Mindent megold a számítástudomány

Az 1957-ben alakult BCS az Egyesült Királyság legnagyobb számítógéptudománnyal foglalkozó testülete: 68 ezernél több tagja száz országot képvisel soraiban. Múlt év végi „Nagy kihívások a számítógépes kutatásokban" című jelentésükben nyolc - több esetben egy-egy futó projekt címével megegyező - területet azonosítottak lehetséges megoldásként.

Környezethez alkalmazkodó technológiák

Elsőként az In Vivo - In Silicot: a Kelet-Angliai Egyetem tervek szerint 2020-ig tartó kísérletsorozatának célja növekvő növények külső és belső működésének virtuális feltérképezésére alkalmas számítógépes módszerek kidolgozása. A viselkedési minták modellezésével könnyebben meg lehetne érteni, milyen folyamatok, milyen indítékok miatt mennek végbe. Mi köze ennek társadalmi, gazdasági, környezeti bajainkhoz? Például hamarabb rájönnénk a különösen a harmadik világ országait súlyosan érintő terméskiesések okaira, s az okokat ismerve, optimalizáló/kárcsökkentő stratégiákat dolgoznánk ki.

Az utóbbi idők hasonló jellegű célkitűzéseiben általában mindig szerepelt a bűvös „mindenütt jelenlévő - mindent átható - számítások" (ubiquitous computing). Ezúttal sem maradt ki. Érthető okokból: a technológiának teljes mértékben alkalmazkodnia kell környezetünkhöz. Bárhol, bármikor, de (szinte) láthatatlanul, észrevétlenül.

Poszthumán emlékezet

A Southampton Egyetem Emlékek az élethez (Memories for Life) projektje abból az alapötletből indul ki, hogy egy ember ébren töltött élete húsz éven belül rá fog férni egy egyszerű merevlemezre. Az átéltek tanulmányozása, az értékek kiszűrése, hasznosításuk sokat segíthet a jövő generációinak. A kísérlet a mesterségesintelligencia-kutatásban és a virtuálisvalóság-fejlesztésekben egyaránt komoly - forradalmi? - előrelépéssel kecsegtet.

Esetleg géptársak tervezhetők segítségre szoruló személyek mellé, vagy például az első találkozáskor partnerünkről hasznos információkat szolgáltató szerkezetek szintén kivitelezhetők lesznek. Nigel Shadbolt, a projekt vezetője poszthumán emlékezetről beszél: „mindannyiunkban vannak kérdések, melyeket olyan személyeknek szerettünk volna feltenni, akik már nincsenek köztünk. Arról van szó, miként rögzítsük szimpatikusan a számunkra kedves emberek emlékét, hagyományait, s lépjünk interakcióba velük."

A robotika a negyedik terület: az agy és az elme architektúrájának beható tanulmányozásával, az új felfedezések eredményeinek projektekbe integrálásával kifinomultabb és hatékonyabb számítási eszközök, egyszer majd talán tényleg intelligensnek nevezhető gépek lesznek fejleszthetők. Húsz éven belül? Megoszlanak a vélemények.

Életre keltett múlt

Intelligens gépekhez természetesen megbízható rendszerek szükségesek, azaz minimalizálni kell a technológiai hibák számát és hatását - így a következő pont.

A hatodik és a hetedik törekvés egyrészt a számítási elméletek számításokon túlmutató területekre történő kiterjesztését, másrészt a számítógépek egymásközti kommunikációs készségének majdnem tökélyre fejlesztését fogalmazza meg: tanulási technológiákat alkalmazva, minden gép minden géppel tudjon értelmes interakciót folytatni.

A nyolcadik a múlt életre-keltésére, történelmi események rekonstrukciójára, azok minél szélesebb közönség számára elérhetővé tételére vonatkozik (Bringing the Past to Life for the Citizen). A Brighton Egyetem Menedzsment és Információs Rendszerek Tanszékének projektje a rekonstrukcióval az adott esemény körülményeinek jobb megértését, a különböző motivációk feltárását igyekszik elérni. Egyik lehetséges alkalmazása: virtuális utazás történelmi helyszínekre a valós utazás költségei - és élménye? - nélkül. Dame Wendy Hall, a BCS korábbi elnöke és a jelentés egyik szerzője két ellentétes jelenségre hívja fel a figyelmet.

Egyrészt, sokak szerint a jövő társadalmi kihívásaira komoly veszélyt jelenthetnek az infokommunikációs technológiák. Másrészt, az IT infrastruktúrára, élelmiszeriparra, éghajlatra és mindennapjainkra gyakorolt hatása csak a kései XIX. század ipari újításaihoz lesz mérhető.