Ábrahám
14 °C
31 °C

Megölte a szervert a japán-magyar szájberháború

2007.05.29. 13:45
Óriási harcok folynak, a május harmincadikán záruló harmadik körben még most sem biztos a magyar győzelem. Az az ország nyeri meg a versenyt, amelyikből több kattintás érkezik a clickclickclick.com weboldalra, és elég jól állunk, közel százmilliós előnyre tettünk szert, de ellenfelünk folyamatosan lefarag hátrányából. Miközben a magyar-japán kapcsolatok soha nem látott ütemben javulnak, és ellenfelünk az elmúlt napokban annyit tudott meg Magyarországról, amennyit az elmúlt 1111 évben nem, veszélybe került a háború: eleinte a clickclickclick.com szervere adta fel a harcot, most meg vesztünk az előnyből.

Csend honol a csatamezőn. Füstöl az optikai kábel, elszenesedett szerverparkok, pusztulást hirdető hanyattegerek szerteszét. Fegyverszünet van. A harcosok kilencezer kilométerre sorakoztak fel egymástól, a magyar haderő a budapesti főhadiszálláson készül az újabb bevetésre, Japánban fürge ujjak várják, hogy kattinthassanak. A clickclickclick oldala lehalt, de a békés csöndet nehezebb elviselni, mint az egerek fülsiketítő kattogását. Megszámlálhatatlanul sok vitéz és ninja kiállítja egyszerre: Háború!

Második hullám

Vasárnapi cikkünk után nekilódult a magyar pontszám. A kattintgatós weboldalon korábban is csak a magyarok tudták tartani állásaikat a japánokkal szemben, de hétvégén olyan erősítés érkezett a hazai főhadiszállásra, amekkorával Görgey Moszkváig verte volna vissza az előrenyomuló orosz csapatokat. Vasárnap még közel húszmilliós hátrányban voltunk, a japán ellenfél kétszázmillió kattintás körül járt, Magyarországnak nagyjából 180 millió volt. Aztán este hét után pár perccel elképesztő ütemben kezdtek el pörögni a kattintások. Ezerszámra jöttek a hazai júzerek, volt, aki a két klikkerprogram valamelyikével próbálkozott, de előfordult, hogy nagyszülők, nyugdíjasok ültek oda az ismeretlen szerkezet elé, hogy becsülettel végigdolgozott évtizedek után kattintással szerezzenek dicsőséget a hazának. Sikerült megoldani, hogy a határon túliak is csatlakozhassanak a mozgalomhoz, az Ardennekből jelentem, hogy tartom a nyugati frontot, itt nem törnek át, írta egy olvasó.

Percenként százezreket hoztunk a hősiesen küzdő ellenfélen, eredményünk másodpercenként négyezer kattintással nőtt, aztán május 27-én, 21 óra 53 perckor megelőztük a japánokat. Ez a dátum úgy vonul majd be a történelembe, mint a nap, amikor Magyarország bebizonyította, hogy nemcsak az ostorcsattogtatáshoz, meg a gulyásleves-főzéshez ért, hanem a kattintáshoz is.

A klikkelés kínjait átvállaló programok folyamatosan fejlődtek, de a japán-magyar kapcsolatok is. Sorozatban készültek a képek, a japánok többnyire kislánynak rajzolták meg mindkét nemzetet, de akadt olyan kép is, amelyiken a magyarokat Süsü, az ellenfelet meg Godzilla alakította. Volt, aki verset, sőt haikut írt a vitéz ütközetek után átélt mámorító mozdulatlanságról:

Kattogás zaja
A kertbe kitekintve
Békét találok

A magyar főhadiszálláson többszáz hozzászólás gazdagította mindegyik témát, a harcosok magyar-japán közös határt követeltek, sőt, volt, aki a Kossuth térre ment volna a követelések beolvasásához. A magyar történelem olyan figurákkal gazdagodott, mint a kattintos programokat létrehozó Greenc és STP, vagy a webes hátteret biztosító Trent, Gengusz és Whyinfo. Utóbbi kettő az RTL Klub is beszámolt a helyzetről. A magyar oldalon megjelent egy angol nyelvű topic is, amelyiken megindult a japán-magyar párbeszéd. Kiderült, hogy a harcoknak hála ellenfeleink elmerültek a magyar kultúrában, megismerték a népet, amiről korábban nem is hallottak, de közben vétettek egy hibát: elfelejtettek kattintani.

Kapitulálnak?

Bár a magyar seregek akkorára nőttek, hogy az összes ninja, kiegészítve a szamurájokkal és roninokkal is kevés lett volna feltartóztatásukhoz, a különbség olyan ütemben nőtt, hogy az kezdte elvenni a hazai klikkelők kedvét. Bíztatták a japán ellenfelet, hogy ne adja fel, sőt, volt, aki odáig merészkedett, hogy kijelentette: ha az ázsiai seregek továbbra is ilyen ernyedten harcolnak, elutazik Japánba, hozzákötözi a harcosokat a székükhöz meg az egerükhöz, csak hogy abba ne hagyják a klikkelést.


Japán és magyar pályaművek

Miközben a vitézek már a személyes hazai találkozót szervezték, százmilliósra nőtt a különbség, rettenthetetlen ellenfelünk láthatóan feladta a küzdelmet. Később kiderült: ez csak a látszat volt. A magyar csapatok már négyszázmillió felett jártak, a japánok még a háromszázmilliót sem érték el, és amikor úgy tűnt, semmi sem védi már meg a versenyt az egymilliárd magyar kattintástól, lerohadt a szerver.

Csendben múlt el ez a másfél nap. Voltak kisebb határvillongások, néha sikerült pár kóborklikket bevinni, de az erőviszonyok nem változtak, és a számok sem mozdultak. Némák maradtak az egerek.

Egészen mostanáig.

Kedden, 12 óra 30 perckor feltámadt az oldal és újra megindultak a harcok. A pihenés elég volt ellenfelünknek arra, hogy erőt gyűjtsön, és soha nem látott ellencsapást intézzen. Bár az ellenfél képekkel és barátságos üzenetekkel próbálja letéríteni a magyar szájbervitézeket a klikkelés egyetlen igaz útjáról, egyet ne feledjünk: háború van. Előnyünk pedig egyre csökken. Erősítés nélkül az utolsó pillanatban is elveszthetjük a harcot. Klikkeljen!

A klikkelős olda a nagy terhelés miatt bármikor megadhatja magát, így lehet, hogy most is épp halott. De lehet, hogy nem. Mindenesetre folyton feltámad.