![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
Magyar csillagászok fedezték fel a világegyetem legnagyobb szabályos alakzatát
Egy gigantikus égi gyűrűt, a világegyetem eddig észlelt legnagyobb szabályos alakzatát fedezték fel magyar csillagászok – írja az MTI.
A Magyar Tudományos Akadémia honlapja szerint a gigantikus gyűrűt kilenc gamma-kitörés (GRB) alkotja. A GRB-k a természetben előforduló legnagyobb robbanások: néhány másodperc alatt annyi energiát sugároznak ki, amennyi az őket befogadó galaxisok több százmilliárd csillagáéval vetekszik. Emiatt viszont igen nagy távolságból is megfigyelhetők: még arra is alkalmasak, hogy feltérképezhessék a világegyetemben az anyag nagy léptékű szerkezetét.
A gyűrű átlagos átmérője az égbolton 36 fok, ami 70-szer múlja felül a teliholdét. Az alakzat tőlünk 7 milliárd fényévre van; ebben a távolságban a 36 fok szögátmérő mintegy 5 milliárd fényévnek felel meg. Annak a valószínűsége, hogy egy ilyen alakzat pusztán a véletlen szeszélyéből jöjjön létre, egy a félmillióhoz.
A kozmológiai elv szerint a világegyetem nagy skálán homogén és izotróp, azaz nincs benne kitüntetett irány és hely. Mostanra viszont több olyan alakzatot is felfedeztek, amelyek lényegesen meghaladják a kozmológiai elvvel még összeegyeztethető méretet (1,2 milliárd fényév). A kutatók által észlelt hatalmas méretű GRB-gyűrű is csaknem ötször nagyobb ennél.
A gyűrű hatalmas méretét nehéz összeegyeztetni a világegyetem nagy léptékű struktúráinak kialakulására vonatkozó elképzelésekkel. További kutatások kellenek annak eldöntésére, hogy a gyűrű léte megmagyarázható-e azokkal a folyamatokkal, amelyek az eddigi ismeretek szerint szerepet játszanak a világegyetemben megfigyelhető struktúrák, azon belül a csillagok kialakulásában.
Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatóiból álló csoport eredményeit a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society fogadta el közlésre. A projekt az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok) támogatásával valósult meg.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)