Tényleg beszélni fognak a kutyák?

További Tech-Tudomány cikkek

A közösségi média friss sztárja Hugo, az egyéves golden retriever, aki világhírű operaénekesekkel távduettezik. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy csupán közepesen magas művészi színvonalon teszi ezt, viszont rendkívül szórakoztató figyelni őt. Vajon intonál? Vagy reagál? Szolgai módon utánozni próbál, kreatívan felelgetni, vagy már egyenesen kommentál, sőt kritizál? Esetleg csak ennyire lelkes műélvező?

Bár Hugo abszolút kedvence Puccini (jelesül a Nessun Dorma), és a nápolyi műdalfeldolgozásai is népszerűbbek a kibertérben (az O Sole Mio például), témánk szempontjából mégis a legtanulságosabb az, ahogy a bécsi klasszicizmus egyik örök érvényű mozarti gyöngyszeméhez nyúl.

Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a kutyák nem valamiféle amorf ingermasszát látnak, amikor a tévéképernyőt bámulják, hanem igenis tévéznek. Kicsit más színeket látnak ugyan, mint mi, ezért is van már számukra külön csatorna, amelyet a látószervükre optimalizáltak. A hallásuk pedig közismerten remek, négyszer érzékenyebb az emberénél. Ezzel együtt időskorukban már csak azt hallják meg ők is, amit szeretnének, mert kerülik a felesleges feszkót.

A kutyák zenei ízléséről három dolog mondható el jelenlegi tudásunk szerint:

a különféle műfajokra eltérő viselkedéssel reagálnak; a nyugis zenére szívesen pihiznek, de a metáltól például nyugtalanok lesznek,
az abszolút hangmagasságokat jól megértik, de a hangközviszonyokkal – úgy tűnik – már nem igazán tudnak mit kezdeni,
a saját hangterjedelmükhöz passzoló dalokat kedvelik leginkább.

És itt a lényeg: a nagy testű kutyák hangterjedelme körülbelül azonos a felnőtt emberével.

Skálázgatni tehát vélhetően sosem fognak megtanulni, az viszont nem kizárt, hogy beszélni igen. A kisebb kutyák legfeljebb a mienknél valamivel magasabb hangon.

Ez most komoly?

Félig. Az egyik probléma az, hogy a kutyák elsősorban a testükkel szólnak hozzánk. Testtartásukkal, bökdöséssel, fülükkel, farkukkal. A vonatkozó szakirodalom szerint minimum tizenkilenc módon, az ott vantól az induljunk máron át a bocsikán keresztül a simizd a hasamig. Viszont a hangsúlyainkat biztosan dekódolják, tehát a mondandónk érzelmi töltetét.

Az okosabb blökik pedig akár 250 szót is megértenek, ami egy két és fél éves embergyermek mentális szintjének felel meg. (A szórás hatalmas, valahol nyolcvan és 1300 szó között van.) Továbbá elképesztően magas bennük a megfelelési vágy, vagyis hogy boldoggá tegyenek minket.

Elsősorban nem rajtuk múlik tehát, hogy még nem szólaltak meg, hanem a hangképző szerveiken.

Ez a másik gond. De a gazdiért (és persze a jutalomfalatkáért) mindent megtesznek, imponáló próbálkozásaikból íme, egy csokorra való:

De miről és mikortól trécselhetünk velük?

A beszélő kutyák legkézenfekvőbb érzelmi haszna nyilván az volna, hogy szőrös kis barátaink rendszeresen visszagügyögnének nekünk, hogy mennyire odavannak ők is értünk. Ez már önmagában is jó dolog. Ám ennél jóval gyakorlatiasabb előnyök is felmerülnek:

szólhatnának, ha fáj valamijük, jelezve azt is, hogy éppen hol,
elmondanák, hogy kit láttak a kertkapu körül ólálkodni rendszeresen,
a csip nélküli kóbor kutyák kicsit mesélhetnének bővebben magukról,
az állatkínzás áldozata elmondhatná, hogy ki, mióta és hogyan bántalmazza.

A jeles magyar etológus, Csányi Vilmos gyakran hangoztatott tézise szerint ötven év múlva már igenis beszélhetnek a kutyák. Igaz, ehhez némi génmanipulációra lesz szükség, ami viszont a kutyák viselkedésének világhírű kutatója szerint csupán a tenyésztés egy újabb típusa volna. Azzal pedig eddig sem volt semmiféle erkölcsi problémánk.

A kutyában már megvan a szándék, hogy kommunikáljon.

– szögezi le minduntalan a közismerten kutyaimádó tudós.

Egy másfajta gondolkodási irány is megjelent ezzel párhuzamosan a világban:

digitális tolmácsgép kéne a kutyákhoz!

Egy amerikai kutatóegyetemen már évek óta folyik is az úgynevezett FIDO Project, amely egy kutyanyakörvre szerelt kütyüvel és/vagy akár egy iPad méretű érintőképernyő segítségével fordítja a kutya szándékait hallható emberi nyelvre. Előbbit a trenírozott blökik mozdulatai, utóbbit a nedves nózijuk pöccintése aktiválja.

A mesterséges intelligencia bevonásának másik iránya a kutyaugatás alapú tolmácsgép, amelyen az Észak-arizonai Egyetem biológiaprofesszora, Con Slobodchikoff dolgozik – bő három évtizede elemzi nyelvészeti alapossággal (egyebek mellett) a prérifarkasok vonyítási mintázatait.

A legvadabb ötlet azonban minden bizonnyal a skandináv fejlesztőké: ők közvetlenül a kutyák gondolatait hangosítanák ki emberi nyelven, a buksikra szerelt diódák segítségével. A szóban forgó kézi készülék jelenleg még heves programozás alatt áll csupán, így amíg el nem készül, nem volna bölcs beleugatni a dologba.