Rájöttek, miért nem találjuk a kulcsainkat
Elkésünk a munkából, mert nem találjuk a kulcsainkat – ismerős élethelyzet. Pedig a kétségbeesett keresésben sokszor felvesszük és arrébb rakjuk a kulcsokat, anélkül, hogy ezt észrevennénk. Ez azért fordulhat elő, mert az agy rendszerei más-más sebességgel dolgoznak egy-egy feladaton, az észlelésért felelős rendszer pedig nem tud lépést tartani a többivel – állítják Grayden Solman és kollégái a kanadai Ontarióban található Waterloo-i Egyetemről.
Solman csapata egy egyszerű számítógépes feladattal végzett kísérletet, az alanyoknak a képernyőn megjelenő színes formák között lehetett keresniük. A kísérletben részt vevő önkéntesektől azt kérték, hogy az egérrel találjanak meg egy adott alakzatot, amilyen gyorsan csak tudnak, a számítógép pedig figyelte minden akciójukat. „Az idő nagyjából tíz-húsz százaléka alatt nem vették észre az alakzatot, akkor sem, ha az egérrel megfogták. Ez rendkívül gyakran előfordult” – nyilatkozta Solman.
Hogy magyarázatot találjanak a jelenségre, a csapat további kísérletekbe kezdett. Hogy kizárják, hogy a résztvevők csak elfelejtették az elemeket, létrehoztak egy másik csoportot, aminek memorizálnia kellett az alakzatokat a keresés előtt. Az első kísérletnél még azt feltételezték, hogy mindegyik résztvevőnek megtelt a rövid távú memóriája, ezért nem tudtak több információt eltárolni. A második kísérlet azonban kimutatta, hogy az alanyok hiába tanulták meg korábban az alakzatokat, az eredmények nem javultak, ugyanannyit hibáztak, mint a másik csoport.
A kutatók még egy feladatot kitaláltak, hogy lemérjék, az önkéntesek elég figyelmet fordítanak-e a mozgatott elemekre, egy köteg kártya csak akkor vált láthatóvá, ha mozgatták őket. Az eredmény mégis ugyanaz maradt.
Végül a csapat elemezte a résztvevők egermozgatásait. Arra jutottak, hogy miután valaki nem vesz észre egy elemet, amit kellett volna, belassul. Solman csapata úgy gondolja, hogy az agy nem tud megbirkózni a sebességgel, mert a vizuális rendszerének túl gyors a tempó. Amikor kulcsaink után kutatunk, valószínűleg nem adunk elég időt a vizuális rendszereinknek, hogy feldolgozzák, milyen tárgyakkal is van dolguk. Tehát annak ellenére, hogy sietünk, ilyenkor a lassab keresés kifizetődőbb lehet. A lassuló kurzormozgások ugyanis azt sugallják, hogy a résztvevők végül is észlelték a célpontot, akkor is, ha az nem tudatosult.