutató linket is el kell távolítani, ha annak jogsértő volta a linkelő számára ismert.