Katalin
3 °C
9 °C

Legyen ön is Réz András!

2008.03.24. 11:05
Kapcsolódó cikkek (1)
"Kik játszották a Született gyilkosok főszereplő szerelmespárját?" – villan fel a kérdés a képernyőn. SzabóZ rögtön gombot nyom az első olyan válaszra, ami Woody Harrelsonnal kezdődik. Persze, nem az a helyes megfejtés, mert a folytatás nem Juliette Lewis neve. A kultrovat szerzője bazmegel is, de már későn, Valuska kolléga pedig csak annyit kérdez tőle: "Mi van, Zoli, erről is úgy írtál kritikát, hogy nem is láttad a filmet?" A hangulat remek, kézről kézre járnak a furcsa alakú kontrollerek, gyűlik a tömeg a Scene It? Lights, Camera, Action körül.

A Guitar Hero sorozat megmutatta, hogy partijátékok és családi játékok nem csak a Nintendo hadonászós konzoljára, a Wii-re jelennek meg. A gitárszimulátor az utóbbi egy évben több mint egymilliárd(!) dolláros forgalmat produkált, igazolva, hogy az Xbox360-tulajdonosok ki vannak éhezve a könnyen kezelhető, alkalomszerűen játszható programokra. Várható volt, hogy a trendet sokan meglovagolják majd (már csak azért is, mert az eladási adatok szerint a Microsoft konzoljára nagyobb hajlandósággal vásárolnak játékot az emberek), az amerikai Screenlife az elsők között tette.

A cég hagyományos dvd-lemezekkel támogatott társasjátékokkal foglalkozik. Fő terméke a Scene It? nevű kvízjáték, amiben a játékosok kérdésekre válaszolva lépegethetnek a játéktáblán, az egyes kérdések pedig gyakran a lemezekről lejátszható klipekhez kapcsolódnak. A Scene It? termékcsalád igen népes: a filmes, képregényes, zenei és sportműveltséget tesztelő társasjátékok mellett találunk két Harry Potter-es és egy James Bond-os mutációt sőt, egy Jóbarátokra építő verziót is. Idő kérdése volt csak, hogy a brand mikor költözik konzolra, és ez 2007 végén a filmes verzióval meg is történt. A Lights, Camera, Action alcímű, már nálunk is kapható játékot filmrovatos kollégákkal teszteltük.

A játék trailere

Kvízművek

Az első nagy élmény a kontroller, ami úgy néz ki, mint az idegen lények kézi dezintegrátora egy hatvanas évekbeli sci-fiben: színes, bumfordi, és akkora gomb van rajta, amekkorát kontrolleren még nem láthattunk. Ha marokra fogjuk a kütyüt, ez a gomb éppen a hüvelykujjhoz esik, bizonyos kérdéstípusoknál ezt kell megnyomni, ha a többiek előtt akarunk válaszolni. Alatta négy kisebb gomb található, ezekkel választhatunk a kérdésekre felkínált lehetséges válaszok közül. A kezelés egyszerűbb nem is lehetne, egy véznaujjú maki is könnyen elboldogulna a kontrollerrel (és talán több pontot is szerezne, mint egyes kollégák). Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a kontroller nem a Screenlife találmánya: PlayStation 2-re 2005-ben megjelent Buzz! című vetélkedőben már láthattunk ilyet.

A játék a kvízek nem túl bonyolult szabályait követi: gyorsabban és több helyes választ kell adni a többieknél, ezáltal több pontot szerezni és végül tenyérbemászó módon sütkérezni a jól megérdemelt dicsfényben (vagy összeesküvés-elméleteket gyártani, hogy miért nem ment jobban a játék, csaltak a többiek, hibás kontrollert kaptunk, satöbbi). A kérdezz-felelek hamar monotonná válna, de a készítők nagyon változatos fejtörőkkel dobták fel a játékot. A leggyakoribb feladattípus a rövid filmbejátszáshoz kötődő kérdések, ezen kívül már az alapul szolgáló sorozatban is voltak más fejtörők, de a Lights, Camera, Actionbe bekerült még vagy húsz. A sokadik játékra is előjönnek új feladatok, hol stáblista, hol lassan kiszíneződő plakát, hol hangminták alapján kell kitalálni a filmeket, de van anagrammajáték is, a színészeket részletekből összeálló arcuk vagy középiskolai fotójuk alapján kell felismerni, és borzalmas képes szóviccek is bekerültek a játékba. Például a bogár és a narancslé fotójára a megfejtés Beetlejuice – mondanom sem kell, hogy angol nyelvismeret nélkül neki se álljunk a játéknak.

A kérdések nehézsége egyébként változó, soha nem látott fekete-fehér klasszikusokat éppúgy adhat a gép, mint mondjuk a Ponyvaregényt, és van néhány olyan feladvány, aminek láttán Réz András sírva szaggatná le a cápafognyakláncát. De az is előfordulhat, hogy a kérdést úgy fogalmazzák meg, hogy az alkotókat rögtön Jabba arénájába kívánjuk. Az idézetes fejtörőnél például volt egy olyan, hogy "Don't..." – na ezt kellene úgy befejezni, hogy az híres filmes idézet legyen (a megfejtés: "...go into the light" a Poltergeistből, és tapasztalatból mondom, hogy nagy verést kap, aki még ilyenkor is tudja a jó választ). Egyébként a játékban 1800 kérdés található, szóval nem fognak hamar elfogyni (ha mégis, a gyártó ígérete szerint a Live szolgáltatáson keresztül lehet majd újakat letölteni), és a program külön figyel arra, hogy a már feladott kérdéseket ne használja újra.

Filmes fejtörők a galériában – kattintson!

Ronda, de szórakoztató

A tesztben a filmrovat néhány kritikusa vett részt, valamint kontrollcsoportként Balage, aki olyan ritkán jár moziba, hogy saját bevallása szerint még őszintén tudott félni, amikor legutóbb lövöldözős filmet látott. Néhány menet után már ő is vigyorogva nyomkodta a kontrollert, és sokszor megállta, hogy tippeljen. Ez jó taktikának bizonyult, mivel rossz válaszért több menetben is levonás jár: voltak pillanatok, amikor a minden kérdésre válaszoló SzabóZ sikeresen leküzdötte magát az utolsó helyre. Aztán a menetek között bónuszpontokkal vigasztalódhatott (merthogy ilyenek is vannak, bár elég megalázó, amikor a leggyorsabb rossz válaszért ad a gép alamizsnaként ezer pontot). Hajni, Nóra és Gyula megbízhatóan hozták a filmrovattól elvárt szintet, több helyes válaszuk volt, mint rossz, Valuska pedig gyors nulla pontokkal zavarta meg az ellenfelet, hogy aztán az E.T. egy részlete után látványosan feltámadva az élre törjön. De igazából nem is az eredmény számít, hanem az, hogy nagyon sokat röhögtünk közben. Meg hogy végül én nyertem.

Csak a körítéssel nem tudtunk az istennek sem megbékélni. Egy kvízjátéknál nem várunk el videokártyákat izzasztó grafikát, de azért az Xbox 360 mégiscsak egy újgenerációs konzol, a kérdéseket prezentáló felületeken és a filmstúdiós környezetben animáló figurákon még át kellett volna menni a csiszológéppel. A feladatokat felvezető és a játékosoknak rendszeresen beszólogató produceri hang is megosztotta a társaságot: egyeseknek a hangszín volt idegesítő, másoknak az, hogy emberünk ugyanazzal a pár tucat frázissal osztotta az észt – egy ennyire ismétlődő játékelemhez illett volna több mondatot írni.

Ezzel együtt a Scene It? Lights, Camera, Actiont megérdemelten jelölték tavaly az egyik legrangosabb szakmai díjra, az Interactive Achievement Awardsra családi játék kategóriában (persze esélye nem volt a Guitar Hero III és a Rock Band mellett, a díjat ez utóbbi nyerte el). A játék nem olcsó, 60 dollár körül vesztegetik, de jár hozzá a négy spéci kontroller is. Ez itthon 16 ezer forintos árat jelent, és kizárt, hogy a játékot magyarítsa a forgalmazó, szóval nem valószínű, hogy nagy sikert aratna a hazai piacon. (Állítólag úgy volt, hogy lesz hozzá egy magyar kiegészítő, de a Tarr-filmek snittjeivel betelt a lemez, ezért ez a projekt befuccsolt.) Pedig ér annyit, mint mondjuk a Wii Sports – ha nem hiszi, olvasson tovább!

Stáblista

Balage
Vágó Pityu helyében máris azon gondolkodnék, hogyan lehetne a Legyen Ön is milliomost és a többi tévés kvízjátékot megírni Xboxra. Várom a más témájú folytatásokat, mert a filmeket nem ismerem eléggé, és remélem, a feladatokat elmagyarázó debil, idegesítő hangot is lecserélik. Amúgy zseniális bulijáték.

Valuska
Gyűlölöm a filmes kvízjátékokat, mert hiába nézek meg sok filmet, ha azt kérdezik, ki volt a kaszkadőrje Kevin Costnernek a Waterworldben, nem tudom a választ, és kurvára nem is érdekel. Ezért nem is izgatott fel a játék. Majd elkezdtünk játszani négyen, és az első körben sikerült nulla pontot gyűjtenem, olyan lassú voltam (ezt vártam). De jött a vízválasztó, Spielberg E.T-je, amit utoljára 12 évesen láttam borzalmasan zokogva. A filmet másokkal ellentétben felismertem, a kérdésekre pedig tudtam a választ, és innentől kezdve mindenre. Nem érdekelt, ki mennyire adott jó választ, vagy hogy a leggyorsabb rossz válaszért kapott ezer bónuszponttal előznek meg a listán, csak magammal versenyeztem, ez szórakoztatott. És roppant vicces az IMDB-fejű és Port-testű Stökivel játszani, aki mindenre tudta a választ.

Megnyugtató volt, hogy a játékok jelentős részéhez nem kell ismerni az adott filmet (persze nem árt), mert ugyanolyan hibával válaszoltam a Charlie angyalai és a Sabrina első verziója után feltett kérdésekre, pedig utóbbit nem láttam – viszont felismertem a filmet és a színészeket és emlékeztem, kik játszottak a remake-ben. Filmbuzi baráti körömben óriási sikere lenne a játéknak, az tuti, de nem tudom, mi ebben a különleges Xbox-erő, mert nekem nem jött be se a narráció, se a grafika. A kérdések változatosak, nem mind feleletválasztós: van arc-, kellék-, filmzene-felismerő rész is, máskor pedig egy-egy híres(?) mondatot kell befejezni a Függetlenség napjából, az Apollo 13-ból vagy valami teljesen ismeretlen filmből. És az külön jó, hogy nem ismétlődnek a kérdések.

Nóra
Kezdőknek ideális játék, mert nem kell csuklóból vágni mindenféle gombkombinációkat ahhoz, hogy kiüssük az ellenfelet. Az viszont baromi idegesítő, amikor egy parkoló autó vagy egy ceruza közelije alapján kellene felismerni a filmet. Annál a feladatnál meg, amikor egy nagyjából egyperces, unalmas filmrészlet után olyan kérdésekre kell válaszolni, hogy hány szék volt a szobában, mindig megszívtuk, hogy végigpofáztuk a jelenetet, ahelyett, hogy odafigyeltünk volna. Az egészben a nagy, színes gomb a legjobb, ami tényleg olyan, mint amit a hasonló tévés kvízműsorokban kell nyomogatni.

Gyula
Az egyik kedvenc feladatom a stáblistás volt, amikben a huszonsokadik mellékszereplő és kellékes felvillanó nevéből kellett kitalálni a film címét. Még jobb lenne, ha a játék magyar verziójában a szinronhangokra is rákérdeznének. Jó volt az "ismerd fel a színészt a kavargó mozaikdarabokból" műsorszám is, bár ebben Hajni szerint az a profi, aki régen füvezett. Mindenképpen dobogós feladvány a "beteg szóvicc-rajzból találd ki a címet" is: a kedvencem az volt, amikor gülüszemű hegyek rajza alapján kellett kitalálni, hogy a The Hills Have Eyesról van szó. A filmek évszám szerinti sorba rendezése viszont nagyon szemét feladat, és nem csak azért, mert a gyilkos töri röpdogák emlékét idézi. Mindenki látja a képernyőn a másik válaszát, így egyrészt kiröhögnek, ha elrontod, ha viszont jól nyomod, akkor az élelmesebb játékos lemásolhatja. Sokat röhögtünk azon is, hogy a játék a citromdíjasokat is pontozza az etapok végén: míg SzabóZ a leggyorsabb rossz válaszokért kapott jelentős mennyiségű bónuszt, én a leglassabb jó válaszokkal brillíroztam.

Stöki
A feladatok közül csak az anagrammás nem jött be, mert annak nincs sok köze a filmes műveltséghez, illetve az sem tetszett, hogy amikor megjelenés szerint kellett sorba rendezni a filmeket, láttuk egymás válaszait. A játék egyébként nagyon rendben van, de legalább annyira a vicces helyzetek, mint a tartalom miatt. Amikor például előállt az a ritka szitu, hogy négy filmrovatos olyan kérdést kapott, amire egyikük sem tudta a választ, a véletlenül éppen arra járó Fenyő kolléga poénból bekiabálta, hogy "B!" Persze ezek után már mindenki B-t nyomott. És persze, hogy az volt a helyes válasz.

Scene It? Lights, Camera, Action

Az egyik legjobb partijáték, bár egészen biztosan nem a szépsége miatt fogunk emlékezni rá.

 

Hivatalos honlap