Megannyi speciális technológiával készült, illetve a Föld körül keringő Nemzetközi Űrállomásról felvett videó után itt az ideje, hogy megmutassuk, nem kell semmi extra ahhoz, hogy valami különlegeset lássunk, elég csak jól kiválasztani a megfigyelés helyét. Például az új-zélandi Viktória-hegy kilátóját, ahonnan Mark Gee vette fel, ahogy felkel a Hold.
A valós időben, vágás nélkül rögzített holdkelte a természet egyik mindennapos jelensége. A Hold minden nap ötven perccel később kel, mint az azt megelőző alkalommal, de a telihold mindig napnyugtakor bukkan elő a horizont alól. A Hold (és minden egyéb égitest) látszólagos méretét és színét is befolyásolja az a légrétegvastagság, amin keresztül a holdkeltét és a holdnyugtát látjuk. Ilyenkor még tiszta és nyugodt időben, kis nagyításnál is megfigyelhető az ég nyugtalansága: a Hold pereménél úgy látjuk a remegő levegőt, mintha a tűz felett keletkező hőfüstön keresztül néznénk a jelenséget.
A fenti felvétel legnagyobb trükkje, hogy Gee a kilátótól két kilométerre tette le a kamerát. Az idén január 28-án készült, vágás és minden egyéb módosítás nélküli filmet a NASA beválasztotta a legjobb űrfotókat bemutató, Astronomy Picture of the Day (APOD) elnevezésű sorozatába.
Bár a teliholdat sokan a Hold legszebb jelenségének tartják, csillagászati szempontból ez az az időszak, amikor a lehető legkevesebb érdekesség látszik az égitesten. A Hold krátereinek és hegyeinek szépségét főleg az egyéb időszakokban jellemző fény-árnyék viszonyok adják, ráadásul a fényes telihold a csillagok észlelését is megnehezíti. Kárpótlásul viszont kevés dolog szebb, mint a valós méretének háromszorosát mutató, okkersárgán pompázó teliholdas holdkelte.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
