Játékszobrászok

A szokások és a játékosság idővel megkopnak, az ember felnő. Aztán elég egy kis löket, egy villanás vagy a költözködés közben az ágybetétből előkerülő régi katalógus, és kész a baj, megkezdődik a legó reneszánsza. Ennek tünetei a játékbolt kirakata előtti önkéntelen sebességcsökkenés, a régi készletek előkeresése, a fénylő tekintet és a vásárlás utáni eksztatikus öröm, valamint az a tény, hogy a frissen megkaparintott dobozt nem vagyunk hajlandóak táskánkba tenni, látnunk kell.

Eric és az óra

Ilyenkor az ember átértékeli életét, leszokik az italról, a dohányzásról, munka után rögtön hazamegy, és boldogan rakosgatja tégláit. De az, hogy valaki ebből éljen meg legalább részben, csak keveseknek jut eszébe, erről még álmodni sem szoktak. Eric Harshbarger is így kezdte, de mostanra már szép kis summákat tesz zsebre eladott műveiért, habár ezeket rendszeresen újabb vödörnyi építőkocka beszerzésére költi.

A rossz nyelvek szerint a programozók és általában a számítógéppel dolgozók közelében minden bizonnyal felbukkan egy-egy Star Wars figura vagy bármi legóból, esetleg ezeknek keveréke. A rajongók sok alfajra oszlanak az érdeklődés szerint. A legnépszerűbbek a kastélyok, vonatok, űrhajós témák és a már említett Csillagok háborúja. Olyanok mégis kevesen vannak, akik szobrokat építenek, még kevesebben értékesítik műveiket.

Az egész egy asztallal kezdődött

Az alkotó pihen

Eric építési szenvedélye elhatalmasodásával kénytelen volt elgondolkodni a legózás anyagi vonzatán is, és mikor már úgy tűnt, vége az építésnek, hirtelen belebotlott élete első megrendelésébe. Egy meg nem nevezett cég névtelen alkalmazottja csak úgy volt hajlandó belépni a cégez, ha kap egy íróasztalt legóból. A cég számára valószínűleg fontos lehetett az adott munkaerő, mert sokáig kerestek, mire találtak valakit, aki elvállalta a feladatot.

Eric 2000 amerikai dollár értékű kockából rakta össze az asztalt, talán egy mahagónival jobban jártak volna, de a lényeg, hogy a feltételeknek megfelel, legóból van, és lehet bővíteni, mivel felülete nem sima. Ezzel az ügyfél álma valóra vált, Eric pedig némi pénzhez jutott. Innen már egyenes az út a csúcsra, Ericből legóművész lett.

Bart és Milhouse

Számos szobrot, illetve bútort készített, többek között egy álló órát, aminek különlegessége, hogy mechanikája is kizárólag legókockákból épül fel, illetve a legnépszerűbb Linux-pingvint, amiből több példány is gazdára lelt. Eric mostanság azt tervezgeti, hogy főállású legószobrász lesz, hiszen megrendelésből van bőven Mona Lisától Bart Simpsonig, minden csak pénz és kocka kérdése.

Az építők persze nem nyugszanak, és már a legó cég is észreveszi, hogy a termékük sosem remélt fogyasztói köröket is megtalált, mint kiderült a felnőttek szeretnek legóval játszani. Az ügyes üzletpolitika eredményeképpen, és a programozható legó segítségével már egyértelműen a felnőttek világát és pénztárcáját célozták meg. Manapság nem ritka látvány ha a sziliciumvölgyben egy munkában megfáradt fejlesztő legódroidjának programozgatásával üti agyon az időt.

A szerző saját városkája

A legómániákus pedig otthon gyűjtögeti a készleteket, kiteszi mindenhová, ahol csak egy tenyérnyi helyet lát ízléses kis életképként. Gond csak akkor van, ha bejön a gyerek, és el kell neki magyarázni, hogy az apu/anyu vonatjához nem nyúlunk.

Kapcsolódó anyagok:

Apu, vegyél nekem droidot!

Építsünk Birodalmat!

A műanyag mixel