Egyre nagyobb súlyú szervezetek állnak be a YouTube ellen pereskedők táborába, például az amerikai rögbi szövetség, a finn labdarúgó szövetség és az amerikai zenekiadók szövetsége. Eredetileg a brit Premier League és a Bourne & Co zenekiadó indította a pert, és most összesen tízen vannak.
Papírok?
Ők mind azt kifogásolják, hogy a Google tulajdonában lévő videomegosztó portálon az engedélyük nélkül jelennek meg a szerzeményeik, tehát ezek után nem kapnak semmilyen jogdíjat. Az webes vállalatnak a zeneszerzőkkel és a kiadókkal is szerződést kell kötnie a licencdíjakról, ha forgalmazni akarja a zenéiket.
A négy nagy lemezkiadóval egyébként már szerződést kötött a Google, ezek a cégek részesedést kapnak a hirdetési bevételből. A zeneszerzők többsége azonban még nem kötött semmilyen szerződést, mert nem tudtak megállapodni a licencdíjról. A keresőóriás szerint nagyon sok zeneszerző jó hirdetési felületként tekint a YouTube-ra, amelyen elérhetik a rajongóikat.
Szóltál?
A perben ugyanakkor egészen másra hivatkozik a Google. Arra helyezi a hangsúlyt, hogy készül a tartalomfelismerő technológiája, amely megkönnyíti a jogvédett tartalmak szűrését. Ezt a felperesek azonban csak időhúzásnak tekintik, és azt állítják, hogy a Google ezzel a taktikával próbál még több felhasználót a weboldalra csábítani. A keresőóriásnak azonban erre is van válasza: az amerikai törvényeknek megfelelően eltávolít minden jogsértő tartalmat, ha a tartalom tulajdonosa szól. A jogsértő tartalmat ugyanis a tulajdonosnak kell azonosítania.
Szakértők szerint nem valószínű, hogy a per eredményeképpen el kell majd távolítani a zenéket a YouTube kínálatából, hiszen nem véletlen, hogy a legnagyobb lemezkiadók – amelyek mindig kényesen ügyelnek a profitjukra – rögtön a YouTube felvásárlása után megkötötték a licencszerződést.