Ezért kellene Paksnál jobban figyelni

Százhalombattánál iparvárosabb iparvárost nehéz elképzelni. Az egyik végén egy olajfinomító, a másik végén pedig egy hőerőmű szakít bele a látóhatárba, annyira, hogy tiszta időben akár tucatnyi kilométerről is ki lehet már szúrni, hol is van a város. A hőerőmű, pontosabban annak három darab, egyenként 200 méternél is magasabb kéménye annak ellenére vált nem hivatalos városi jelképpé, hogy évek óta nem is használják őket a termelésben. A régi, pakurával fűtött turbinák helyét új, gáztüzelésűek vették át, hogy aztán a politika, a rezsiharc és a gázár változásai miatt az ország egyik legnagyobb teljesítményű, nem nukleáris üzemanyagú erőművét egyszerű csúcserőművé fokozzák vissza.

Vagyis ott tartunk most, hogy egy nagy területű, jóval nagyobb kapacitásra tervezett erőmű csak akkor kapcsol be, ha Paks és néhány másik, folyamatosan termelő erőmű nem bírja a terhelést. Ilyenkor beröffentik (például) a battai gázturbinákat, de ahogy visszaesik az ország energiaigénye (mondjuk éjjel, vagy épp a kánikula végén), megint leáll minden. És hogy mi köze van ennek a paksi bővítéshez? Sok, de én most csak egyről írok: a hűtővíz mennyiségének ingadozása miatt

Az erőmű hűtését ugyanis úgy oldják meg, hogy a Dunából egy mesterséges csatornán át vizet eresztenek a rendszerbe, a felesleget, illetve a felmelegedett hűtővizet pedig visszaeresztik a Dunába. De nem közvetlenül, először a Benta nevű, eredetileg kis, az erőmű építésekor alaposan kibővített medrű patakba megy vissza a víz, majd onnan a Dunába.

Elég nehéz megmondani, hogy milyen hatással is van a természetre egy ilyen hűtővíz-rendszer. A Bentáról legendák szólnak az erőmű építése előtti, illetve utáni időszakról is. Tele volt hallal, korábban azért, mert érintetlen volt, később meg azért, mert bár alaposan felforgatták a környezetet a munkagépek a kibetonozott medrű bővítéskor, azért a folyamatos melegvíz-ellátást szerették az állatok. Mármint amelyik szereti az ilyesmit, a meleg víz és a Duna találkozásánál kis túlzással csak az nem fogott halat, aki nem ült ki a partra.

Drága a gáz, nincsen patak

Ez az időszak a hetvenes évektől kezdve egészen pár évvel ezelőttig tartott. Az erőmű termelése a töredékére esett vissza, és ennek szép lassan nyoma lett a környezetben is. Először csak az volt fura, hogy a Benta télen nem gőzölög, mint szokott. Aztán jött, amit 30 éve nem látott senki: befagyott a patak télen, ráadásul nem is a legnagyobb hidegben. És nagyjából fél éve a vízszint ingadozása is sokkal komolyabb, mint eddig volt. A 8 méter széles patakmeder erőműhöz közeli része néha teljesen kiszárad, a bokáig érő vízben kisebb-nagyobb halak vergődnek a mélyebb szakaszok felé, az iszapos részt pedig felfedezték maguknak a gémek.

A helyi horgászegyesületen látszik talán a legjobban a változás. Régebben nagyjából kihalásos alapon, a nem olcsó tagdíjon felül súlyos tízezrekbe kerülő telepítési hozzájárulásért lehetett csak bekerülni a ritkán megüresedő helyekre. Most azt beszélik, hogy a tagok kétharmada kilépett vagy nem hosszabbított. De a hanyatlás nem csak ebből látszik: telepítéskor korábban tele volt a part, most pedig csak elvétve látni horgászokat.

A Dunamenti Erőművet is megkérdeztem már, hogy ők mit gondolnak arról, hogy eltűnt a városból egy patak, pontosabban hogy néha eltűnik egy, aztán pár napra visszajön. A hivatalos válaszokból nekem az derült ki, hogy ők örülnének a legjobban annak, hogy ha ez az egész nem is lenne téma. A szakaszos üzem nem csak Százhalombattán jellemző, írta a MET Magyarország nevében nekem válaszoló kolléga, hanem a szénhidrogén tüzelésű nagyerőművek sajátossága Európa szerte. A szakaszos üzem a gazdaságosság miatt kell, és mivel hűtővíz is csak akkor kell, amikor megy az erőmű, a patakba nem jut annyi, mint régebben. A vízgazdálkodás amúgy terv szerint megy, az erőmű leadja az igényt, és évente el is számol, a kiemelt vízért díjat is fizet.

Az erőmű mindenkori hűtővíz felhasználását a vonatkozó jogszabályok, valamint a vízjogi engedélye alapján végzi. Fentiek alapján az erőműnek nem feladata a hivatkozott jogszabályi kereteken belül hatástanulmány készítése.

Arra a kérdésemre, hogy esetleg nincs-e valami technikai megoldás a hűtővíz egy részének folyamatos, az üzemeléstől független áramoltatására, vagyis nem lehetne csak úgy nyitva hagyni valami zsilipet, hogy ott átfolyjon a víz, a cég azt válaszolta, hogy szerintük ez egy nagyobb probléma része, és ők inkább úgy általában a megváltozott körülmények és igények összességéhez szeretnének igazodni, minél előbb és minél komplexebben, mint hogy erre az egy dologra keressenek megoldást.

Nem kell atom a bajhoz

És tulajdonképpen igazuk is van. A Benta-pataknak csak az erőmű alatti részét érintik a legfrissebb változások, vagyis ha úgy vesszük, akkor üzemszünetben minden visszatér ahhoz az állapothoz, ami az erőmű megépítése előtt volt. Hogy ennek milyen biológiai vagy környezetvédelmi hatásai vannak, azt ugyanannyira nem nézi senki, ahogy az erőmű építése előtt sem nézték meg, mi lesz a környék vizeivel, ha felhúznak ide egy óriási erőművet. Pedig lennének itt levonható tanulságok.

A paksi bővítés szükségességéről, módjáról, és úgy általában véve a magyar energiaipar jövőjéről lehet és érdemes a lehető legtöbbet vitatkozni, mert van miről. De nem kell atomerőmű és hasadóanyag ahhoz, hogy olyan, látszólag megoldhatatlan problémákat kreáljunk ma, amelyekről majd csak évtizedek múlva derül ki, hogy hoppá, hát erre mondjuk pont nem gondolt senki. Persze akkor is lehet majd mondani, hogy tényleg nem szép egy mocsaras betonteknő a város közepén, de ne akadjunk meg ezen az apróságon, hanem próbáljuk meg a megváltozott körülményekhez és igényekhez alkalmazkodni. Különben is, régebben patak volt, most meg gémek vannak.

A legjobb egyébként az, hogy a paksi hatástanulmányban nem is azért írják, hogy talán tanulni kellene a múltból, mert az ilyen mesterséges csatornáknak nincs jövőjük. Nem, a tanulmányt készítők szerint a Dunából kivett víz tisztán tartása okoz komoly problémákat. De tényleg, milyen hülye a természet: amikor a folyókat kialakította, nem vette figyelembe az atomerőművek igényeit.

A Dunamenti Erőmű Százhalombattán jól mutatja, hogy még azok is alábecsülik, milyen természeti következményei lehetnek egy erőműnek, akik szerint nem kellene bővíteni Paksot. Igen, nagyon fontos, hogy pillanatnyilag a világon sehol sem igazán megoldott a kiégett fűtőelemek tárolása. Az sem elhanyagolható tény, hogy elképesztő, akár másfél-két évtizedig húzódó folyamat egy bezárt erőmű felszámolása. (Százhalombatta amúgy erre is jó példa, a szanált blokkokat évek óta bontják, kívülről nem látszik a munka vége – és akkor a kémények elbontásáról még nem is esett szó.) De az olyan apróságokra is érdemes figyelni, mint egy kiszáradt patak, ami harminc éve be sem fagyott. Meg az, hogy vannak döntéshozók, aki szerint ez rendben van csak azért, mert nincs olyan törvény, ami ezt tiltja vagy bünteti.