Fidesz, MSZP: egy-egy kövér nulla

További Tudomány cikkek

A tudomány, az oktatás és az innováció lehet a jobb jövő alapja, nem véletlen, hogy az USA, az EU és hazánk is hatalmas költségvetésű projekteket indított a közelmúltban. Pontos képe azonban senkinek sincs arról, mit is gondolnak az valójában a pártok, így az Index, hazai tudósok segítségével kidolgozott 13+1 alapkérdésből álló tudománypolitikai kérdéssort, és szétküldtük azt az összes nagyobb pártnak.

Az első hét kérdés

1. Az Európai Unió aktuális tízéves stratégiájának (Európa 2020) dokumentációja szerint, Magyarország az évtized végéig a GDP 1.8%-át kellene K+F tevékenységre fordítsa. Ez a vállalás lényegesen szerényebb, mint az EU 3%-os célértéke, ráadásul a jelenlegi állás szerint még több mint 0.5% GDP ekvivalens növekedésre van szükség az eléréséhez. Aktuális K+F ráfordításunkkal (~1.22%) lényegesen lemaradunk olyan országoktól is, mint Csehország (1.88%), Észtország (2.18%), vagy Szlovénia (2.8%). Miként biztosítanák, hogy 2020-ig valóban a GDP legalább 1.8%-át K+F tevékenységre költsük? Hogyan bővítenék ki a jelenlegi támogatási programokat (OTKA, Lendület, MTA kutatóközpontok támogatása, stb.) vagy milyen új támogatási rendszert építenék ki? Milyen értékelési rendszer biztosíthatná, hogy a támogatásokat a leghatékonyabban költsük el?

2. Magyarország részvétele a CERN nemzetközi részecskefizikai kutatási programjaiban igen sikeres múltra tekinthet vissza, amit igazol, hogy a közelmúltban a Wigner Kutatóközpontban kapott helyet a CERN egyik fő adatfeldolgozó központja is. Támogatják-e, hogy Magyarország, illetve a magyar kutatóközpontok konzorciumi tagként részt vegyenek további, a világ élvonalába tartozó kutatási projektek és szervezetek (például az Európai Űrügynökség űrpogramjai vagy az amerikai Large Synopic Sky Survey felmérés) kiépítésében és működtetésében is?

3. Az itthon is nagy visszhangot kiváltó 2012-es PISA teszt eredményei azt mutatják, hogy a magyar oktatási rendszer kritikai gondolkodásra serkentő képessége romlott az utóbbi években. Ugyan a jelentés készítői nem kívántak lándzsát törni egyetlen ország oktatási rendszere mellett sem, néhány általánosabb ajánlást/megfigyelést megfogalmaznak. Ilyen például, hogy a nagyobb iskolai autonómiát biztosító rendszerek jobban teljesítenek, mint az autonómiát beszűkítők (52. oldal), illetve a diákok képességek szerint való szétválasztásának kitolásával szintén számottevő teljesítménynövekedés érhető el a vizsgált képességekben (33. oldal). Önök szerint relevánsak-e a PISA jelentés ajánlatai Magyarország számára? Ha igen, miképp vennék figyelembe őket, ha pedig nem, kérem, indokolják, hogy miért.

4. Szükségét látják-e a természettudományok oktatását szabályozó kerettanterv megváltoztatását, a PISA jelentés ismeretében? Miként kívánják a STEM (science, technology, engineering, mathematics) pályák népszerűségét növelni a fiatalok, különösen a lányok körében? A 2015-ös PISA felmérés a diákok kollaboratív problémamegoldó képességét is mérni fogja, Önök szerint hogyan kellene erre felkészítenie a diákokat az oktatási rendszernek?

5. A genetikailag módosított növények (GMO) termesztésének tiltása a kevés kérdések egyike, amiben a felszínen teljes egyetértés mutatkozott a jelenlegi Parlamentben. Ugyanakkor nem világos, melyik párt, milyen megfontolásból állt ki a tiltás mellett. Önök szerint létezik-e olyan a priori ok, ami a génmódosítással előállított növényfajtákat veszélyesebbé teszi, mint a “hagyományosnak” tartott módszerekkel (hibridizáció, radioaktív nemesítés, protoplaszt fúzió) létrehozott fajtákat? Ha igen, kérjük nevezzék meg ezeket az okokat, ha nem, akkor milyen egyéb (gazdasági, társadalmi, stb.) megfontolás miatt ellenzik a GM növények termesztését?

6. Az Alaptörvény X. cikkelye értelmében “Magyarország biztosítja a tudományos kutatás szabadságát”, illetve “tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.” A közelmúltban azonban mégis előfordult, hogy kutatókat tudományos meggyőződésük miatt vegzáltak. Popp Józsefet, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgató-helyettesét a BBC Science Focus-nak adott interjúja miatt kirúgták, és legtöbb kutatóintézet esetében államilag elrendelt GMO-nyilatkozat stop van évek óta érvényben. Kormányra kerülésük esetében, milyen garanciákkal biztosítanák, hogy a tudományos véleménynyilvánítás szabadsága, vagyis az Alaptörvény X. cikkelye a jövőben ne sérüljön?

7. Az ENSZ égisze alatt működő Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi jelentése (AR 5) szerint a Kárpát-medencében 2050-ig másfél, az évszázad végéig pedig valószínűleg több mint két fokkal nőhet az átlaghőmérséklet. Mindez természetesen Magyarország klimatikus adottságait is érinteni fogja. Milyen intézkedéseket hoznának a következő kormányzati ciklus során, hogy az országot felkészítsék a klímaváltozás várható mellékhatásaira?

Amikor valamikor januárban megszületett a gondolat, hogy az Egyesült Államokban most már tekintélyes hagyományra visszatekintő, és jelentős népszerűségnek örvendő Science Debate mintájára mi is rendezzünk tudományos vitát a választásokon számottevő támogatásra számító pártok közt, még minden egyszerűnek tűnt. Hiszen - gondoltuk naivan - miért ne akarná egy politikai erő, hogy potenciális választói minél jobban megismerjék a programját?

A tudományos kérdések eleve számos, mindennapjainkat befolyásoló, politikailag is kényes problémát érintenek. Magyarország aktuális és eljövendő energiaigénye és -biztonsága alapvetően meg kell(ene) határozza a Paks2-ről szóló vitát. Hasonlóképpen a klímaváltozás hazánkat érintő, viszonylag jól megjósolható hatásai minden jövőbeni élelmiszer-biztonsági és vízgazdálkodási tervnek a kiindulási pontját kell képezzék. És ellentétben számos világnézeti kérdéssel, ezen esetekben biztos, hogy nincs két oldala az éremnek. A környező világ jól megfogható törvényszerűségei mindenkire érvényesek: nem tudjuk kikapcsolni a gravitációt, nem tudunk jóllakni a fénytől és ezért vagyunk képtelenek legyőzni a rákot hatóanyag nélküli cukorpirulákkal. Ha csak a zsebünk érdekel, akkor is fontos, hogy a törvények alkotói miként viszonyulnak a tudományhoz, hiszen a garantáltan bukásra ítélt, pénzpocsékoló befektetések elkerülésével megvalósuló megtakarításon túl a kutatásba való befektetés és a tudományos eredményeken alapuló innováció világszerte jelentős húzóereje a gazdasági növekedésnek. Épp ezért nem mindegy, hogy miként gondolkoznak a szavazatainkért versengő - és később, azok birtokában, a sorsunkról döntő - személyek és szervezetek olyan kérdésekről, amelyeknek a vonzatai sokunkat, vagy mindannyiunkat érintenek.

Az sem mindegy, hogy mi magunk és az elkövetkező generációk mit gondolunk ezekben a témákban, mennyire pragmatikusan mérjük fel a lehetőségeinket, vagy mennyire kergetünk ideológiailag impozáns, de a valóságtól elrugaszkodott délibábokat. Ezért szenteltünk több kérdést is annak, hogy felmérjük, hogyan akarják pártjaink fejleszteni az átlagember természettudományos ismereteit az iskolai oktatáson keresztül, és hogyan szeretnék a tudomány itthoni művelőinek boldogulását elősegíteni a már meglevő (vagy tervezett) támogatási programokkal. Hiszen végső soron a társadalom egészének természettudományi ismeretei képez(het)ik azt a motiváló és kényszerítő erőt, aminek hatására a megválasztott képviselők is a természet törvényeinek figyelembevételével hozzák meg döntéseiket.

Nagy reményekkel indultunk neki a dolognak, hogy aztán fokozatosan be kelljen látnunk, hogy eredeti célunkat (a minden politikai erő által felkarolt vitát, programütköztetést) nem érhetjük el. Nem érhettük el, mert a jelenlegi két legnagyobb parlamenti párt vagy nem is méltatta válaszra többszöri megkeresésünket (Fidesz), vagy egyszerűen köszönte szépen, de nem élt a lehetőséggel (MSZP).

Nem világos, minek szólt a visszautasítás, annak, hogy viszonylag kevesen álltunk a kezdeményezés mögött (a civil kezdeményezésként induló, de mára tekintélyes neveket maga mögött tudó ScienceDebate-tel szemben, jelen esetben maroknyi kutató-blogger és az Index), vagy annak, hogy a legnagyobb politikai erők ennyire gyereknek nézik a választókat, akik úgysem érdeklődnek majd az ilyen kockafej-kérdések iránt; vagy legrosszabb esetben arról van szó, hogy a két nagy pártnak egyszerűen nincs véleménye a kérdésekről. Bármi is az igazság, az érdemi válasz megtagadása biztos nem adhat büszkeségre okot és kifejezetten pozitív megvilágításba helyezi a kisebb pártokat.

Ez a cikk nem a pártok válaszait idézi, hanem azt az összefoglalást és értékelést, amit az adott kérdéskörhöz kapcsolódó tudományokban jártas szakemberek írtak a kapott válaszok alapján. Ha a pontos válaszokat szeretné elolvasni, azokat is közzétettük: a Jobbik válaszait itt, a DK válaszait itt, az LMP válaszait itt, a PM válaszait pedig itt találja. Ha arra kíváncsi, mit írt a Fidesz és az MSZP, akkor ide vagy ide kattintson.

1. K+F szektor állami finanszírozása, támogatási programok

A kutatás-fejlesztés finanszírozása kapcsán mind a négy válaszoló párt egyetértett abban, hogy a K+F szektor és a tudásalapú társadalom a gazdasági növekedés és az ország jövőjének záloga. Mind növelnék a mostani, nagyon alacsony ráfordítást, a kivitelezésben azonban már eltértek a vélemények.

A Párbeszéd Magyarországért (PM) a kutatómunka támogatását növelné: az egyik fő hazai pályázati forrás, az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) jelenleg stagnáló keretét emelnék, de emellett az MTA költségvetésének a bérekre és a felfedező kutatásokra fordított részét is bővítenék. (Ide tartozik, hogy a kutató/oktatói közalkalmazotti bértábla 2008 óta nem emelkedett.)

A Jobbik viszont a kis- és középvállalkozói szektor támogatását, azon belül is az innovációs tevékenységet helyezné középpontba, mint a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés hajtóerejét. A kkv-k és a startupok mellett az informatikai és távközlési szektort kezelnék kiemelten, pályázatokkal, kedvezményes hitelekkel és informatikai alapkutatást végző kutatóintézetek felállításával. A jelenlegi támogatási formákat ugyanakkor nem tárgyalja a Jobbik válasza.

Az LMP is radikálisan növelné a K+F tevékenységek és innováció állami támogatását, de ők a pénzügyi mellett komoly oktatáspolitikai átalakítást is szükségesnek látnak. A felsőoktatás alapvető feladatává tennék a kreatív és vállalkozó hallgatók támogatását. Programjukban szerepel az Akadémia és a felsőoktatás egészének radikális megújítása is. A céljuk, hogy az egyetemek ne elefántcsonttornyok legyenek, de ne is pusztán piaci alapon szervezzék a tudománymenedzsmentjüket.

A DK a finanszírozás lehetőségeire koncentrált: elismerik, hogy a GDP-arányos 1,8% is kevés, de a költségvetés gyorsabb emelkedést nehezen viselne el. A szükséges évi 30 milliárdos növekedést viszont garantálnák. A pénz szétosztására alapokat és alapítványokat hoznának létre, amelyek a magánadományokat és társasalmi kezdeményezéseket is kezelnék. Kissé meglepő ugyanakkor, hogy a jelenlegi fő finanszírozókat, az OTKA-t és a KTIA-t (Kiemelt Technológiai és Innovációs Alap) egy köztes lépcsőfokká fokoznák le, amelyek csak szétosztanák a központi költségvetésből érkező részt az új alapok között.

2. Nemzetközi együttműködések, konzorciumi tagságok

Mind a négy párt támogatja Magyarország részvételét a nemzetközi kutatási projektekben – ez a válasz örvendetes, de azért várható volt. A továbbiak azonban már különböztek. A Jobbik csak egy feltételt említ, általánosságban: a részvétel hazai innovációt is eredményezzen. A DK már konkrétabb, bár nem túl merész ígéretet is tesz: a nemzetközi kutatói munkamegosztás anyagi feltételeit az ország lehetőségeihez mérten, de fokozatosan növelni kívánják. Az LMP a kutatóhelyek és az üzleti szféra együttműködéseit kívánja támogatni. Fontos szerepet szánnak a budapesti székhelyű Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek, amely megfelelő átalakítással alkalmassá tehető arra, hogy kiterjessze a hazai K+F nemzetközi lehetőségeit.

A PM pedig, nyilván Paks2 kapcsán is, a dubnai Egyesített Atommagkutató Intézettel venné fel újra a kapcsolatot. Az orosz kutatóközpont arról nevezetes, hogy a legnehezebb atommagok közül számosat itt állítottak elő először, de számos más területtel is foglalkoznak. Ilyenek a kiégett fűtőelemek és nagy aktivitású radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos kutatások, amelyek fontossá válhatnak, ha Európa végleg szakít az atomerőművekkel.

3. PISA-jelentés tanulságai

A PISA felmérés eredménye minden országban a közbeszéd tárgya lett, az észtek és a lengyelek örülhetnek annak, hogy milyen sokat javult az oktatásuk, de a pár helyet lecsúszó finnek is arról beszélnek, hogy nagyívű reformokra van szükség. 2001-ben Németországban PISA-sokkról beszéltek és alaposan felforgatták ennek hatására az oktatási rendszerüket, úgy tűnik sikerrel. A válaszoló pártok mindegyike fontosnak tartja a PISA eredményeket, bár kifejezetten eltérő következtetéseket is levonnak belőlük.

A PISA eredmények részletesebb elemzésére csak a Jobbik vállalkozott, megállapítva, hogy a legutóbbi romlás elsődlegesen a gyengébb tanulók számának növekedésével indokolható. Nem említik meg azonban azt, hogy ha csak a legjobban vagy csak a legrosszabbul teljesítő diákokat nézzük meg, az OECD többi országához viszonyítva, a rosszabbak lényegesen jobbak, mint a legjobbjaink. A legutóbbi felmérésben az ő eredményük romlott, míg a legjobbaké nem változott.

A hazai oktatáspolitika az elmúlt négy évben a gazdaságpolitikához hasonlóan volt unortodox, legalábbis abban az értelemben, hogy teljesen szembe ment a nemzetközi trendekkel. A decentralizáció helyett központosít, a tanári autonómia növelése helyett szabályoz, az integráció helyett szegregál és korai választásra kényszeríti a szülőket. A pártok mindegyike csökkentené a centralizációt, amiként ezt az OECD elemzései is javasolják.

A hazai oktatási rendszer egyik legnagyobb problémájára, a szegregációra a bal- és jobboldali pártok nagyon eltérő válaszokat adtak. Magyarországon kiemelkedően magas a család szociális hátterének hatása a gyerekek iskolai teljesítményére, arra, hogy meddig jutnak el az oktatási rendszerben. A magas végzettségűek gyerekei magas végzettséget érnek el, az alacsony végzettségűek gyerekei pedig nem tudnak kitörni. A társadalmi mobilitásnak ez a csekély volta komolyan csökkenti a gazdaság versenyképességét is. A Jobbik válasza erre a szegregáció növelése, speciális felzárkóztató osztályok, iskolák létrehozásával. Az OECD vizsgálatai alapján ez nem csökkenti az említett problémát, sőt azok az iskolarendszerek a sikeresebbek, amelyek a lehető legkésőbb kezdik elkülöníteni a diákokat. Az idézett vizsgálat ugyan meggyőzőnek hangzik, de valójában természetes, hogy a nehezebb szociális körülmények között levők tanulmányi eredménye rosszabb. Ha tovább olvassuk a vizsgálatot, az derül ki, hogy a szegregációval szemben az integráció az, ami növeli a pedagógiai hozzáadott értéket. A többi párt a minél teljesebb integráció mellett érvelt, bár ennek legfőbb hazai akadályát a szabad iskolaválasztást egyik sem említette eltörölni.

4. Természettudományok oktatása

A fejlett világ közös problémája a STEM-krízis (tudományos, műszaki, mérnöki és matematikai) jelensége. Noha ezen országok jóléte és globális versenyelőnye nagy mértékben az ilyen területen dolgozóknak köszönhető, az ilyen pályák utánpótlása veszélyben. Miközben Európában magas a munkanélküliség, becslések szerint több mint kétmillió STEM állás betöltetlen. Míg Amerika főleg a bevándorlás serkentésével orvosolja a problémát, Európában ennek kisebb a szerepe. Hazánk ebből a szempontból a fejlett országokhoz tartozik, kicsi ezen hivatások vonzereje. Jelenleg a legfőbb ösztönző ezen a téren a felvételi ponthatárok szabályozása, amit egyik párt sem említ meg. Talán nem is véletlenül, hiszen az, hogy szerényebb teljesítménnyel is be lehet jutni a műszaki-tudományos pályákra, csak azt eredményezi, hogy sokan esnek ki a képzés közben.

A probléma tehát mindegyik párt szerint a közoktatásban kezelendő, de eltérő stratégiákat javasolnak. A Jobbik tulajdonképpen kiterjesztené a jelenlegi programokat: a szertárakat fejlesztő Öveges programot, a tanárképzésben résztvevőknek adott Klebersberg ösztöndíjat, ezen felül javasolják ezen tantárgyak óraszámának emelését, bár azt nem határozzák meg, hogy minek a rovására. A többi párt a jelenlegi tanterv teljes újragondolásával kívánja növelni a természettudományok népszerűségét, bár azt nem részletezik, hogy miként.

A kérdés második felében a 2015-ös PISA felmérés kapcsán az úgynevezett 21. századi tanulási képességekre vonatkozott. Ezek azok a képességek (pl. problémamegoldás, kollaboráció, önszabályozás, tudásépítés), amiket a nemzetközi szervezet a versenyképesség szempontjából kulcsfontosságúnak tart és az oktatás által fejlesztendőnek ítél. A baloldali pártok konkrétumok nélkül állítják, hogy az új tantervekben ezeknek nagyobb szerepet kell kapnia, míg a Jobbik azt hangsúlyozza, hogy ezen képességek fejlesztéséhez az ismeretek tanításán keresztül vezet az út. Azt hogy a 21. századi képességekhez ugyanúgy szükség van ismeretekre nem kérdőjelezi meg senki, de a kérdés itt az, hogy változik-e a pedagógia fókusza, ez pusztán csak az ismeretátadással nem oldható meg.

5. A génmódosítás és Magyarország

Mind a négy párt esetében jellemző a közbeszédben is megszokott felszínes általánosítás a génmódosított növényekről, szinte csak a MON810 valós és vélt problémái vannak a teljes technológiára ráhúzva. Figyelmen kívül hagyják, hogy ma már köztermesztésbe kerültek hazánk szempontjából nagyságrendekkel jelentősebb (kukoricabogár-ellenálló, szárazságtűrő) GM kukoricák, javított zsírsav-összetételű GM szóják és egyéb génmódosított növények is. Szintén általános a vélt kockázat eltúlzott hangsúlyozása a megvalósuló haszonnal szemben.

Ezzel összhangban a négy párt egyhangúan támogatja a GMO termesztés tilalmát, ennek okai viszont különbözőek. A kapott négy válaszból háromban (DK, Jobbik, PM) szerepelt a megállapítás, hogy Magyarország GMO-mentességének a fenntartása óriási gazdasági előnyökkel jár nekünk. Ennek a – sajnos mélységeiben nem részletezett – közkeletű érvelésnek az alapjául szolgáló tényeket, adatokat mind a mai napig nem ismerjük. E mellett meglepő módon a DK úgy támogatja a GMO tiltást, hogy közben a tudományos közmegegyezéssel egyezően ítéli meg, hogy egy génmódosított növény semmivel sem veszélyesebb, mint a hagyományos nemesítéssel készült.

A kérdésben szereplő protoplaszt fúzió termékei Magyarországon nem számítanak génmódosított élőlényeknek, bár így is szabadon cserélgethetőek gének egészen távoli rokon fajok közt is, például előállíthatóak sárgarépa géneket hordozó dohánynövények. Az LMP indoklása miszerint a GMO-k ökológiai gátakat lépnek át, számunkra tudományos alapon nem igazán értelmezhető, de ha ettől eltekintünk, ez ugyanúgy kellene vonatkozzon a protoplaszt fúzióval készült növényekre is, amelyek viszont teljesen szabadon forgalmazhatók.

A Jobbik az Európai Tudományos Akadémiák (EASAC) által képviselt tudományos közmegegyezéssel szembemenő magányos farkasok véleményét tette magáévá, Pusztai Árpád kétes eredményei nyomán tartják károsnak a GMO-kat. Az ő jövőbeli terveikben nagy szerepet szánnak a biogazdaságoknak, ezért támogatják a GMO tilalmat.

A PM az általa vélt egészségügyi és környezeti kockázatokkal indokolta a tilalom támogatását, bár ezeket nem fejtette ki részletesen. Viszont szomorúan olvastuk a PM tévedését arról, hogy az EU hogyan vette tudomásul a magyar moratóriumot a MON810-es kukoricákkal szemben. A meghozott politikai döntés annak ellenére született, hogy az EFSA, az unió szakmai, tudományos véleményt alkotó szervezete határozottan és kétszer is, legutóbb 2008-ban, elutasította a magyar érvelést. Hasonlóan téves az állítás, mely a rovarellenálló („méregtermelő”) növények okozta méreg-felhalmozódásra hivatkozik.

Összességében a DK álláspontja áll a tudományos közmegegyezéshez a legközelebb, a Jobbik ennek épp az ellenkezőjét, a GMO-k ártalmatlan voltát mutató több ezer közlemény helyett arra a néhány, szakmai szempontból nem hiteles tanulmányra összpontosít, amelyekben valamilyen hátrányt véltek látni. Az LMP az utcán politizáló zöld szervezetek szokásos dogmáit visszhangozta, a PM véleménye körülbelül a Jobbikéval egyezik e kérdésben.

6. Tudományos véleménynyilvánítás szabadsága

Örömmel látjuk, hogy a négy párt egységesen kiáll a tudományos vélemény-nyilvánítás szabadsága mellett, és elutasítja a kormányzati cenzúrát. A DK véleményének meglepő része az, hogy az egyetemek és az egyéb kutató intézetek integrálását tartanák jónak. Az LMP erőteljes GMO-ellenességére utal, hogy „pro-GMO intézményekről”, és azok „állami forrásokból finanszírozott” propagandakampányaira hivatkoznak, amit ma Magyarországon különösen nehéz értelmezni a pár hónappal ezelőtt lezajlott, kifejezetten GM-ellenes hangulatú kormányzati “GMO roadshow” tükrében.

7. Klímaváltozás

Abban is egyetértettek a pártok, hogy a klímaváltozásra fel kell készülnie az országnak és ez a víz- és erdőgazdálkodást egyaránt kell érintse. A PM és LMP is átfogó klímastratégia kidolgozását szorgalmazza, amely az összes kormányzati, szakpolitikai területet érintő, akár kötelezően végrehajtandó cselekvési tervekre fordítható le. Az LMP rövidre is zárja a kérdést azzal, hogy a saját stratégiájuk alapjait már ki is dolgozták.

A maradék három párt több konkrétumot is felsorol. A PM a vízgazdálkodással kapcsolatos felsőoktatási és K+F területeket erősítené. A DK felújítaná, illetve kiterjesztené az öntözőrendszer-hálózatot, illetve azt fejtegetik, hogy a földbirtokosokat megfelelő jogszabályokkal kellene ösztönözni a rendszer használatára és karbantartására. Mindhárom párt növelné az ország víztartalékait, víztározókkal, duzzasztott tavakkal és mellékágak feltöltésével – akár a kisebb vízfolyások mentén is.

Vízügyi és agrár kérdésekben kétpárti egyetértés mutatkozott. A Jobbik és a PM is alapvetően átalakítaná a vízgazdálkodást, az árvizek, belvíz kapcsán katasztrófavédelem helyett a tervszerű megelőzést, illetve a vizes élőhelyek bővítését javasolva. A klímaváltozás kapcsán erős Jobbik-DK koalíció alakult: mindkét párt jelentősen növelné az erdővel borított területek arányát és szárazságtűrő fajokat helyeznének előtérbe. A Jobbik azt is megemlíti, hogy több erdő több tűzifát is eredményezhet télre. Emellett mindkét párt felkészítené az egészségügyi rendszert is a hosszabbodó kánikula és a melegedés miatt megjelenő új kórokozók kockázataira.

A DK egy további vonatkozást is említ: az egyre veszélyesebb nyári hőség miatt a lakó- és munkaépületek megfelelő árnyékolása és szigetelése is egyre fontosabbá válik, így ezeket a szempontokat az építési engedélyeknél is figyelembe vennék.