Vilma
-7 °C
4 °C

Újjáéled a cyberpunk

2004.06.10. 14:53
A nyolcvanas években született, az ember és a technologia viszonyát vizsgáló science-fiction mozgalom megújult, és ismét kezd népszerűvé válni. A stílust megújító, a kilencvenes években kiadott regények közül néhány hamarosan magyarul is megjelenik.
William Gibson
A cyberpunk regények csupán elenyésző hányada jelent meg nálunk. Egy-két kivételtől eltekintve csak William Gibson regényeit adták ki, és a veszteséges kiadás miatt az ő utolsó két regénye sem jelenhetett már meg. Az idáig csupán szépirodalmi kiadóként ismert Ulpius-ház, nemrég indult science-fiction sorozatában azonban hamarosan megjelenik a stílus néhány alapműve is, igaz Gibson regényeit a szétszórt jogok miatt ők sem adják ki.

"Van igény szépirodalmi promocióval és igényességgel kiadott science-fiction regényekre, hiszen rengeteg értékes mű születik ebben a stílusban" - mondta el az Indexnek Juhász Viktor az Ulpius-ház munkatársa. Juhász szerint az elmúlt tíz évben mostohagyermekké vált a science-fiction a hazai könyvkiadásban. A kiadó a műfaj legigényesebb darabjait szeretné kiadni, a régi sci-fi kiadó, a Galaktika hagyományait felevenítve. Ezért is választotta az Ulpius-ház első science-fiction regényének az Átjáró című könyvet, ami korábban a Galaktika baráti kör gondozásában jelent meg, viszont hagyományos könyvesbolti forgalomba nem került.

Frederik Pohl: Átjáró

Sci-fi és cyberpunk
A nyolcvanas évek elején a science-fiction haldoklott. A virágkorban, az ötvenes években megjelent sci-fik központi témája a tudomány fejlődése és az űrutazás voltak. Időközben azonban talán kiveszett az emberekből a tudomány erejébe vettett hit, valószínűtlennek tünt, hogy a közeljövőben az űrutazás új civilizációkat fog megismertetni velünk - a science-fiction csak úgy maradhatott életképes, ha egy új kor problémáira reflektál.

A cyberpunknak keresztelt új sci-fi mozgalom köbvetői nem fantasztikus utazásokról és távoli galaxisokról akartak írni, hanem valós társadalmi gazdasági problémákat kivetíteni a közeljövőbe. A mozgalom egyik alapítójának, William Gibsonnak az első, 1984-bern megjelent Neurománc című regénye váratlanul sikeres lett.

A könyv főhőse, Robinette Broadhead aknafúró csatlakozik azokhoz a kalandvágyó vállalkozókhoz, akik a Vénuszon talált, az eltűnt hícsík által hátrahagyott űrhajok egyikébe ülve próbálnak szerencsét. Hogy hova megy az űrhajó, előre nem tudják, legtöbben sosem térnek vissza. Néhány szerencsés, így Broadhead is azonban meggazdagodik, hiszen az átjárót működtető Tröszt vagyonokat fizetett ki a visszatérő, útjukat dokumentáló feltáróknak.

Azt azonban nem volt képes sem elfelejteni, sem feldolgozni, ami a gazdaságot hozó utolsó útja során történt vele. Ezért egy pszichológus robot segítségével próbálta meg feldolgozni a múltját. Az események két szálon és két időben zajlanak, az egyik Broadhead kezelését, a másik az emlékeit írja le az Átjárón töltött időről, végül a két szál összeér, amikor utolsó útjáról beszél a pszichológusával. A leírásokat különböző dokumentumok egészítik ki, a hajónaplóktól kezdve az átjárón feladott hirdetéseken át, a fekete lyukak természetéről szóló tudományos értekezésekig, amik legfeljebb távolról kapcsolódnak a történethez.

Cyberpunk a cyberpunk előtt

A cyberpunk-előzményként számontartott regénynek valójában kevés köze van a cyberpunkmozgalomhoz. Egyrészt az első cyberpunkregény, a Neurománc előtt nyolc évvel született, másrészt szerzője Frederik Pohl, az amerikai sci-fi írók egy korábbi generációjához tartozik, mint Gibson vagy Sterling. Regényei már az ötvenes években is komoly sikereket értek el, sci-fi magazinok szerkesztőjeként pedig a harmincas évek végétől részt vett a sci-fi irodalom alakításában.

Klikk a képre!
A négy jelentős science-fiction díjat is elnyerő könyv kapcsán azonban mégsem tévedés a cyberpunkpárhuzam. Annak ellenére, hogy a regény témája, a távoli galaxisok felderítése, sokkal inkább jelemző a klasszikus science-fictionre, a könyv egy ponton mindenképpen hasonlít a cyberpunk írásokhoz. Az Átjáró ugyanis, egyértelmüen reakció korának valós társadalmi problémáira, ráadásul a reklámok által igért boldogságot fogyasztási javak birtoklásában meglelni vélő, a gazdaságot és a hírnevet életük árán is megszerezni vágyó feltárók története az élet sötét oldalának bemutatásában sem marad el a cyberpunk regényektől.

Ezen túl pedig elég értelmetlen doldog a regényeket különböző stílusok kereteibe zárva vizsgálni, hívják azt akár cyberpunknak, akár science-fictionnek. Végülis minden író egy saját világot teremt, és korának, életének problémáira reagál. Az Átjáró pedig éles és találó kritikája társadalmunknak.