A Cornell egyetem tudósai új elmélettel álltak elő, ami megmagyarázza a 101 évvel ezelőtt történt Tunguz-eseményt, amikor egy rejtélyes robbanás kétezer négyzetkilométeren tarolta le a tajgát, és 80 millió fát tépett ki.
Pontosabban az elmélet annyira nem új: a jégmeteorit teóriája már korábban is felmerült, de még annyi bizonyítékot sem tudtak mögé tenni, mint a többi (meteor, aszteroida, üstökös) magyarázat mögé.
A jégből és porból álló meteor felrobbanása a légkörben azonban megmagyarázhatja, miért nincs becsapódási kráter, és miért olyan fura alakban dőltek ki a fák, ami kizárja a Földet éppen csak súroló meteor elméletét, és pont olyan formájú, mint a szibériai kísérleti atomrobbantások utáni nyomok.
Michael Kelley és kollégái abból a jelenségből indultak ki, amit a katasztrófa utáni napokban sok helyen megfigyeltek az északi féltekén: fényes, élénk színekben játszó, szinte nappali világosságot adó felhőket az Északi-sark felett. Ezt a jelenséget a földi atmoszféra legfelső rétegeiben, 85 km magasságban képződő felhők okozzák, amikor a horizonton túlról érkező napfény megvilágítja őket.
Ilyen az éjszakai égbolt űrsiklók fellövése után
A kutatóknak feltűnt, hogy hasonló felhőket lehetett látni Endeavour 2003-as, illetve a Discovery 1997-es fellövéseikor is. Elméletük szerint a felhők a légkörbe nagy magasságban bekerülő jutó, nagy mennyiségű vízből keletkeznek (az űrsikló fő hajtóműve folyékony oxigént és hidrogént használ, és az nagyjából 300 tonna vizet juttat égéstermékként atmoszféra felső rétegébe). A Tunguz-meteor a tudósok szerint hasonlóképpen nagy magasságban szabadult meg jó sok víztől, ahogy a súrlódás felolvasztotta a porral kevert jégből álló objektumot. A súrlódástól végül felrobbanó meteor letarolta a szibériai erdőt, és rengeteg vizet hagyott maga után a légkörben.
Leonyid Kulik expedíciója ezt találta 19 évvel a robbanás után a Tungusz folyónál.
A kutatók szerint ez a víz nagyon vékony rétegben terül el, és a mágnesesség hatására óriási sebességgel a Föld közelebbi mágneses pólusa (esetünkben az északi) fölé mozgatja a kétdimenziós turbulenciának nevezett jelenség, ahol aztán kialakul belőlük a látványos felhőzet.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
