Salamon
6 °C
14 °C

Bonctermet varázsol a lakásból a kompakt fénycső?

Amióta beszüntették az Unióban a 75 wattnál erősebb izzók gyártását, sokan aggódnak, hogy egy sötétebb világ köszönt ránk, amiben kellemetlen, zúgó fénycsövek mellett kell erőltetnünk a szemünket, ha látni akarunk valamit. Nem hittünk a félelmeknek, ezért összehasonlítottuk a termékeket, hogy lássuk, van-e különbség. Hát van.

Szeptember elseje óta nem lehet 75 wattnál erősebb hagyományos izzókat gyártani. Akik értesültek a hírről, óriási bevásárlókocsikkal indultak neki a szupermarketeknek, hogy bespájzoljanak a 100 wattos égőkből: mintha atomkatasztrófára készültek volna, úgy fogytak a kék-piros dobozba csomagolt izzók.

A szerkesztőségben is akadt olyan, aki több tucatot vett, nagy kérdés persze, hogy érdemes volt-e felhalmozni. Sokan félnek az új típusú égőktől, bár lehet, hogy alaptalanul. Fogtunk ezért tizenkét villanykörtét, hét hatvanwattosat és öt százwattosat, és nekivágtunk az ismeretlennek: az eltérő fényt adó égők világának.

izzók

Sötétebbek

A legáltalánosabb élmény a kompakt fénycsövekkel kapcsolatban a sötétség: sokan állítják, hogy a 60 wattosnak mondott izzó jó, ha az előírt fényerő felét hozza, olyan sötét van tőle a szobában, hogy a kisebb élőlények öngyilkosok lesznek bánatukban. Kontrollcsoportként ezért három hagyományos izzót használtunk, a 60 wattos kategóriában rögtön kettőt: egy átlátszó burájút, meg egy tejüvegeset.

A látható fény tekintetében a kettő közt nem volt különbség: mindkét lámpa egyből felizzott, és elkezdett hőt termelni, a videórovat zárható konyháját kellemes, meleg fény világította be. Használtunk fénymérőt is, ami azt állította, hogy 250 lux volt a fényerő mindkét körtével a szoba egy meghatározott pontján, ami azt jelenti, hogy a telihold fényének kétszázötvenszereséből gazdálkodtunk.

Jöhettek az energiatakarékos versenyzők: a Philips 11 wattosa például 66 luxszal kezdett, aztán fokozatosan jutott el 120 luxig. Érzetre nem volt kétszeres a hagyományos izzó előnye, bár az egyértelmű volt, hogy az energiatakarékos lámpa fénye még bemelegedés után is valamivel kevesebb, ráadásul sokkal hidegebb, zöldesebb.

Sokat romlott a helyzet, amikor a Traluxszal próbálkoztunk: a fényerő 80 és 85 lux közt mozgott bemelegedéstől függően, a konyhában meg olyan fényviszonyok uralkodtak, mint egy homoerotikus boncteremben. „Lila színűnek tűnik az inged” – mondta Dávid, aminek annak ellenére is volt jelentősége, hogy valóban lila ing volt rajtam. Mert hasonló árnyalatot kapott a fehér tányér, a csempe, a plafon, a vajszínű pohár, pár perc ebben a fényben, és valószínűleg felkötöttük volna magunkat a teszthez használt elektromos kábelre.

A General Electric, leánykori nevén Tungsram kompaktjai már kellemesebbek voltak. A 11 wattos modell 85 luxról, a Tralux melegedés utáni fényerejéről indított, és 130-ig jutott, ráadásul ennek már kellemes, az izzókéhoz hasonló meleg fénye volt.

Kicsit megijedtünk a GE második készülékétől, mert a a hagyományos, körteformájú, 12 wattot fogyasztó modell alig 30 luxról indított, végül azonban 140-ig jutott.

A szintén 12 wattos, de spirál alakú GE 70 luxszal vágott neki a kalandnak, és pár perc múlva már 150-nél járt, amivel az energiatekerékos mezőnyből a legjobb helyen végzett. Érdekes, hogy a fénymérő szerint a hagyományos izzókhoz képest még ebben az esetben is negyven százalékkal kevesebb fényerőről beszélünk, amit viszont szabad szemmel egyikünk sem látott.

És az egy dolog, hogy a három tesztelőből kettő egész nap képernyőt bámuló, az izzóktól már megvakult teches újságíró, de Pistának, a fotósnak azért már van szeme az ilyesmihez. Persze az is lehet, hogy csak az agyunk sietett a segítségünkre, és amíg lehet, korrigált: negyven százalékkal kisebb fényerőt még kivéd a tágabbra nyitott pupillákkal, a Tralux negyedelt fényerejét viszont a neuronok is csak kiröhögték.

Jó hír, hogy egyik lámpa fénye sem vibrált érezhetően, a General Electric lámpatestjei viszont enyhén zúgtak, a Tralux meg annak ellenére sustorgó hangot adott ki magából, hogy nem is vagyok biztos benne, hogy ez a kifejezés létezik-e egyáltalán.

Tartalékok

A százwattos mezőnynek izgatottan vágtunk neki, a General Electric két terméke is biztosan lámpalázas volt, becsavarás után ugyanis egyből elpusztultak. A hagyományos, 100-as Tungsram viszont hozta, amit elvártunk tőle, odatett 470 luxot, és beragyogta meg felmelegítette a szobát: a wolframizzóknál nagyon sok energia vész hőbe, ezért is olyan nagy a fogyasztásuk.

A Tralux 100-asa valójában csak 85-ös, de ebből a márkából egyszerűen nem lehet szabványos értékűt venni, szóval maradt a valójában 15 wattos fogyasztású példány. Szerencsére ennek a fényében már nem támadt kedvünk az interfemurális közösüléssel tarkított zsigereléshez, ráadásul sem vibrálás, sem sustorgás, csak az a kellemesnél valamivel hidegebb fénnyel kellett megbarátkoznunk. A kezdeti 70 lux végül 170-ig erősödött, ami messze elmarad a hagyományos izzó 470-es értékétől, de a valóságban ennél kisebb különbséget láttunk.

A Philips 100-asa, ami valójában egy 20 wattos körte, már közelebb járt a valósághoz: 110 luxos indítás, bemelegedés után 210-es eredmény, szóval papíron annyit hozott, mint a 60 wattos hagyományos lámpa, érzetre azonban félúton járt el 60 és a 100 wattos izzó között. A fénye ugyan ennek is hidegebb valamivel a Tungsraménál, de megszokható.

Tesztünkből kiderült, hogy nagyon mellé lehet fogni: bár a legolcsóbb, kétszáz forint körüli árkategóriát kizártuk a versenyből, még hét-nyolcszáz forintért is tudtunk olyan égőt venni (Tralux), ami kis híján öngyilkos szerelembe kergetett három indexest férfit. Még a drágább, ezer-ezerötszáz forintosok közt is van, amelyiknek a hivatalosan megadott adatok ellenére túlságosan hideg a fénye, és akad, amelyik zúg.

Ráadásul méréseink szerint egyik kompakt fénycső sem ad akkora fényerőt, amekkorát a dobozára írtak. Ezzel együtt bőven találtunk olyan lámpát a 60 és a 100 wattosnak jelzett mezőnyben, amelyik kellemes fényt szórt, nem zúgott, és közel olyan világosságot varázsolt a szobába, mint izzószálas elődje.

Tesztünk szerint ezerötszáz forint környékén már nagyjából ugyanazt kapjuk, mint amiért a tiltás előtt száz forintot kellett fizetnünk. Közben a fogyasztás harmadára esik vissza (a műszer szerint a 20 wattos, 100 wattosnak hazudott kompakt fénycsövek adtak annyi fényt, mint a 60 wattos wolframizzók), az élettartam meg öt-hatszoros. Mivel évente körülbelül ezerforintos villanyszámlát spórolnak meg a 100 wattosnak nevezett modellek, mindenképp visszahozzák az árukat, viszont ha nem jó fénycsövet választunk, keserű évek várnak ránk, és még az is előfordulhat, hogy az égő pár hónap alatt feladja az élettel vívott harcot. Vagy az első bekapcsoláskor.