Sámuel, Hajna
12 °C
23 °C

Hogy ne érezzük munkának a munkát

2009.04.18. 11:56 Módosítva: 2009-04-18 11:57:17
A tizenharmadik Pszinapszison környezetünk pszichológiai jelenségeit boncolgatták a közönségnek. A rendezvény első napján nem egy szakember, hanem egy zenész tartotta a legélvezetesebb előadást.

A Budapesti Pszichológiai Napok – ismertebb nevén a Pszinapszis – szép karriert tud maga mögött. Diákok kezdték el szervezni 1997-ben, akkor még alig száz látogató kedvéért, de mára több napos, fesztiválhangulatú rendezvénnyé hízott, amin ezrek fordulnak meg. A szakma is számon tartja a Pszinapszist, mint a hallgatóknak, laikusoknak és a kapcsolódó tudományterületek képviselőinek szóló dzsemborit, évek óta visszatérő előadók többek között Popper Péter, Mérő László, Bagdy Emőke és Ranschburg Jenő.

Civil utca (képek: Kiss Bálint)
Civil utca (képek: Kiss Bálint)

Egy Pszinapszis többnyire két dologra jó, ha az egyéb, Szigetre emlékeztető sallangokat (civil utca, zsonglőrök, jógaszoba, koncertek) nem számítjuk. Egyrészt az első blikkre húzósnak tűnő jegyárért (felnőtteknek 3000 a napijegy, a háromnapos bérlet 7200, diákoknak ugyanez 2200, illetve 5400 forint) ki lehet próbálni olyan tréningeket és terápiákat, amikért egyébként sokkal többet kellene fizetni. Ha az ember fél napot rááldoz egy-egy ilyen műhelyfoglalkozásra, belekóstolhat többek között a mozgás-, a művészet- és a csoportterápiába, vagy akár az olyan vadabbnak hangzó megoldásokba, mint az éber hipnózis vagy az állatasszisztált terápia. A rendezvény másik nagy vonzereje a rengeteg szakmai előadás, például a már említett nevektől.

Gyógyító színészet

Persze akárcsak a Szigeten, itt is ki lehet fogni egy-egy rosszabb koncertet. A pénteken az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban kezdődött tizenharmadik Pszinapszison én például így járok rögtön a nyitóelőadással. Ormay Tom elismert pszichoterapeuta beszél a családokban jelentkező alkoholizmusról, szépen példázva, hogy aki jó szakember, nem feltétlenül jó előadó. Elhangoznak ugyan érdekes tények – például az, hogy Freud szerint a civilizáció olyan frusztráló, hogy csak valamilyen segédeszköz, tudatmódosító segítségével lehet elviselni, vagy az, hogy a kiégési szindróma a pszichológusok és szociális munkások 70, a pszichiáterek több mint 40 százalékát sújtja – de Ormay úgy tálalja ezeket, mintha egy statisztikakönyvből olvasna fel. Ilyenkor kicsit zavaró a programbőség, az ember úgy érzi, hogy az éppen zajló többi előadással jobban járna – persze át lehet sétálni bármikor a másik terembe, az már az én bajom, hogy szeretem az elejétől hallgatni az előadásokat.

Fekete Ernő színész
Fekete Ernő színész

A Pszinapszisnak minden évben van egy központi témája, tavaly az önérvényesítés volt, idén a nagybetűs Díszlet, ami alatt a szervezők a bennünket körülvevő környezetet értik. Pszichológiai jelenségeket pedig könnyű találni ebben a Díszletben, ezért az idei Pszinapszis programja kicsit hígabb, mint a tavalyi, a hardcore témák mellett olyan előadások is belefértek, mint a sorozatfüggőség és a közlekedési kultúra lélektani kérdései. Vagy mint a fejlövést érdemlő szóviccel elnevezett Pszinészet kerekasztal, ahol Fekete Ernő színész, Csáki Judit színikritikus, Cserhalmi Magdolna klinikai szakpszichológus és Bal József színész-rendező beszélget a pszichológia színészetben betöltött szerepéről. Az a jó a kerekasztalokban, hogy általában van valaki, akivel egyetérthet a néző. Nálam ő Csáki Judit, aki elejét veszi annak, hogy a színielőadás és az adódó párhuzam, a pszichodráma fogalmát nagyon összemossák a többiek. „Az egyikről tudok kritikát írni, a másikról nem” – mondja. Abban azért megegyeznek, hogy a színház képes gyógyítani, és a színész gyógyíthatja magát fent a színpadon, Fekete pedig elárulja, hogy nem feltétlenül a stabil lelkiállapotú emberek mennek színésznek.

Flow, a boldogság titka

Éles váltás a színészeti szellemi csörte után a Honthy Kinga klinikai szakpszichológus, igazságügyi szakértő és Kozák Henriett bíró előadása, akik a családjog és a pszichológia kapcsolatáról beszélnek. Száz házasságra 55 válás jut, mondja Kozák, majd hosszas és unalmas paragrafusmagyarázásba keveredik. Bár az érdekes, hogy a válások sokszor azért történnek közös megegyezéssel, mert egyébként a kapcsolat megromlásának okait fel kellene tárni. Honthy pedig problémaként említi, hogy a jogi karon nem tanítanak pszichológiát.

Honthy Kinga
Honthy Kinga

A nap legélvezetesebb előadását nem szakember tartja, hanem egy zenész, a Quimbyből és A kutya vacsorájából ismert Varga Livius. Ő pszichológusként végzett, de inkább élményeiről beszél, méghozzá a flowélményről. A flow-t egy magyar származású tudós, Csíkszentmihályi Mihály nevéhez kötik, holott ókori kínai írásokban és Marcus Aurelius tanításaiban is megtaláljuk a lényegét, csak a 20. századi embernek Csíkszentmihályi fogalmazta meg jól és ő helyezte tudományos alapokra. A boldogságkutatónak is nevezett tudós gondolatait Livius úgy interpretálja, hogy „nem a cselekvés tartalma számít, hanem hogy el tudok-e benne merülni, eggyé tudok-e válni a feladattal.” Szerinte a boldogság abban rejlik, hogy megtaláljuk a munkában a flow-t (vagy inkább flowélményeink alapján válasszunk munkát), mert akkor többet nem érezzük munkának az erőfeszítést. Abszolút egyetértek vele, így lett belőlem programozóból újságíró, de Liviusnak nyilván a koncertek okoznak flowélményt. Remek humorral meséli el, hogy miután „unicum laudae” elvégezte a pszichológiaszakot, még mennyit kellett küzdeni azért, hogy azzal kereshesse a kenyerét, amit szeret csinálni, és hogy mennyire megérte. Előadásával kicsit flowélményben részesíti a közönséget is.

Az előadás után Livius a gyakorlatban is bemutatja a „tanultakat”, koncertezni kezd a kutya vacsorája. Véget ér az első nap, de szombaton és vasárnap még tart a Pszinapszis, talán újabb flowélményekkel.