A háború miatt elmaradhatnak a gólyák

Irak területén március és április hónapban van a legtöbb madár, a tavasz közeledtét érző, legkülönbözőbb fajtájú, észak felé tartó költöző madarak itt adnak egymásnak találkát. A háborúskodásra természetesen soha, semmilyen időszak nem lehet alkalmas, de az ornitológusok, illetve a madarak szempontjából a március-április talán a legalkalmatlanabb - vélekedik Phil Hockey, a madárvándorlás elismert szakembere, a fokvárosi Afrikai Ornitológiai Intézet munkatársa.

Fontos légifolyosó

Irak számos Európában, illetve Oroszország hatalmas nyugati síkságain honos, s Afrikában áttelelő költöző madár faj vándorlásának útvonalán fekszik. Irak két óriásfolyama, a Tigris és az Eufrátesz fölött ősidők óta több igen népes madárfaj, köztük gólyák és pelikánok, illetve a Kaszpi-tenger partján és Közép-Ázsiában fészkelő vízimadárfajok légifolyosói vezetnek.

Nem fognak visszatérni

Sok faj már most útnak indult, a madárvonulás csúcsideje azonban március közepétől április végéig tart. A fehér gólyák például, amelyek Dél-Afrikában áttelelve, a messzi északra, például Észtországba tartanak, akár teljesen le is mondhatnak további vándorlásukról, és nem térnek vissza szokásos északi költőhelyeikre, ha a háború zaja megzavarja nyugalmukat - vélekedett a dél-afrikai ornitológus.

Éhen halhatnak

A hosszú távokat repülő madarak ugyanis nem képesek arra, hogy a telelőhelyekről költőhelyükig leszállás nélkül tegyék meg az utat. Meg kell pihenniük valahol útközben, erőt kell gyűjteniük, és igen sok faj számára ezek a pihenő helyek is ősidők óta változatlanok. Ha valamilyen nyugtalanító ok - például a háború - megzavarja őket, elképzelhető, hogy tájékozódási képességüket teljesen elveszítve, egyáltalán nem mennek tovább, sőt táplálékot sem véve magukhoz, egyszerűen éhen pusztulnak.

Ám még ha a madarak folytatják is vonulásukat, a háborús helyzet miatti késedelem következtében esetleg későn érnek a költőhelyekre, és így veszélyesen, sőt esetleg végzetesen lerövidül a fészekrakásra, a fiókák kiköltésére és felnevelésére szánható idő. Különösen drámai ez a messze északon élő fajoknál, ahol az éghajlat miatt a fajfenntartásra fordítható idő amúgy is rövid.

Afrikában elfogytak az elefántok

A történelemben persze nem ez az első eset, hogy a háború befolyásolja az állatfajok sokféleségét - mondta a dél-afrikai ornitológus. Az afrikai országokban, például Mozambikban és Angolában évtizedeken át zajló polgárháború megtizedelte az állatvilágot, a többszázezres hadseregek folyamatos táplálása következtében alaposan lecsökkent az ehető húsú fajok száma, az elefántcsordákat pedig a prédára éhes elefántcsontvadászok ritkították meg.

Kihalhat a hosszúcsőrű póling

Dél-Irak jelenleg a Közel-Kelet egyik leggazdagabb madárvilágú helye. A dél-iraki mocsarakban van egy egész sor nyugat-oroszországi vízi szárnyas legfontosabb telelőhelye. Vannak olyan - nem költöző - fajok is, amelyek világviszonylatban a legnagyobb számban télen-nyáron e területeken élnek, és költik ki fiókáikat. A világon élő márványrécék 40-60 százaléka itt él. Minden bizonnyal végzetes lenne például a háborús helyzet az itt fészkelő védett, és kihalófélben lévő hosszúcsőrű pólingok számára, amelyekből az egész világon immár összesen csupán mintegy kétszáz példány él szabadon.