Európa is a Holdra vágyik

Az Európai Űrügynökség támogatni kívánja Oroszországot a következő generációs szállítójármű, a Clipper kifejlesztésében, írta meg a BBC. A még csak nagy vonalakban megrajzolt űrhajón orosz tudósok dolgoznak és várhatóan 5-6 éven belül felszállhat az első tesztpéldány.

Anyagi támogatás

Az Európai Űrügynökség javaslata szerint be kéne segíteni Oroszországnak a személyszállító űrjármű, a Clipper kifejlesztésében. A szervezetnek jelenleg nincsen semmilyen eszköze, amivel feljuttathatná pilótáit az űrbe. Ha a nem kis részben európai pénzekből készült Nemzetközi Űrállomásra európai asztronautát akar juttatni a szervezet, akkor a NASA vagy a Orosz Űrügynökség segítségét kell kérnie.

Amennyiben a régóta fejlesztés alatt álló, hat személy szállítására alkalmas Clipper fejlesztésébe beszállna az ESA, egy csapásra megoldódnának ezek a problémák. Az szervezet az Európai Unió következő miniszteri tanácsán 30-40 millió eurót fog kérni az előkészítő tanulmányokra.

Alain Fournier-Sicre, az ESA illetékese szerint a Clipper felépítése és egyéb adottságai pontosan megfelelnek az Európai Űrügynökség elvárásainak. Amennyiben részben európai pénzből készülne el az űrhajó, az ESA bérelt helyeket kapna rajta, utazásonként egyet vagy kettőt, ez megegyezés kérdése.

Irány a Hold

Űrrepülő Clipper Visszatérő tömeg: 104 tonna 9 tonna Hossz: 37 méter 10 méter Befogadóképesség: 10 űrhajós 6 űrhajós Hasznos teher: 29 tonna 0,5 tonna

Orosz mérnökök 2000 óta dolgoznak a Clipperen. Jelenleg az ötvenes években tervezett, és 1960 óta dolgozó Szojuzt használják arra, hogy űrhajósokat jutassanak az űrbe, sőt, a jól eleresztett turistákat is ezekkel szállították a Nemzetközi Űrállomásra. Figyelembe véve a típus repült idejét, ez minden idők legmegbízhatóbb űrhajótípusa, de eljött az ideje a frissítésnek.

Az új űrpolitikai céloknak ugyanis már nem felel meg a lassan fél évszázados Szojuz. Most, amikor mindenki újra Holdutazásról beszél, szükség van egy olyan űrhajóra, amelyik képes eljutni a Földhöz legközelebbi égitesthez. A Szojuz erre nem alkalmas. Európa is szeretné elérni a Holdat, ezért is tűnik adekvát megoldásnak a Clipper támogatása

Az új típus lehetővé tenné, hogy Oroszország és az EU együttműködjön majd Amerikával a Holdutazások során. Az eszköz képes lenne megtenni a Föld és a Hold közötti, közel négyszázezer kilométeres utat, sőt, vissza is tudna jönni onnan, leszállni azonban nem tudna. Ugyanakkor mentőhajóként várhatna az égitestre lépett asztronautákra, így azok nagyobb biztonságban érezhetnék magukat. De a tervek között szerepel, hogy az orosz sikló egy nap eljuthat a Marsra is, hétköznapokon pedig űrkompként közlekedhet a Föld és a körülötte keringő nemzetközi űrállomás, az ISS között.

Kényelmes kapszula

A Clipper alkalmas lehet űrturisták szállítására is, hiszen a tervezési feltételek között a kényelem is szerepel. Ez azért fontos szempont, mert az oroszok űrprogramjaik költségét részben űrturisták kilövésével fedezik, a nyugati milliárdosok pedig szívesebben utaznának, ha egy kényelmes beltér, és nem a Szojuz szűkös világa fogadná őket.

De további előnyök is mutatkoznak az ESA szerint: túl azon, hogy az európai asztronauták végre szabadon utazhatnának, és azon, hogy Oroszországnak végre lenne pénze a komoly munkára, az európai ipar is profitálhatna az együttműködésből. Az ESA szerint ugyanis a kifinomult gyártástechnológiának bizonyára hasznát vennék az orosz mérnökök. Európai illetékesek szerint egy mindenki számára előnyös, boldog házasság van készülőben.

Oroszország a következő évtized elejére kívánja elkészíteni a Clippert, az első tesztrepülésre 2011-ben lehet számítani. Egy évvel később már emberrel küldenék fel az eszközt, míg 2014-re teljesen leváltaná a Szojuzt a Clipper.

A Russian Space Web oldalon található leírás szerint utoljára 2004 novemberében változtattak a Clipper koncepcióján. Az utolsó változtatások után könnyebb lett az űrhajó, így most már 13 tonnás kilövési súllyal számolnak, és úgy néz ki, hogy a korábban tervezettnél kevesebbet, mindössze 500 kilogrammnyi terhet tud majd magával cipelni. Az amerikai űrrepülő ugyan ennek a hatvanszorosát, közel harminc tonnát képes földkörüli pályára állítani, az orosz mérnökök azonban egészen másképp gondolkoznak. Szerintük őrültség embereket és alkatrészeket egyszerre szállítani, az űrrepülőgépek műszaki problémái is a vegyes üzemeltetésből adódnak, és a Szojuz is azért megbízható, mert nem erőltetnek bele mindenféle plusz terhet.

Régi nóta

Az űrrepülőgépekkel ellentétben a Clipper nem a hordozórakéta oldalára lesz majd ráerősítve, hanem a hagyományos űrkapszuláknak megfelelően annak orrában lesz. Az eszköz elejére még egy túlélőkabint is erősítenek, arra az esetre, ha valami baj történne a Cliperrel, és a legénységnek menekülnie kellene. Előzetes számítások szerint 350 millió dollár kell a fejlesztéshez (ebben még nincs benne a végső változat építési költsége), ami eltörpül az űrrepülő több tízmilliárdos fejlesztési költségei mellett, de még a NASA 16 milliárd dolláros éves költségvetéséhez mérten is jelentéktelen. A Clipper egy jóval olcsóbb, igaz, kevésbé nagyszabású vállalkozás lenne.

Oroszországnak nem ez az első kísérlete saját űrrepülő kifejlesztésére. A hetvenes-nyolcvanas években a Buranon dolgoztak a szovjet mérnökök, amit sokan az ipari kémkedés csúcsának gondoltak: lényegében az amerikai űrrepülőgép tökéletes mását készítették el Bajkonurban. A Buran csak egyszer repült, 1988 novemberében, akkor is csak 205 percig, aztán pénzügyi okokból beszüntették a vállalkozás.

Az Európai Űrügynökség is próbálkozott önállóan, kevés sikerrel: az ESA és Németország közös fejlesztésében bemutatott Phoenixet több helyen reklámozták ugyan, sőt, próbákat is végeztek vele, most azonban úgy tűnik, mégis inkább az orosz megoldás lesz a befutó.