Csajok a Szilícium-völgyben

Ő is azon kevés techcelebnő egyike, aki csinál valamit azon kívül, hogy miniszoknyában kavar a San Franciscó-i bulikon. Wojcicki a Yale-en tanult biológiát, el is végezte az egyetemet, és hosszú évekig biotech-befektetésekkel foglalkozott különböző cégeknél. Aztán 2006-ban Linda Avey-vel saját vállalkozásba kezdett, megalapította a genetikai információra szakosodott 23andme-t, amely most 1000 dollárért elemzi a jelentkezők DNS-ét, és a génjeikből megmondja, miben fognak meghalni. Vagy legalábbis valószínűsíti. A hátszél persze Wojcickinek sem ártott, egyrészt ugye a Google-alapító Sergey Brin a férje, másrészt ugye a Google hivatalosan is beszállt 23andme-be 3,9 millió dollárral. További befektetők: a netteoretikusból kockázati befektetővé avanzsáló Esther Dyson és a Genentech, amelyet a biotechipar megalapítójaként szoktak emlegetni.

Gina Bianchini a legendás, Mosaicról és a Netscape-ről ismert Marc Andreessennel együtt a Ning alapítója, a CNN Money Web 2.0-s rovatának szavazása szerint az 50 azon techszemélyiség egyike, aki számít. A Ning, ahol mindenki létrehozhatja saját közösségi szájtját, 2005 októberében indult, nem is igazán értette senki, hogy jelent meg Andreessen mellett a viszonylag ismeretlen Bianchini, aki korábban egyszerű elemzőként kereste kenyerét a Goldman Sachsnál. Aztán persze tavaly augusztusban megírta a Los Angeles Times, hogy Bianchini és Andreessen együtt jártak egy ideig. Mára már csak jó barátok, Andreessen meg azóta elvette Laura Arrillagát, aki a Stanford üzleti tanszékén tanít, azon kívül az ingatlanmogul és a világ 317. leggazdagabb embereként Forbes-listás John Arrillaga lánya, szóval valószínűleg jobb parti, mint Bianchini. Viszont nem olyan jó nő.

Újra egy jó geek nő, aki csinál is valamit amellett, hogy jó és geek. Raymond Montrealban született, ott járt iskolába, aztán amikor egy egész nyarat végigjátszott számítógépes játékokkal (három hónapon át napi tíz óra Everquest, respekt!), úgy döntött, hogy nemcsak játszani lenne jó, hanem játékot készíteni is. Dolgozott a Sonynál és az EA-nál, megjárta New Yorkot és San Franciscót, aztán visszaköltözött Montrealba, beállt a Ubisofthoz, és producerként ő vezette az Assassin's Creed gyártását. Jade Raymondnak hihetetlen respektje van az elférfiasodott játékvilágban: egyrészt ugye elég jó nő, másrészt vitathatatlanul ért a munkájához. Komoly nem hivatalos rajongói oldala is van, amiből kiderül, hogy Raymond negyedrészt kínai, negyedrészt ausztrál, és félig kanadai; kedvenc játéka a Resident Evil 4, zenében az Arcade Fire megy, filmben a Hero, sorozatban a Lost. A gamerek imádják.

Szexkolumnistaként kezdte karrierjét, és nem is a Szilícium-völgyben, hanem a másik parton, New Yorkban. Járt a Time Out címlapján (címlapsztori: Hogyan lehetsz Te a legszexisebb brand a piacon), és folyamatosan szerepel különböző kábeltévé-csatornákon is. 2002-ben összeszűrte a levet Harold Forddal, a Kongresszus demokrata párti képviselőjével - a viszonyt aztán Ford orra alá is dörgölték republikánus ellenfelei, amikor évekkel később megpályázta a szenátori széket. Persze nem kapta meg. Allison akkor került a techvilág látókörébe, amikor tavaly nyáron barátnőjével, a szintén techcelebaspiráns Megan Ashával egyszer csak megjelent a Szilícium-völgyben, és kinyilatkoztatta, hogy geek barátot keres magának. Népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy a Radar Online áprilisban elkészítette a tíz leggyűlöletesebb webes személyiség listáját, amelyen Julia Allison a harmadik helyet szerezte meg, éppen megelőzve David Motarit, az Irakban szolgáló kutyadobáló haditengerészt. A legfrissebb pletykák szerint Allison nemrég még a Digg-alapító Kevin Rose-zal kavart, azóta nincs friss pletyka.

Bár még mindig iskolába jár (a Stanfordon PhD-zik éppen), nem lehet szó nélkül elmenni Lucy Southworth mellett, főleg azért nem, mert immár fél éve ő Larry Page, az egyik Google-alapító felesége. Southworth, aki a Pennsylvania Egyetemen biológiát, Oxfordban alkalmazott matematikát tanult, 2005-ben tűnt fel először Page oldalán, aztán tavaly decemberben össze is házasodtak Richard Branson Virgin-tulajdonos magánszigetén, a Necker-szigeten (Egy hét két embernek 25,000 dollár, ha valaki menne, helikopterrel vagy jachttal közelíthető meg a legegyszerűbben.) Egyébként Lucy nővére, Carrie sem házasodott rosszul, ő ahhoz a Collister "Coddy" Johnsonhoz ment hozzá, aki a 2004-es Bush-kampány főnökeként vált ismertté, egyébként pedig az elnök szobatársa volt a Yale-en.

A Google keresésért és felhasználói élményért felelős alelnöke a Stanfordon szerezte mindkét diplomáját, az elsőt szimbolikus rendszerekből, a másodikat számítástechnikából. Talán még ennél is fontosabb, hogy egy időben nem mással járt, mint a Google-alapító, szintén a Stanfordon végzett Larry Page-dzsel. Azt nem tudni, hogy a viszony mennyiben segítette hozzá a mostani állásához (az ismeretség nyilván nem ártott), de az biztos, hogy Mayertől nem áll távol a szociálalpinizmus: egyszer 60 000 dollárt fizetett, hogy együtt ebédelhessen Oscar de la Rentával, kedvenc divattervezőjével. Zaftos pletyka: Mayerrel idén februárban készített egy jó benyalós sztárinterjút a San Francisco magazin. A sztori címe az lett, hogy Googirl, mert szépen rímel a Google-re, csak a magazin sajnos arra nem gondolt, hogy a "goo girl" a szlengben olyan nőt jelent, aki szereti a sperma ízét. A cikket és a balszerencsés fotót a magazin webszájtjáról már másnap leszedték, majd új címen közölték (Marissa kalandjai), de a baj megtörtént, a nyomtatott lap megjelent. A googirl kifejezésre most a Google elsőre a szlengszót hozza, másodikra szegény Marissa Mayert.

"Rocking the geek world" - mutatkozik be blogján Meghan Asha, aki a "Buborékban" nőtt fel (a Szilícium-völgyet Bubble-nek is nevezik), imádja a számítástechnikát, és erről a Fox Business News tévécsatornán hetente számot is ad. Ezen kívül arról híres, hogy egy időben járt Michael Arrington vállalkozáshalmozóval, a TechCrunch alapítójával, a Wired és a Forbes szerint az internet egyik legbefolyásosabb személyiségével. Idén tavasszal a New York Post megszellőztette, hogy Asha két hasonlóan tehetséges barátnőjével, Julia Allisonnal (lásd fent) és Mary Rambinnel egy IT Girls című tévés valóságsóban szerepel majd, a valóság pedig az lesz, hogy ők alapítanak egy jó kis techcéget, annak viszontagságait lehet majd nyomon követni a műsorban. Az ilyeneket hívják Palo Alto környékén wantrepreneurnek, (want+entrepreneur) meg celebritardnak (celebrity+retard). De Megan Ashát nem is ezért szeretjük.

Natali Del Conte spanyol ajkú családban nőtt fel Kaliforniában, újságírást és szociológiát tanult különböző helyi egyetemeken, írogatott a Wiredbe, a Varietybe, sőt az Arrington-féle TechCrunch környékén is megfordult, aztán a TeXtra nevű podcastban tűnt fel a PodShow-n, amit most már Meviónak hívnak. Onnan elcsábította a Cnet, ő meg fogta magát, és elköltözött New Yorkba. A San Franciscó-i Moose's-ban (azóta olasz étterem) tartott januári búcsúbulin ott tolongott a techvilág színe-java: kockázati befektető, vezérigazgató, blogger és sima rajongó. Del Conte most a Cneten a Loaded című webes tévéműsort vezeti, és egyre közelebb van a valódi televízióhoz, hiszen a hírszájtot nemrég megvette a CBS.

Priscilla Chan a Harvardon ismerkedett meg az egy évvel fölötte járó Mark Zuckerberggel. Akkor még nem sejthette, hogy a kölyökképű fiatalember, a Facebook közösségi szájt alapítója, nemsokára a világ legfiatalabb önerős milliárdosa lesz, a Forbes szerint és elméletben 1,5 milliárdos vagyonnal.

- Hé, Priscilla, nem akarsz a Facebooknál dolgozni? - kérdezte Priscillától az ifjú Zuckerberg a folyosón, amikor három éve, immár a Facebook vezérigazgatójaként visszalátogatott a Harvardra.

- Imádnék a Facebooknál dolgozni - válaszolt az ifjú Priscilla, és az egyetemi lap, a Harvard Crimson beszámolója szerint frutival (egész pontosan Twizzlerrel) kínálta az ifjú Zuckot.

Nem kellett hozzá sok idő, és Priscilla követte Zuckerberget a kaliforniai Palo Altóba. De előbb szerződést kötöttek, amelyben meghatározták együtt járásuk feltételeit. Ezek szerint hetente egyszer randevúznak, ezalatt legalább 100 percet kizárólag egymással töltenek, de nem Zuckerberg lakásán és semmiképpen nem a Facebook-irodában - derül ki Sarah Lacy nemrég megjelent, a Szilícium-völgy milliárdosait körbejáró könyvéből (egyébként Lacy is jó nő, de ide most nem fér be).

Konzervatív politikai publicista, de techkörökben nem erről híres, hanem arról, hogy a Wikipedia alapítója, az online enciklopedisták által istenként tisztelt Jimmy Wales barátnője volt, amíg botrányos körülmények között nem szakítottak. A Szilícium-völgyben azt híresztelik, hogy Marsden csak azért szűrte össze a levet Walesszel, hogy az segítsen neki kitörölni a róla szóló, nem túl hízelgő Wikipedia-szócikket. Ebben többek között az állt, hogy Marsdent Kanadában egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, mert zaklatta volt barátját, egy rendőrtisztet. Korábban hasonló balhéba keveredett úszóedzőjével, akit ki is rúgtak miatta. Azt sem tudni bizonyosan, hogy Wales Marsden miatt hagyta ott feleségét, és azt sem, hogy a Valleywagen megjelent privátcset-részletek valóban az ő és Jimmy Wales fülledten erotikus párbeszédét tartalmazzák-e. Ja, és azt sem, hogy az a póló és kimoshatatlan fehér foltokkal szennyezett pulóver, amelyet szakításuk után Marsden feltett az eBayre, valóban Wales tulajdonában állt-e korábban. Bonyolult sztori, bonyolult nő.