Földönkívüli létformák lehettek az indiai vörös esőben
További Tudomány cikkek
Az indiai eső vizét egy helyi fizikus, Godfrey Louis vizsgálta meg, és 2006-ban nagy feltűnést keltett tanulmányával, amiben azt állította, a vízben olyan egysejtűeket talált, amelyek semmilyen földi létformára nem hasonlítanak. Elmélete szerint földönkívüli eredetűek lehetnek, és az atmoszférában felrobbant meteoritból kerültek az esőfelhőbe, a vizet pedig a meteorit pora festette meg.
A vizet a következő négy évben brit kutatók vizsgálták, Chandra Wickramasinghe, a pánspermia elméletének egyik legismertebb támogatójának vezetésével. A kutatócsoport most tette közzé a vizsgálatainak eredményét, amiben megerősítik az első teszteket: szerintük is földönkívüli eredetűek az esővízben talált lények.
A kutatók szerint a lények szobahőmérsékleten inaktívak, és 121 Celsius-fokon kezdenek osztódással szaporodni – ez a viselkedés egyetlen földi létformára sem jellemző. Másik furcsa tulajdonságuk, hogy UV-fénynek kitéve elkezdik változtatni a színüket, méghozzá egy meghatározott minta szerint. A kutatócsoport szerint ez a minta nagyon hasonlít a Földtől 2300 fényévre levő HD44179 csillag fénykibocsátásának váltakozására. A legfurcsább pedig az volt a sejtekben, hogy egyáltalán nem tartalmaztak DNS-t. Ilyen létformát csak egyet ismerünk a Földön, a prionokat, amiket nem is tekint élőlénynek a tudomány, ehelyett a fehérjetermészetű ágens kifejezést használja rájuk.
A kutatók felfedezése még további megerősítésre szorul. Nem ez az első eset, amikor felmerül valamilyen baktérium vagy egysejtű földönkívüli eredetének gyanúja: 2003-ban a SARS vírusáról jelentették ki brit kutatók, hogy az űrből érkezett, a genetikai felépítésének furcsaságaira hivatkozva. Az 1984-ben az Antarktiszon megtalált Allen Hills 84001 kódnevű, eredetileg a Marsról származó meteoritdarabról pedig többször felmerült már, hogy olyan fosszíliákat tartalmaz, amelyekben az ősi marsi élet nyomai rejtőznek. Minden kétséget kizáróan bizonyítani azonban egyik esetben sem sikerült a földönkívüli eredetet.
Bár a pánspermia elmélete (ami szerint a földi élet első csírái a világűrből érkeztek) erősen vitatott a tudomány világában, mostanában egyre több bizonyítékot szolgáltatnak az ISS-en folytatott kísérletek arra, hogy az elvi lehetőség adott az élet terjedésére bolygók, vagy akár naprendszerek között. Egy nemrég véget ért kísérletben másfél évet éltek túl földi baktériumok az űrállomás külső burkolatán. Egy másik kísérletben a NASA kutatói azt is megfigyelték, hogy az űrbeli környezet hatására a baktériumok mutálódni kezdenek, az európai űrügynökség pedig a baktériumoknál jóval bonyolultabb életformával, a medveállatkával kísérletezett, és állapította meg, hogy rövid távon simán kibírják oxigén nélkül, a földit ezerszeresen meghaladó sugárzásban, mínusz 250 fokban.