A hegyesfarkú verébsármány Connecticut állam tengerparti lápvidékén él, és a tojók 95 százaléka egynél több hímmel párosodik ahhoz, hogy létrehozzon egyetlen fészakaljat.
Genetikai elemzéssel vizsgálták meg a connecticuti egyetem kutatói a mocsaras területen élő hegyesfarkú verébsármány párosodási szokásait. Kiderült, hogy egy fészakaljon belül a fiókák általában más-más apától származnak.
Egy fészakaljra átlagosan több mint 2,5 apa jutott, minden harmadik fészekben pedig minden egyes fiókának más volt az apja. Annak a valószínűsége, hogy bármely két fiókának ugyanaz legyen az apja, csupán 23 százalék volt. A promiszkuitás e szélsőséges formája még a kutatókat is meglepte.
A hegyesfarkú verébsármány (Ammodramus caudacutus) kicsiny, zömök madár. A hím és a tojó nem alkot párt, a hímek nem vesznek részt az utódok felnevelésében.
A madarak élőhelyét, a sósvizű lápvidéket négyhetente elárasztja a tenger, ilyenkor fészkek sokasága pusztul el. Chris Elphick professzor szerint a szaporodási viselkedés a kockázattal teli környezet eredménye. Ugyanis pontosan négy hét kell a fiókák felneveléséhez, így amennyiben egy fészek az ár áldozata lesz, azonnal új fészket kell raknia a tojónak, hogy fiókái a következő vész előtt kirepülhessenek. Ez azt jelenti, hogy nincs ideje kiválasztani a legjobb partnert, ezért, hogy utódai sikerességét többé-kevésbé biztosítsa, számos hímmel párosodik.
Valószínűleg a legcsalfább madárról van szó, amelyet eddig tanulmányoztak. Ez a viselkedés nem egyedülálló a madarak közt. A Madagaszkáron honos nagy vázapapagáj (Coracopsis vasa) és az ausztráliai lazúr tündérmadár (Malurus cyaneus) is hasonló stratégiát választott. Nem tudni azonban, hogy esetükben mennyi az egy fészakaljra jutó apák száma.
Ami igazán meglepő, hogy a három faj társas szerveződése teljesen eltérő. A promiszkuitás tehát mindegyikőjüknél más viselkedésformák eredményeként alakult ki.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
