Titkos képek az iPhone-ról

Még hogy iPhone. Elmondjuk, mit gondolunk: az Apple-nek fogalma sincs arról, hogyan kéne kinéznie a majdani világverő mobilnak. Pár dolog egyértelmű. Le kell játszania a zenét, alkalmasnak kell lennie telefonos beszélgetések lebonyolítására, mégis, fontos, hogy egyszerű legyen a kezelése. A dizájnak minimalistának kell lennie, viszont legalább 12, teljes értékű, gombot kell rázsúfolni a készülékre. Ez így nem megy. Nincs az a Jonathan Ive, aki mindezt képes megvalósítani.

Szerintünk az Apple minden terve dugába dőlt, ezért elkezdett szivárogtatni. Nemsokára jön a készülék. Nagyjából 300 dollár lesz. Ezt halljuk másfél éve. Azóta számtalan grafika jelent meg arról, hogy a rajongók szerint milyen lesz a telefon. És az Apple csak erre várt: az ötletekre. A kaliforniai cégnek nincs más dolga, mint összegyűjteni a legjobb képeket, aztán telefont gyúrni belőlük. Olvasóinkat arra kértük, képzeljék el az iPhone-t, aztán öntsék bitekbe. Talán pont ezekből merít majd ötletet az Apple.

Koncepciók, ilyesmik

Somlai Nóra BlueBunny szerint nomen est omen, ha egyszer Apple, akkor annak egy almára kell hasonlítania. A készítő szerint most már biztos, hogy így néz majd ki a telefon, bár elképzelhetőnek tartja azt is, hogy nem. A koncepció kétségkívül praktikus, hiszen ha beszéd közben megéhezünk, elfogyaszthatjuk a telefont. Éhomra. A forgótárcsa üzenete meg kettős: egyrészt még mindig divatos a retro, másrészt felidézi az iPodok navigációs kerekét.

Bogár Bence valószínűleg már leszerződött az Apple-lel, csak nekünk nem akarta elmondani. Túl azon, hogy a készülék minden létező pózban elkészült, azt is lehet tudni, hogy mi van belül. Az alkotó szerint a háromnormás telefon 120 grammos, persze megy neki a mobil-szélessáv, meg az összes létező drótnélküli kommunikációs csatorna. Belefért még egy 5 megapixeles kamera, ötszörös optikai zommal, meg persze 8 gigabájt memória, pont, mint a nagyobbik nanóba. Szerintünk csak akkor lesz elfogadható méretű a készülék, ha rendszeresítenek benne egy kisebb fekete lyukat, szingularitás nélkül nem megy az ilyesmi.

Sütő-Nagy Borbála realista. Szerinte az iPhone nem váltja meg a világot, de még csak egy közepes kis forradalomra se futja az erejéből. A kép alapján az Apple képtelen szabadulni korábbi partnerétől, a Motorolától. Pedig a közös telefonjuk akkora bukta volt, hogy ha azóta Steve Jobsnak a Rokr-t említik, rángatózni kezd, majd kettőt köp észak felé. Nem volt min meglepődni, a készülékre csak 100 dalt lehetett felmásolni a memória állapotától függetlenül, ráadásul lassú volt, csúnya, és az iTunes szoftvertől még a pc-m sem lesz Mac, nemhogy egy telefon iPhone. Persze ahogy Karak is mondta a kis Vuknak: ami nem megy elsőre, menni fog másodjára. A kép egy Motorola L6 módosításával készült, a készülék fehér lett, aztán rákerült egy alma.

Az van, hogy Váró Péter rájött a megoldásra. Sokat gondolkoztunk, miként lehetne egyesíteni a navigációs kereket meg az összes numerikus billentyűt, de egyetlen épkézláb ötlet sem jutott az eszünkbe. Erre kiderült, hogy csak a készülék két ellentétes oldalára kell rendezni őket. Mondjuk sms-t írni nem lehet egyszerű ezzel az iPhone-nal, bár a Nokia mintha próbálkozott volna már hasonlóval, a 3650-esen. A készülék sikeres volt, még az Index korábbi székházának a portása is olyat használt. A koncepció kijelzője meg nagy, ami jó.

Van, aki szerint nem érdemes változtatni az iPod nanón, mert úgy jó, ahogy van. Varga Tamás fogta a fekete lejátszót, aztán belerakta egy szürke keretbe. A formából ítélve a telefon szétnyitható, ilyenkor biztosan előugranak gombok, meg mindenféle számok. Valójában a telefonnak erről a részéről nem érkeztek képek, úgyhogy bármi elképzelhető, lehet, hogy az alkotó egy kisállat-kereskedést képzelt el a mobilszendvicsbe. Csukott állapotban azonban csak egy apró kijelző szolgálja ki a felhasználót, persze a telefonszám kijelzéséhez meg a dalcímek leolvasásához ez is elég. Középen ott van a jól ismert navigációs kerék, alul meg a pluszgombok, arra az esetre, ha fel akarjuk venni a telefont, meg arra, ha nem.

A pályázat győztese Gazics György munkája lenne, de nincs ilyen kategória. Ráadásul lehet, hogy tényleg ilyen lesz a készülék. Az iPod shuffle előtt senki sem hitt abban, hogy kijelző nélkül is lehet használható egy mp3-lejátszó. Azóta eladtak belőle tízmilliót, és kiderült, hogy az emberek nem akarják tudni a jövőt. Még azt sem, hogy melyik lesz a következő szám. Miért ne működhetne ugyanez egy telefonnal? Bizonyára ön is érezte már úgy, hogy csak beszélni akar valakivel, de amint elkezdett szlalomozni a számok között a telefonkönyvben, elment a kedve az egésztől. Annál meg nincs unalmasabb, hogy mindig az veszi fel a telefont, akit tárcsáztunk. Most ennek egycsapásra vége. Nincs kijelző. Nincs telefonkönyv. Nincsenek gombok. Csak a tiszta hang, az van. Kérdezze félénken: Háló, ki az?