Sandy még Igort is lenyomja

A később hurrikánná erősödő viharok alapját jelentő trópusi ciklonok kialakulásához három dolog kell: nagy páratartalmú meleg levegő, 26 Celsius-foknál melegebb vízfelület, valamint az, hogy ez a két dolog a 10-20. szélességi foknál legyen jelen. Itt ugyanis elég jelentős a Föld forgásából adódó Coriolis-erő eltérítő hatása ahhoz, hogy beinduljon a ciklonokra jellemző forgás.

A ciklon a feláramló légtömegbe keveredő további meleg és nedves levegő hatására növekedni kezd, az emelkedő hőmérséklet és feláramlási sebesség hatására megnövekedik a légnyomáskülönbség, és miatt a rendszer egy idő után önfenntartóvá válik. A kifejlődött trópusi ciklon általában délkeletről tart északnyugatnak, és mivel a rendszer alapját továbbra is a meleg óceánból érkező hőutánpótlás jelenti, amint partot ér, rohamosan veszít az erejéből.

A kialakult jelenségeket általában a szélerő alapján csoportosítjuk: 61 kilométeres óránkénti szélsebesség alatt trópusi depresszióról, afölött trópusi viharról beszélünk. Az utóbbiak esetén általában már kialakul a jellegzetes, spirálkaros felhőszerkezet, de hurrikánnak csak azt követően nevezzük a vihart, ha az átlagos szélsebesség meghaladja az óránkénti 117 kilométert.

Nem a megszokott irányban pusztít

„A megszokott haladási útvonal helyett a Sandy a partvonal mentén északnak halad, és ez nemcsak a New York környékén élő több tízmillió embert érinti, hanem a Nagy-tavak vidékét is. Például ezért kiemelten különleges az USA északkeleti partvidékéhez közelítő Sandy hurrikán” - mondja Cséki Gergő, az Időkép.hu meteorológusa. Cséki szerint a partvidékre lecsapó ítéletidő csak a vihar egyik fele. A 250 milliméternyi esőt és 80-100 kilométeres óránkénti sebességet is elérő alapszelet hozó hurrikán ugyanis összeütközik egy sarkvidéki eredetű, hideg légtömeggel, és emiatt – illetve az erre a hatásra még jobban ráerősítő tavi hatás nyomán – az Öt-tó vidékén akár hatvan-hetven centiméteres hó sem elképzelhetetlen az elkövetkező néhány napos időszakban.

Az eltérő útvonal mellett a Sandy másik érdekessége, hogy csak ritkán jut el ilyen messzire ilyen erős hurrikán. „Az előrejelzések szerint most úgy tűnik, hogy pont a legveszélyesebb rész halad majd el a sűrűn lakott vidékek mellett” – fogalmaz a meteorológus. A ciklon három fő részre osztható. A középen található, lyukszerű, felhőmentes, szinte szélcsendes viharszemre, a műholdképeken jól kirajzolódó spirálkarokra, és a szemet övező óriási felhőfalra. „Ez a felhőfal vonul majd át New Yorkon. Itt a legnagyobb a hatalmas nyomáskülönbség miatt kialakuló szél ereje, és a csapadék is itt a legintenzívebb.”

Cséki szerint két adat segíthet a vihar jellemzőinek megértésében. „New York éves csapadékátlaga 800-1000 milliméter, ehhez képest most nagyon rövid idő alatt ennek harmada-negyede, 250 milliméter hullik majd le”. Ezt a 2010-es hazai esők után nagyjából a helyén tudjuk kezelni. A széllel kapcsolatban a meteorológus szerint az a legfontosabb tudnivaló, hogy bár a széllökések a hazai viharokban is sokszor elérik a 100-120 kilométeres óránkénti sebességet, itt most arról van szó, hogy az átlag szélsebesség, vagyis a folyamatosan fújó alapszél lesz ilyen erős, és erre jönnek rá a nagyobb széllökések.

Hurrikán hurrikán hátán

A 2012-es Atlanti hurrikánszezon eddig sem volt eseménytelen, Sandy a tizennyolcadik trópusi ciklon, a tizennyolcadik nevesített vihar, és a tizedik hurrikán erősségű rendszer idén. Az október 22-én keletkező Sandy a Karib-tenger nyugati részéről indult, hamar trópusi depresszióvá, majd trópusi viharrá erősödött, két nappal később pedig már hurrikánként hivatkoztak rá, október 28-án pedig hivatalosan is erősebbnek nyilvánították az eddigi legerősebb, 2010-es Igornál (Az Igor 220 km/órás széllökéseket is produkált).

Sandy legnagyobb átmérője 1500 kilométer, és nagyjából 22 kilométeres óránkénti sebességgel közelít New York felé. A vihar a Karib-térségben eddig 65 halálos áldozatot követelt, ebből 51-en Haitiban haltak meg, ahol a három napos folyamatos esőzés csak múlt pénteken ért véget. A gazdaságot ért kár is jelentős, a természeti csapás hidakat döntött romba, lakóházakat pusztított el, és a mezőgazdasági ültetvényeket, például a banánföldeket sem kímélte.

Nem kell sokat keresgélnünk, ha a Sandyhez hasonló erejű hurrikánokra vagyunk kíváncsiak. Az közelmúlt legnagyobbja mindenképpen 2005 augusztusában pusztító Katrina volt. A New Orleans négyötödét víz alá borító, mintegy nyolcvanmilliárd dolláros kárt okozó viharban 1836-an haltak meg, és 705 embert ma is eltűntként tartanak nyilván. A vihar közvetlen hatásai mellett a szakértők szerint Katrina arra is rávilágított, hogy mennyire rosszul szervezett volt a hatóságok és a mentést végzők munkája, illetve hogy milyen könnyen vadul el a közhangulat egy hasonló méretű tragédia esetén: a fosztogatások és a lövöldözések elkerülése érdekében a rendőrök a szárazon maradt városrészek lakóitól is begyűjtötték a fegyvereket. Ez volt az eddigi legdrágább hurrikán, a helyreállításra több mint 118 milliárd dollárt költöttek el.

Az 1992-es Andrew hurrikán arra jó példa, hogy egy viszonylag nyugodt időszak egyetlen nagyobb vihara is okozhat komoly problémákat. Az 1992-es értéken számolt 26,5 milliárd dolláros viharkár mellett összesen hatvanöten estek áldozatul, ebből huszonhatan közvetlenül a viharban, harminckilencen pedig később, de a viharhoz köthető okok miatt haltak meg.

Hasonló erejű vihar jóval korábban is érte már el New Yorkot, 1938-as Long Island Expressnek is nevezett hármas kategóriájú trópusi vihar óránként 200-300 kilométeres széllökésekkel érkezett, 2011-es, 146 km/h-s csúcssebességű Irene pedig nagy kiterjedésű áramkimaradások mellett öt ember halálát okozta New York államban.