Mobilinternet életérzéssel

Nagyon penge telefon a Motorola V3xx, mondhatnánk, ha az amerikai gyártó nem árasztotta volna el a világot az eredeti V3 klónjaival. De megtette, így már több tucat különféle változata van, és legalább ötvenmillió zsebben lapul ilyen készülék. Így inkább csak annyit mondunk, hogy már megint készült egy Razr, amely bizonyos szempontból jobb, mint az elődei.

Valamit valamiért

Bizonyos szempontból viszont a V3xx egyáltalán nem jobb, mint az elődjei. A V3x kamerája például két megapixeles volt, ennek az újnak meg csak 1,3 megapixeles, ráadásul nem autofókuszos és elég vacak minőségű képeket készít. Igazán kihagyhatták volna a mobilból az összes kamerát, és rakhattak volna bele rádiót, wifit vagy egyszerűen megspórolhatták volna a helyet. A zenelejátszó sem tökéletes, mivel a készülék becsukása és újbóli szétnyitása után a zenelejátszó főmenüjéből nem lehet visszalépni és másik albumra váltani. Ki kell lépni a lejátszóból és újra el kell indítani. Ha viszont nem volt becsukva a készülék, akkor vissza lehetett lépni lejátszás közben is. Nem látszik, hogy a Motorolának volt már egy iTunes alapú mobilja.

A V3xx gyári fülhallgatójával is sokat kínlódtam. Simán el tudom képzelni, hogy a tengerentúlon gyártatták le a fülhallgatókat, és a gyártómérnökök már inch helyett centiméterrel számoltak. Egyrészt nem tudtam a mobilt kabátzsebben hordani, mert akkor a bal fülemből azonnal kihúzódott a dugasz, másrészt a két fül irányában is rövid volt a drót, Csak akkor tudtam kényelmesen zenét hallgatni, ha a hosszt mindkét irányba kicentiztem, és a zsinórt középen betűrtem a sálamba. Azt nem tudom, hogy nyáron egy szál pólóban mi a jó megoldás.

Talán nincs is megoldás, és érdemes inkább plusz fülhallgatót venni - a mobil 120 000 forintos akciós listaára mellett fel sem tűnik Motorola S9 bluetooth sztereo fülhallgató körülbelül 25 ezer forintos ára. A parányi füldugasz igen kényelmes, és ettől nem néz ki úgy az ember, mint egy génhibás nyúl. Inkább mint a robotzsaru, vagy a Star Trek bármelyik droidja. Egyetlen hibája, hogy a pánt nem kompatibilis a napszemüvegekkel, mert teljesen elfoglalja a fülek felső részét.

Dögös és gyors

Bármennyire is elcsépelt már a V3-as sorozat dizájnja, a téglapiros borítás, a karcsú vonások és a szépen csiszolt fém előlap megteszi a kellő hatást. Mindig jó érzés volt elővenni, kicsit villogtatni. Überlaza csuklómozdulattal nyílik, jellegzetes koppanással csukódik. Csak arra kellett vigyáznom, hogy senki ne lássa meg a menüt, mert az ikonok olyan rondák, hogy bármelyiket be lehetne nevezni a Kovács Kálmán anigif emlékversenyre, és persze egyik sem nyerne díjat. Szintén rejtegetni való funkció a Rough Guides nevű útikalauz, amely szerint a Tabánt valahol a ferihegyi reptérnél kell keresni, a Terézváros meg Máriaremetei út és a Hidegkúti út közé van beékelődve. Ezt a programot ráadásul törölni sem lehet.

A Motorola V3xx azért is menő, mert a legmodernebb hsdpa-internetelérés van benne, amely minden apró hibát képes elfeledtetni. A mobil elméletileg 3,6 megabit per másodperces sebességgel tud rákapcsolódni a mobilszolgáltatók adótornyaira, és próbálkozásaim során néha valóban láttam 3-3,2 megabites csúcssebességet. Nagyobb letöltések közben azonban 800-1200 kilobites átlagra állt be a mérőszoftver mutatója, ami feltehetően nem a készülék hibája, sokkal inkább az adótoronytól való távolság vagy más térerőproblémák okoznak fennakadást. A mobil böngészőjében gyorsan betöltődtek a weboldalak, de a 240x320 képpontos kijelző nem alkalmas az internetezésre, túlságosan kicsiny. Számítógépes modemként viszont jól használható, szoftvere könnyen kezelhető, annak ellenére, hogy egy kicsit gyerekes a mobiltelefon kinézetét utánozó kezelőfelület.