További Tudomány cikkek
- Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak
- Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
- Még mindig mérgező az 1916-os verduni csata helyszíne
Mélázott már azon fáradt éjjeleken, hogy melyik bogár a főnök egy lámpa körül keringő csapatból? Ennek a kínzó kérdésnek a megoldása ugyan még a jövő zenéje, az viszont mostantól bizonyított tény, hogy a madárrajokban igenis vannak olyan guruk, akik egy gyors irányváltással képesek befolyásolni konformista társaikat.
Bíró Dóra, az Oxfordi Egyetem Állattani Tanszékének kutatója az ELTE és az MTA statisztikai fizikusainak segítségével a galambrajok döntési folyamatait vizsgálja és úgy tűnik, a kutatócsoport komoly eredményeket ért el az etológia egyik politikai áthallásokkal is bíró területén, a csoportdominancia megértésében.
Bíróék többek között műholdas nyomkövetőkkel és rögzített kamerák segítségével, illetve a madarakra szerelt apró GPS-jeladóval térképezik fel a galambrajok irányváltoztatási stratégiáit. Egyik fő kérdésük, hogy valójában kik irányítják a látszólag teljesen együtt mozgó példányokat.
A madarak viselkedésének szinte tökéletes egymáshoz illeszkedése miatt azt is lehetne gondolni, hogy valamiféle kollektív tudat irányítja a csoportot. Valójában azonban az individuumnak a galamboknál nagy jelentősége van, ezt támasztják alá a magyar etológusok eredményei. A kutatás egy meglehetősen komplex döntési hierarchiára mutatott rá, ahol a földön kevésbé domináns egyedek is meghatározó figurák lehetnek a levegőben.
Az állati szociális dinamikát az etológusok hagyományosan nagyobb emlősöknél, például farkasoknál és gorilláknál szokták vizsgálni, ahol a csoportok kisebb mérete miatt ezeket a folyamatokat könnyebb megfigyelni. Amikor viszont több száz vagy ezer példánynak kell összehangolnia a mozgását, a kutatók többnyire valamiféle anonim demokráciát feltételeztek, ahol a csoport konszenzusos döntéseket hoz.
Bíró Dóráék azonban ennél közelebbről akarták megvizsgálni a kérdést: „Egy madárcsapat egyedeinek eltérő elképzelései lehetnek arról, hogy merre akarnak menni, de eközben a raj egységét is fenn akarják tartani, hiszen a méret biztonságot jelent” – mondta. A számítógépes nyomkövetés lehetősége ezt a fajta kutatást nagyban megkönnyíti. A madarakra szerelt egyedi GPS egységek minden pillanatban hírt adnak az összes galambról, amiben a komplex adatelemzés világos struktúrákat mutathat ki.
A kutatócsapat két különböző helyzetben vizsgálta a galambokat: egyrészt a földön, élelemszerzés közben, másrészt a levegőben, rajban repülés során. Így a társadalmi dominancia (ki szerzi meg a másik elől az eleséget) és a csoportos döntéshozatal kérdését együtt tudták vizsgálni.
A Proceedings of the National Academy of Sciences-ben megjelent eredmények szerint a földön domináns, nagyobb és agresszívebb egyedek a levegőben egyáltalán nem mindig meghatározóak. Mégsincs szó azonban „égi demokráciáról”. Persze ezt, vagyis hogy a demokrácia intézménye távol áll a galamboktól, már Parti-Nagy Lajos Hősöm tere című regényéből is tudhatták az irodalomkedvelők. Most azonban Tubicáék tekintélyelvű viselkedését az etológia is bebizonyította.
Mint a részletes mozgáselemzésből Bíróék kiderítették, fent a levegőben csak néhány egyed hoz döntéseket, míg a többség mások utasításaira vár. Ha az irányítók elkanyarodnak, először szomszédaik követik őket, amíg a mozgás végig nem hullámzik az egész csoporton.
A vezető érdekes módon általában akkor is megőrzi domináns szerepét, ha új összetételű rajba kerül, ami azt sejteti, hogy emögött bizonyos személyes képességek állhatnak. Hogy pontosan mik ezek, egyelőre nem lehet tisztán látni. Talán a jobb tájékozódási képességek és az eltökéltség (például, hogy visszatérjenek a fészkükhöz) játszhat ebben szerepet, mondja Bíró.
Hasonló módon más fajok politikai viszonyait is érdemes lenne tanulmányozni, mondják a kutatók, a rovaroktól egészen az emberszabásúakig. A magyar-angol kutatócsoport tagjai azt remélik, így a jövőben képesek lesznek pontosabban meghatározni, hogy milyen vezetői tulajdonságok a legfontosabbak az állatvilágban.