'Állítólag deadline van'

A party céljára kibérelt épület megközelítése nem problémamentes, bár a megfelelő útbaigazítás megvan, és a tájékozódási pontként feltüntetett zöld Trabant is sokat segít. Rögtön az ajtó mellett megtaláljuk a party legnépszerűbb gépét, egy Atari 2600-ast, ami az elkövetkezendő három napban nem akármilyen élményt nyújt. A képernyőn kergetőző pixelek 4 színben úgy tűnik, sokkal jobban érdeklik a kedves közönséget, mint holmi gépcsodák vagy 3D effektek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szombaton valahonnan előkerül egy Xbox, de alig lézeng valaki körülötte.

Tizenhat színű csoda

A party sztárja Copyright (c) Endre "Snitt" Szabó, 2003

Délután háromkor a létszám még igen vékony, néhány bennfentesen kívül senki nem mászkál a teremben. A demoshow színteréül szolgáló pincehelyiségben a szervezők éppen szervert hegesztenek, demogépeket állítanak hadrendbe. A legjobb elfoglaltság jelenleg Tomcat Atarijának nyúzása, főleg mivel kiderül, a gép már tud 16 színt. A technikai fejlődés ilyetén csodájának látványa mindig könnyeket csal a szemlélő szemébe.

Mivel mégiscsak demopartyról lenne szó, az egytlen működőképes gépen korábbi partyk legjobbjai tűnnek fel. Az erősítés rendkívül minimál, az asztali hangszóró elé Gargaj tartja a mikrofont, így a hangminőség jattolásnál erősen csökken, a sztereóhatásról már nem is beszélve. Lassan szivárognak csak a scenerek, ilyen korán még senki sem aktív, sőt, hajnali egykor is még csupán 8 gépet sikerül összeszámolni.

Commodore CD-olvasóval

Ez egy C64 Copyright (c) Endre "Snitt" Szabó, 2003

Az Index minimálhívő riporterének a technika újdonságai iránt közömbös kőszívét leginkább az estefelé érkező C64 dobogtatja meg. Egyébként sem mindennap látni olyan C64-et, amire CD-ROM és merevlemez van kötve, plusz a megszokott 1541/II-es drive. A gép beüzemeléséről a Commando zenéjének felcsendülése árulkodik, ami heveny joyrángató, spacepüfölő reflexeket mozgat meg többekben. A C64 mellé kerül még két Amiga is, így lehet gyönyörködni a Commodore cég gyöngyszemeinek tudásában. A C64 bemutatókat nézve egyébként gyorsan világossá válhatott mindenki számára, hogy C64 ilyet nem tud! Aztán hogy hol csaltak, az titok maradt, mindenesetre akik tényleg ezen a gépen szocializálódtak, azok meresztgették a szemüket.

Közben a lenti teremben is beindulnak a vetítések. A lejutás már önmagában élmény, a pince kialakítása leginkább egy szükség esetén óvóhelyként használható vágóhíd képzetét kelti. A folyosón félúton hatalmas rács, az oldalsó beugrókban hatalmas fémajtók zárnak el valamit, talán jobb nem is firtatni, mit. A benti vetítés az elmúlt évek legsikeresebb, illetve a szervezők legkedvesebb darabjaiból áll. Tulajdonképen a vetítés csak bemelegítés, egy-egy demo közben is megy a sztorizgatás. A legelszántabb scenerek hajnali 4-ig nyomatják a demókat, így aztán másnap van összehasonlítási alapjuk a pályaművekhez.

Éjfél körül a hangulat kezd emelkedni, köszönhetően a kóla+sör kombónak, a nagy mennyiségben fogyasztott glukóznak és a pizza-házhozszállításnak. Egyetlen probléma a recycle bin hiánya, így a felesleg először egy asztalon gyűlik, majd átkerül a padlóra, így értékes alvóplaccot foglalva el. A riporter korán távozik, szúrós tekintetektől kísérve, nem is igazi scener, aki hazamegy aludni.

Süket zsenik

Komolyság minden szinten Copyright (c) Endre "Snitt" Szabó, 2003

Másnapra minden megváltozik, szombat délelőtt megtelik a terem, minden asztalon gépek terpeszkednek, talpalatnyi helyeken pedig a scenerek. Külön öröm, hagy a nagy eseményt megörökítendő lesifotósok kapják lencsevégre az alvókat, akik a vaku miatt komoly testi fenyítést helyeznek kilátásba. Délután már kezdődnek is a helyben lebonyolított versenyek (compók), amelyek közül a legnagyobb érdeklődést a Beethoven compo váltja ki. Ennek lényege, hogy a versenyzőknek úgy kell zenét írniuk, hogy nem hallhatják az eredményt. Este mindez teljes hangerővel dübörög majd az ember fülébe, habár dübörgésről beszélni az eredmények ismeretében túlzás.

Újítás a programban a kézirajz-verseny, amit többségében félkómás állapotban követtek el a nevezők, vagy csak kényszer hatására. A nyertes mű is tükrözi kissé a sietséget, igaz csak címében, a rajzokon semmilyen kivetnivalót nem lehet találni. Blala "Állítólag deadline van" című műve osztatlan sikert aratott. A többi compo már a szokásos sémákra épül: ki tud többet kihozni 256 byte-ból, 4k-ból, 64k-ból, és a megkötés nélküli demo. A zeneszerzők 4 vagy több csatornás, mp3, ogg és C64 kategóriában indulhattak, grafikában raytrace és truecolor valamint C64 verseny indult, meg az elmaradhatatlan citrom compo, ahol gyakorlatilag bármivel lehetett pályázni.

Ébrenmaradási verseny

Tomcat alkot Copyright (c) "Zaqrack" 2003

A bemutatók valamivel este kilenc után kezdődtek a pincében. A vetítéshez sikerült belőni a projektort, a Windows is csak kétszer fagy látványosan. A szavazás után már csak várni kell, hajnali 3-4 körül megvan az eredmény. Addig fakultatív programok, a többség számára ez alvást, esetleg anime-nézést jelent, már az Atari is aluszik. Az eredményhirdetésre megfogyatkozik a létszám, a főrendező hangja pedig végképp elmegy, a mikrofon se dob túl sokat a dolgon. A díjkiosztás nem is tart sokáig, mindenki lelkesen tapsol, majd hazaindulunk, hajnali 5 óra van.

A villamosmegállóban elkezdődik az alternatív módon szervezett keep awake compo, melynek lényege, hogy senkit nem hagyunk a tömegközlekedési eszközökön körözni egy fél napot. A metróutazás már nagyobb kihívás a viszonylagos melegnek és kényelemnek köszönhetően. A háromnapi túlterheltség legnyilvánvalóbb jele, hogy a metróban látott rágógumireklám 4-kban történő elkészítéséről vitatkozunk, elvégre 1 gömb, két téglatest, aztán meg még 10 gömb és kész. Hardcore kóderek szerint ez még 256 byte-ból is kijön, de ezt már nem hisszük el.