Friderika
14 °C
25 °C

Elnémult a Csendes könyvtár

2005. 08. 27. 08:22
| Módosítva: 2009. 04. 02. 19:37
A magyar könyvszakma képviselői tort ülhetnek, a szabad kultúra elkötelezett hívei indulhatnak a könyvesboltba: a kiadók felszólításának hatására csütörtökön bezárt a Silent Library Project nevű elektronikus ingyenkönyvtár. Az orosz szerveren tárolt szájt fenntartója nem hajlandó börtönbe vonulni, de nem is kell neki, mert a kiadók nem tesznek további jogi lépéseket. A könyves egyesület szakértője nemzetbiztonsági szálat sejt; az orosz hekker csak a vállát vonogatja.

"Ahol könyveket égetnek, előbb-utóbb embereket is égetnek.
Ahol könyvszervereket becsuknak, ott előbb-utóbb embereket is ok nélkül becsuknak.
Nem szeretném megérni, hogy majd a gyerekeim megkérdezzék: Papa, hol voltál, amikor az elektronikus könyvtárakat becsukták?"

ede hozzászólása az SLP fórumán

Úgy mordult rá a magyar könyves szakma csütörtökön a Silent Library Projectre, mint hiénafalka a gőzölgő gazellatetemet kerülgető keselyűre. Bár a Csendes könyvtár évek óta tesz közzé magyar nyelvű irodalmat elektronikus formában, a kiadók és a képviseletüket ellátó szervezet, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete (MKKE) egyik pillanatról a másikra döbbentek rá, hogy a netről letölthetők az általuk kiadott egyes könyvek - köztük a Harry Potter-sikersorozat darabjai, Gabriel Garcia Marquez, Kurt Vonnegut, Esterházy Péter és Kertész Imre regényei.

"Nyomatékosan szeretném tudatni Önökkel, hogy a honlap, amelyet üzemeltetnek, törvénytelen!" - írta a szájt fenntartójának Zentai Péter László, az MKKE igazgatója.

"A Napvilág Kiadó nevében követelem, hogy Kiadónk könyvei azonnali hatállyal kerüljenek le az Önök honlapjáról" - így Rév András, a kiadó ügyvezetője.

"Tájékoztatom Önöket, hogy amennyiben az alább felsorolt kiadványok elérhetőségét azonnali hatállyal nem szüntetik meg, Kiadónk megteszi a szükséges jogi lépéseket" - figyelmeztetett Timár Miklós a Konkrét Könyvektől.

Az SLP nevét érthető okokból titkoló fenntartója csütörtökön engedett a tömegesen tiltakozó kiadóknak és megszüntette az egyes kötetekre mutatkozó hivatkozásokat, bár, mint az Indexnek elmondta, az oroszországi dwalin.ru domén alatt található szerverről nem távolította el a fájlokat.

Information wants to be free

Szerzők, jogok, kiadók
A hatályos törvény szerint a szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta, de védelem alatt áll "más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van". A szerzőt személyéhez fűződő és vagyoni jogok is megilletik: előbbiekről nem mondhat le és át sem ruházhatja azokat, a vagyoni jogokat viszont átadhatja, így örököseire hagyhatja. A műveket az általános nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a szerzői jogi védelem hetven évig illeti meg "post mortem auctoris", vagyis a szerző halála után. A szerzői jogok legádázabb védelmezői természetesen a kiadók és az érdekeiket képviselő jogi szervezetek, amelyeknek anyagi érdekeik fűződnek ahhoz, illetve a létük függ attól, hogy a kiadott műveket az olvasók ne ingyen töltsék le, hanem fizessenek értük.
Jogi szempontból a kiadóknak nyilvánvalóan igazuk van: az 1999 óta hatályos, azóta többször módosított szerzői jogi törvény szerint a műveket a szerző halála után hetven évig védelem illeti meg, ami azt jelenti, hogy engedély nélkül senki nem publikálhatja őket. A törvényt azonban sokak szerint kikezdte az idő - ezt főleg azok állítják, akik az információhoz való hozzáférés jogát előbbre valónak tartják az egyes szerzők és kiadók anyagi érdekeinél.

Az elméleti problémára az elmúlt években - különösen az internet elterjedése óta - többféleképpen próbáltak gyakorlati megoldást találni. Egy amerikai jogász, Lawrence Lessig újfajta szerzőijog-kezelő rendszert dolgozott ki, amelyet több országban is honosítottak: a Creative Commons magyarországi változatának kezdeményein a Budapesti Műszaki Egyetem kutatói dolgoznak.

A kultúrkincsek hozzáférhetővé tételének másik formája az állami intervenció: a neten ingyen olvashatók például azon magyar szerzők művei, akiket beválogattak a Digitális Irodalmi Akadémia nagyjai közé, és közpénzből származó havi apanázs fejében hozzájárultak az elektronikus közléshez. Állami pénzből működik itthon az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus szekciója, a MEK is, amely azonban csak olyan szövegeket közöl, amelyek már nem esnek szerzői jogi védelem alá - ezt egyébként bárki megteheti, akinek van rá ideje.

A legeredetibb változat azonban a hekkeretika azon alaptételére épül, miszerint az információ szabad - más értelmezésben ingyenes - akar lenni (information wants to be free), bármit mondanak is a törvények. A Stewart Brand netgurunak tulajdonított mondás értelmében a netre mindenki azt pakol fel, amit akar, mint ahogy a Silent Library Project közreműködői tették.

Baromi egyszerű koncepció

"Az alapkoncepció baromi egyszerű: könyveket digizünk, így gyarapszik a digitális szövegállomány. Ha ez nem elég, ideológiát bármikor köríthetek hozzá, de minek? A lényeg, hogy netről gyűjtött könyvekkel nem foglalkozunk, a szöveget csak akkor használjuk fel, ha a digitalizáló/szerző (netán kiadó) maga ajánlja fel" - nyilatkozta az Indexnek az SLP fenntartója, aki először saját magának szkennelt be pár könyvet, mert szüksége volt a kereshető szövegre, aztán feltette őket a netre. Egyre többen csatlakoztak és küldtek be anyagot, míg a szkennelgetés teljes projektté bővült.

Az SLP úgy működik, hogy a kontribútorok beszkennelik a kiválasztott könyvet, ami ezalatt "SZ" jelzéssel szerepel a listán, ezután "NY" jelzést kap, ami azt jelenti, hogy csak számítógépes szövegfelismerő program látta, ember még nem. Mivel a gépi szövegfelismerők bizonyos hibaszázalékkal dolgoznak, a beszkennelt szövegeket korrektorok nézik át - amíg dolgoznak "K" jelöli a projektet.

A hekker és a "meghatározott értelmiségi körök"

Szántó György Tibor, a magyar kiadók többségét tömörítő MKKE etikai bizottságának elnöke Népszabadságnak csütörtökön azt nyilatkozta, hogy "a jótékonykodó ingyenes közzététel csak álcatevékenység, amely mögött üzleti vagy egyéb megfontolás lehet. Nem kizárt, hogy a honlap homályba burkolózó működtetője meghatározott értelmiségi körről akar adatokat gyűjteni." Szántó szerint "igen sokba kerül" a tárhely bérlete és a papíron megjelent művek elektronikus közzététele.

A fenntartó szmájlik között cáfol: "Itt senkinek egy fillér haszna sincs, csak az energiát meg az időt öli a projectbe, a tárhely meg úgy lett, hogy amikor annak idején egy EU-s ország ingyenes tárhelyéről töröltek, körbeírtam pár szájt gazdájának, ahol szintén akadtak könyvek, hogy ki hajlandó befogadni."

A szájtot most puszta jófejségből tárolja egy Dwalin nicknevű moszkvai netizen, aki az SLP mellett helyet ad a vpascal.com hivatalos tükrözésének és a Drakon nevű szerepjáték oldalainak is.

Megszólal az orosz kapcsolat: "Nem vagyok szabadságharcos"

Az igazi nevét titokban tartó Dwalin 26 éves, Moszkvában él, és mérnök; telefonközpontokkal és üzleti hálózatokkal foglalkozik. Az SLP-vel úgy került kapcsolatba, hogy neki is volt saját elektronikus könyvtára, angol és orosz könyvekkel, amelyeket azóta levett a netről: "Egyszer megkeresett a szerzői jog tulajdonosának képviselője és felszólított, hogy távolítsam el a könyveket. Megtettem, nem akarok bajba keveredni. Nem vagyok szabadságharcos, csak szeretem a jó könyveket és örülök, ha megoszthatom őket másokkal."

Dwalin szerint Oroszországban amúgy is szép hagyománya van a netes könyvtáraknak, a legnagyobb közülük a www.lib.ru, amelyet a jó nevű Mr. Moshkow üzemeltet. A szerzői jogok tulajdonosának engedélye nélkül Oroszországban sem lehet közzétenni a műveket, mondta Dwalin, de gyorsan hozzátette: nem beszél magyarul, ezért az SLP-n elhelyezett tartalom neki "csukott könyv".

Kinek áll ez érdekében?

Szántó viszont az Indexnek elmondta: van egy hipotézise, miszerint az ügyben nemzetbiztonsági érdekek játszanak szerepet - erre utal az a tény, hogy a szerver Oroszországban van, és hogy az üzemeltető "a legteljesebb anonimitásba burkolózott". Szántó szerint az SLP-sek bizonyos célcsoportokat próbálnak szondázni, és a letöltők e-mailcímét igyekeznek megtudni - hogy vajon miért tennék, azt nem részletezte.

Az etikai bizottság elnöke mellesleg a Vonnegut-regényeket kiadó Maecenas kiadó tulajdonosa is, és azért is esik neki rosszul, ami történt, mert az SLP-re feltöltött két Vonnegut regényt - Halálnál is rosszabb; Hamvaskék sárkány - ő maga fordította magyarra.

"Ha megkérnek rá, hogy közölhessék, biztosan engedélyezem" - mondta Szántó, aki azt furcsállja a legjobban, hogy a Vonnegut-regényeket hétezren töltötték le az SLP-ről, miközben a kiadó nem tud eladni többet évi ötezernél. Ennek ellenére az MKKE által képviselt kiadók nem terveznek jogi lépést az SLP ellen. "Nem mintha gyávák vagy lusták volnánk," - mondta Szántó - "de Magyarországon drága, és a bíróságok hozzá nem értése miatt 5-10 évig húzódik egy-egy szerzői jogi per".

Egy hozzáértő bíróság az okozott kár mértékétől függően akár ötéves börtönbüntetéssel is sújthatná azt, aki megsérti a szerzői jogokat, mondta Szántó, amire az SLP fenntartója csak annyit mondott:

"Eszem ágában sincs az információszabadságért börtönbe vonulni. Attól az információ nem lesz szabad, csak én leszek rab."

Van kedvenc légitársasága?

Értékelje repülős utazását, írja meg véleményét! Értékes díjakat sorsolunk!

Városlátogatás külföldön

Indulhat a felfedezés! 8900 Ft / apartman / éjtől