MC Plus +, MC Hawking és az Optimus Rhyme

Geek meg nerd zene mindig létezett, amióta vannak geekek és nerdök, mert valahol még a legéletuntabb rendszeradminisztrátornak is ki kell engednie a mindennapi feszültséget, a felgyülemlett gőzt, ugye. Két állócsillag: a Commodore 64-es zenéket játszó, dán Press Play on Tape, amelynek kifejezetten lelkes, bár kicsinyke rajongótábora alakult ki, és a World of Warcraftot fejlesztő Blizzard vezetőiből összeállt Level 80 Elite Tauren Chieftain (L80ETC), amelynek tábora együtt növekszik a WoW-játékosok számával, mint ahogy az együttes nevében lévő szám is folyton nő, amint a tagok szinteket lépnek a játékban (10-nél alakult az együttes).

De a Press Play on Tape (nem összekeverendő a Commodore 64 nevű nerdcore-formációval) egyszerűen számítógépes játékok dallamait dolgozza fel, és nyolcvanas évekbeli filmzenéket a Knight Ridertől a Ghost Bustersig, az L80ETC meg középszerű heavy metálban nyomul, és csak tematikájában eredeti, ha egyáltalán.

Nem így a nerdcore. Ha hallottak róla, ha nem, a nerdcore az elmúlt években fokozatosan bújt elő a föld alól, és lassan tömegeket állít maga mellé, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy többé maga a geekség sem ritkaság. Napjainkban, amikor többen blogolnak, mint ahányan nem, és képtelenség úgy elhajítani egy C++-manuált, hogy az ember el ne találjon egy C++-manuált, szinte természetes, hogy a popzene megszólítja a geekeket. Ezek a geekek csak arra várnak, hogy a bennük lappangó életérzésnek valaki hangot adjon, mint annak idején Elvis a hawaii derűnek vagy Pataki Attila a miskolci búnak. És itt jön be a képbe MC Frontalot.

Nerdcore Rising

A nerdcore hiphopért mondhatni egy személyben felelős MC Frontalot, az irányzat névadója már 2000-ben művelte, sőt el is keresztelte a nerdcore-t, de hiába volt feltalálva a műfaj, sokáig szunnyadt. A most 35 éves San Franciscó-i zenész (saját számításai szerint a világ 579. legnagyobb rappere, rendes nevén Damian Hess) csak öt évvel később adta ki első nagylemezét Nerdcore Rising címmel. Világhírközeli állapotba viszont épp idén került a nerdcore, amikor a texasi South by Southwest techfesztiválon bemutatták Negin Farsad azonos című, a műfajt és MC Frontalotot bemutató dokumentumfilmjét.

A rendező Farsad szerint a nerdcore-nak három fő ismérve van: a szerző-előadó online terjeszti a zenét; a szöveg tematikailag nerdközpontú, és a zenész számítógépen alkot, lehetőleg otthon, egyedül. Emellett fontos, hogy a rajongók közvetlen kapcsolatban álljanak a művészekkel, ami a webkettes barátkozós szájtok korában nem nagy kunszt.

Mindehhez a filmben nyilatkozó MC Frontalot annyit tesz hozzá, hogy a nerdcore "nagyon hasonlít az összes többi hiphopfajtára, kivéve hogy nagyon kúlnak kell lenni benne, anélkül, hogy az ember megtagadná a többi stílust".

"Sci-fi, videojátékok, képregények" - sorolja a filmben a kötelező elemeket a keresztapa. "De amit igazán látok a nerdcore-on végigmenni, az az elidegenedés érzete. Egy kicsit annak a lenyomata, hogy az embert mindenből kihagyták az iskolai játszótéren." A nerdlét színtere a számítógépbe, képregénybe és sci-fibe zárt valóság, a bitekből, bájtokból kikerekedő, fantáziavilágban zajló hétköznapok, azok minden bosszúságával és szépségével.

De hagyjuk szóhoz jutni MC Frontalotot! Hogyan is fogalmaz korszakos számában, az I Hate Your Blog-ban?

Utálom a blogodat. Van egy kutyád, megeteted
Kiposztolod, én meg olvashatom.
Még öt bekezdés, hogy milyen zoknit vettél
És hogy szerinted Nicole Ritchie jó csaj-e vagy nem
Semmi okod rá, hogy írj, mégis ragaszkodsz hozzá.

A dalban megnyilvánuló keserűséget, kiábrándultságot aztán markánsan ellenpontozza a műfajteremtő Nerdcore Rising magasztos, már-már himnikus refrénje:

A nerdcore felemelkedhet, fel a magasba
Ó, hogy utálnák a kemény rapperek
Ha a nerdcore felemelkedne, fel a magasba?
Ennek esélyét nem tartjuk elhanyagolhatónak.

A geekséghez persze hozzátartozik a szleng használata, ezért annak a sornak a lefordításával, miszerint "The Frontalot ownz j00, and Stephen Hawking r0x0rs", vagy azokéval, hogy "lurking in #pass chans on the irc /got dcc'd unexpectedly/with an 80-minute XviD: Nuns In Heat/Part Three, Bad Habits. I'm so l337" nem is érdemes megpróbálkoznunk. Aki ezt így nem érti, az magyarul se fogja.

A leetspeak verbális megnyilvánulásainál könnyebben dekódolható egy másik klasszikusban, a Yellow Lasers című dalban kibontakozó románc, amelynek szereplői egy Csillagok háborúja-összejövetelen találkoznak. A hely tele van nyomorult geekekkel, akikre a nők csak köpni szoktak, egyikük zavarában fel is bukik saját lézerkardjában, de akkor feltűnik egy gyönyörű lány, majd mélyen a vukijelmezt viselő MC Frontalot szemébe néz, és csak annyit mond:

Mert van itt valami neked
Csillogó és tiszta
Gyere fel hozzám és imádlak majd
Sárga lézersugarammal

Nem létezhet olyan geek a világon, aki járt már Star Wars-konvención, és ne ez lenne a kedvenc szerelmes száma.

Nerdcore vs. Geeksta

Sokan, mint a Wired szakírója 2005-ös cikkében, szinonimaként használják a nerdcore hiphopot és a geeksta rapet, pedig létezik árnyalatnyi különbség: azon kívül ugyebár, hogy az egyik hiphop, a másik rap, az előbbi vadabb, keményebb és talán eredetibb, mint a gyakran oktatási, gyermek- és népnevelési célokra felhasznált, didaktikus hajtásokat növesztő geeksta. Ennek legismertebb képviselője, Rajeev Bajaj néhány éve állt elő a mérnöki hivatást dicsőítő nagylemezével ("én csináltam a számológépet és a számítógépet / mert a matekkal nem mindenki bír/mérnök vagyok/tiszteld az elmém/és hajolj meg mélyen, ha meglátsz az utcán").

A tőről metszett nerdcore azonban messze túlmutat a pályaválasztási tanácsadáson. Legfontosabb képviselői között számon tartjuk a nerd-istenként tisztelt Stephen Hawkingból gonosz tréfát űző MC Hawkingot, aki sajnos 2004-ben jelentkezett utoljára nagylemezzel (A Brief History of Rhyme: MC Hawking's Greatest Hits), aztán MC Plus +-t, a chip hop koronázatlan királyát, vagy a hiphopot a funk-rockkal ötvöző Optimus Rhyme-ot, amelynek jelmondata: "A mátrix megnyugtató pulzusát ölelve az Optimus Rhyme a következő 100 évre készül a Föld bolygón."

Nyilvánvaló: a nerdcore örök és elpusztíthatatlan.