Egyed, Egon
15 °C
23 °C

Elnémult a Csendes könyvtár

2005. 08. 27. 08:22
| Módosítva: 2009. 04. 02. 19:37
A magyar könyvszakma képviselői tort ülhetnek, a szabad kultúra elkötelezett hívei indulhatnak a könyvesboltba: a kiadók felszólításának hatására csütörtökön bezárt a Silent Library Project nevű elektronikus ingyenkönyvtár. Az orosz szerveren tárolt szájt fenntartója nem hajlandó börtönbe vonulni, de nem is kell neki, mert a kiadók nem tesznek további jogi lépéseket. A könyves egyesület szakértője nemzetbiztonsági szálat sejt; az orosz hekker csak a vállát vonogatja.

"Ahol könyveket égetnek, előbb-utóbb embereket is égetnek.
Ahol könyvszervereket becsuknak, ott előbb-utóbb embereket is ok nélkül becsuknak.
Nem szeretném megérni, hogy majd a gyerekeim megkérdezzék: Papa, hol voltál, amikor az elektronikus könyvtárakat becsukták?"

ede hozzászólása az SLP fórumán

Úgy mordult rá a magyar könyves szakma csütörtökön a Silent Library Projectre, mint hiénafalka a gőzölgő gazellatetemet kerülgető keselyűre. Bár a Csendes könyvtár évek óta tesz közzé magyar nyelvű irodalmat elektronikus formában, a kiadók és a képviseletüket ellátó szervezet, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) egyik pillanatról a másikra döbbentek rá, hogy a netről letölthetők az általuk kiadott egyes könyvek - köztük a Harry Potter-sikersorozat darabjai, Gabriel Garcia Marquez, Kurt Vonnegut, Esterházy Péter és Kertész Imre regényei.

"Nyomatékosan szeretném tudatni Önökkel, hogy a honlap, amelyet üzemeltetnek, törvénytelen!" - írta a szájt fenntartójának Zentai Péter László, az MKKE igazgatója.

"A Napvilág Kiadó nevében követelem, hogy Kiadónk könyvei azonnali hatállyal kerüljenek le az Önök honlapjáról" - így Rév András, a kiadó ügyvezetője.

"Tájékoztatom Önöket, hogy amennyiben az alább felsorolt kiadványok elérhetőségét azonnali hatállyal nem szüntetik meg, Kiadónk megteszi a szükséges jogi lépéseket" - figyelmeztetett Timár Miklós a Konkrét Könyvektől.

Az SLP nevét érthető okokból titkoló fenntartója csütörtökön engedett a tömegesen tiltakozó kiadóknak és megszüntette az egyes kötetekre mutatkozó hivatkozásokat, bár, mint az Indexnek elmondta, az oroszországi dwalin.ru domén alatt található szerverről nem távolította el a fájlokat.

Information wants to be free

Szerzők, jogok, kiadók
A hatályos törvény szerint a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta, de védelem alatt áll "más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van". A szerzőt személyéhez fűződő és vagyoni jogok is megilletik: előbbiekről nem mondhat le és át sem ruházhatja azokat, a vagyoni jogokat viszont átadhatja, így örököseire hagyhatja. A műveket az általános nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a szerzői jogi védelem hetven évig illeti meg "post mortem auctoris", vagyis a szerző halála után. A szerzői jogok legádázabb védelmezői természetesen a kiadók és az érdekeiket képviselő jogi szervezetek, amelyeknek anyagi érdekeik fűződnek ahhoz, illetve a létük függ attól, hogy a kiadott műveket az olvasók ne ingyen töltsék le, hanem fizessenek értük.
Jogi szempontból a kiadóknak nyilvánvalóan igazuk van: az 1999 óta hatályos, azóta többször módosított szerzői jogi törvény szerint a műveket a szerző halála után hetven évig védelem illeti meg, ami azt jelenti, hogy engedély nélkül senki nem publikálhatja őket. A törvényt azonban sokak szerint kikezdte az idő - ezt főleg azok állítják, akik az információhoz való hozzáférés jogát előbbre valónak tartják az egyes szerzők és kiadók anyagi érdekeinél.

Az elméleti problémára az elmúlt években - különösen az internet elterjedése óta - többféleképpen próbáltak gyakorlati megoldást találni. Egy amerikai jogász, Lawrence Lessig újfajta szerzőijog-kezelő rendszert dolgozott ki, amelyet több országban is honosítottak: a Creative Commons magyarországi változatának kezdeményein a Budapesti Műszaki Egyetem kutatói dolgoznak.

A kultúrkincsek hozzáférhetővé tételének másik formája az állami intervenció: a neten ingyen olvashatók például azon magyar szerzők művei, akiket beválogattak a Digitális Irodalmi Akadémia nagyjai közé, és közpénzből származó havi apanázs fejében hozzájárultak az elektronikus közléshez. Állami pénzből működik itthon az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus szekciója, a MEK is, amely azonban csak olyan szövegeket közöl, amelyek már nem esnek szerzői jogi védelem alá - ezt egyébként bárki megteheti, akinek van rá ideje.

A legeredetibb változat azonban a hekkeretika azon alaptételére épül, miszerint az információ szabad - más értelmezésben ingyenes - akar lenni (information wants to be free), bármit mondanak is a törvények. A Stewart Brand netgurunak tulajdonított mondás értelmében a netre mindenki azt pakol fel, amit akar, mint ahogy a Silent Library Project közreműködői tették.

Baromi egyszerű koncepció

"Az alapkoncepció baromi egyszerű: könyveket digizünk, így gyarapszik a digitális szövegállomány. Ha ez nem elég, ideológiát bármikor köríthetek hozzá, de minek? A lényeg, hogy netről gyűjtött könyvekkel nem foglalkozunk, a szöveget csak akkor használjuk fel, ha a digitalizáló/szerző (netán kiadó) maga ajánlja fel" - nyilatkozta az Indexnek az SLP fenntartója, aki először saját magának szkennelt be pár könyvet, mert szüksége volt a kereshető szövegre, aztán feltette őket a netre. Egyre többen csatlakoztak és küldtek be anyagot, míg a szkennelgetés teljes projektté bővült.

Az SLP úgy működik, hogy a kontribútorok beszkennelik a kiválasztott könyvet, ami ezalatt "SZ" jelzéssel szerepel a listán, ezután "NY" jelzést kap, ami azt jelenti, hogy csak számítógépes szövegfelismerő program látta, ember még nem. Mivel a gépi szövegfelismerők bizonyos hibaszázalékkal dolgoznak, a beszkennelt szövegeket korrektorok nézik át - amíg dolgoznak "K" jelöli a projektet.

A hekker és a "meghatározott értelmiségi körök"

Szántó György Tibor, a magyar kiadók többségét tömörítő MKKE etikai bizottságának elnöke Népszabadságnak csütörtökön azt nyilatkozta, hogy "a jótékonykodó ingyenes közzététel csak álcatevékenység, amely mögött üzleti vagy egyéb megfontolás lehet. Nem kizárt, hogy a honlap homályba burkolózó működtetője meghatározott értelmiségi körről akar adatokat gyűjteni." Szántó szerint "igen sokba kerül" a tárhely bérlete és a papíron megjelent művek elektronikus közzététele.

A fenntartó szmájlik között cáfol: "Itt senkinek egy fillér haszna sincs, csak az energiát meg az időt öli a projectbe, a tárhely meg úgy lett, hogy amikor annak idején egy EU-s ország ingyenes tárhelyéről töröltek, körbeírtam pár szájt gazdájának, ahol szintén akadtak könyvek, hogy ki hajlandó befogadni."

A szájtot most puszta jófejségből tárolja egy Dwalin nicknevű moszkvai netizen, aki az SLP mellett helyet ad a vpascal.com hivatalos tükrözésének és a Drakon nevű szerepjáték oldalainak is.

Megszólal az orosz kapcsolat: "Nem vagyok szabadságharcos"

Az igazi nevét titokban tartó Dwalin 26 éves, Moszkvában él, és mérnök; telefonközpontokkal és üzleti hálózatokkal foglalkozik. Az SLP-vel úgy került kapcsolatba, hogy neki is volt saját elektronikus könyvtára, angol és orosz könyvekkel, amelyeket azóta levett a netről: "Egyszer megkeresett a szerzői jog tulajdonosának képviselője és felszólított, hogy távolítsam el a könyveket. Megtettem, nem akarok bajba keveredni. Nem vagyok szabadságharcos, csak szeretem a jó könyveket és örülök, ha megoszthatom őket másokkal."

Dwalin szerint Oroszországban amúgy is szép hagyománya van a netes könyvtáraknak, a legnagyobb közülük a www.lib.ru, amelyet a jó nevű Mr. Moshkow üzemeltet. A szerzői jogok tulajdonosának engedélye nélkül Oroszországban sem lehet közzétenni a műveket, mondta Dwalin, de gyorsan hozzátette: nem beszél magyarul, ezért az SLP-n elhelyezett tartalom neki "csukott könyv".

Kinek áll ez érdekében?

Szántó viszont az Indexnek elmondta: van egy hipotézise, miszerint az ügyben nemzetbiztonsági érdekek játszanak szerepet - erre utal az a tény, hogy a szerver Oroszországban van, és hogy az üzemeltető "a legteljesebb anonimitásba burkolózott". Szántó szerint az SLP-sek bizonyos célcsoportokat próbálnak szondázni, és a letöltők e-mailcímét igyekeznek megtudni - hogy vajon miért tennék, azt nem részletezte.

Az etikai bizottság elnöke mellesleg a Vonnegut-regényeket kiadó Maecenas kiadó tulajdonosa is, és azért is esik neki rosszul, ami történt, mert az SLP-re feltöltött két Vonnegut regényt - Halálnál is rosszabb; Hamvaskék sárkány - ő maga fordította magyarra.

"Ha megkérnek rá, hogy közölhessék, biztosan engedélyezem" - mondta Szántó, aki azt furcsállja a legjobban, hogy a Vonnegut-regényeket hétezren töltötték le az SLP-ről, miközben a kiadó nem tud eladni többet évi ötezernél. Ennek ellenére az MKKE által képviselt kiadók nem terveznek jogi lépést az SLP ellen. "Nem mintha gyávák vagy lusták volnánk," - mondta Szántó - "de Magyarországon drága, és a bíróságok hozzá nem értése miatt 5-10 évig húzódik egy-egy szerzői jogi per".

Egy hozzáértő bíróság az okozott kár mértékétől függően akár ötéves börtönbüntetéssel is sújthatná azt, aki megsérti a szerzői jogokat, mondta Szántó, amire az SLP fenntartója csak annyit mondott:

"Eszem ágában sincs az információszabadságért börtönbe vonulni. Attól az információ nem lesz szabad, csak én leszek rab."