Itt a HydroAqua 9000+ vízkoncentrátum, az egészség záloga

Ha egy hatósági ellenőrzésnél a megvizsgált termékek között többnél találnak szabálytalanságot, mint amennyi átmegy a vizsgán, az emberben felmerül a gyanú, hogy valami rendszerszintű probléma lehet a háttérben. Lássuk például a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) 2016-os étrend-kiegészítő-vizsgálatainak eredményét. A hagyományos, offline kereskedelemben (áruházak, patikák, bioboltok) vásárolt áruk 61 százalékánál találtak jelölési, minőségi vagy biztonsági problémát; az internetes próbavásárlásoknál a szabálytalanságok aránya 87 százalék volt.

Elég megdöbbentő számok egy becslések szerint évi 30 milliárd forint körüli forgalmat produkáló piacon. Ráadásul az étrend-kiegészítő pont egy olyan típusú termék, aminél extra fontos, hogy véletlenül se legyen káros vagy veszélyes, hiszen éppen azért fogyasztjuk őket, hogy egészségesebbek legyünk tőlük. A hivatalos definíció szerint ezek a cuccok

a hagyományos étrend kiegészítését szolgálják, és koncentrált formában tartalmaznak tápanyagokat vagy egyéb táplálkozási vagy élettani hatással rendelkező anyagokat.

Ez magyarul azt jelenti, hogy ide tartozik minden, ami már nem étel, de még nem gyógyszer, és azért szedjük, mert tudjuk, hogy egyébként elég egészségtelenül élünk, de azt reméljük, hogy ezek majd szépen lenullázzák ennek a negatív hatásait. Nem véletlen, hogy ez tökéletes terep az alternatív medicina szélhámosainak, akik egészen háborítatlanul halásznak a zavarosban. Csak két példa:

• Parlagfűből készült vagy azt tartalmazó élelmiszert, illetve -kiegészítőt az egész EU-ban tilos forgalomba hozni. Amikor tavaly nyáron erről írtam, az Árgép keresője mégis 17 beszerzési helyet mutatott csak a legnépszerűbb parlagfű-tablettára. A helyzet mára nem sokat változott, most 16 a találatok száma.

• Az ezüst- és aranykolloid szintén nem engedélyezett hatóanyag. Ennek ellenére egy Google-keresés tucatjával dob ki sima és hirdetési pénzzel megtámogatott találatokat a beszerzésére.

Ne higgyük, hogy ez hungarikum, hasonló például az amerikai helyzet is, ahol az étrend-kiegészítők piaca évi 37 milliárd dolláros, és alig-alig szabályozott. Ez vezet olyan anomáliákhoz, mint például a hírhedt álhír- és összeesküvéselmélet-terjesztő Infowars, ami mellékesen ilyen szereket is árul – és amiket nemrég John Oliver és a Buzzfeed is leleplezett, hogy konkrétan nincs bennük semmi, csak üres ígéretek. Vagy ott van a színésznőből lett ezoterikus egészségguru Gwyneth Paltrow, aki az étrend-kiegészítőkön inneni és túli területeken egyaránt elképesztő hülyeségeket propagál és árul, de annyira, hogy volt már, hogy a NASA-nak kellett rászólnia, ugyan ne hivatkozzon rájuk a biofrekvenciás gyógyító matricái (!) leírásában.

De hogy a fenébe uralkodhatnak ilyen állapotok egy olyan piacon, ahol egyrészt rengeteg pénz forog, másrészt emberek egészségéről van szó, tehát elég fontos állami feladat lenne a szabályozás és a csalók kiszűrése?

És mondá az EU: nem kell engedély

Magyarországon az étrend-kiegészítőket nem kell engedélyeztetni, csak bejelentési kötelezettségük van az ilyesmiket forgalmazóknak. Ez annyit tesz, hogy az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézethez (OGYÉI) kell benyújtani a termék adatlapját és csomagolásának a tervét, és aztán az felkerül egy listára. Itt kerülhet mellé egy zöld pipa (minden oké), piros felkiáltójel (probléma merült fel, a tisztiorvosi hivatal intézkedésére vár a termék), vagy csillag (a forgalmazást betiltották).

A probléma az, hogy ettől még, ahogy maga az OGYÉI is kiemeli, a gyakorlatban

a rendszer nem alkalmas a termék forgalomba kerülésének megakadályozására,

csak arra jó, hogy tippeket ad a piacfelügyeletnek, hogy mit lenne érdemes ellenőrizni és aztán levetetni a polcokról, illetve büntetést kiszabni miatta.

Ez a fura rendszer az EU-csatlakozásunk óta él (előtte szigorú engedélyeztetési folyamaton kellett átesniük az étrend-kiegészítőknek), és a vonatkozó EU-rendelet még csak nem is írja elő a kötelező bejelentést, csak lehetőséget ad a tagállamoknak, hogy erre kötelezzék a gyártókat és forgalmazókat. Néhány EU-ország nem is él ezzel, ott tényleg bármit piacra lehet dobni étrend-kiegészítőként, csak panaszbejelentés alapján vagy szúrópróbaszerű vizsgálatokon lehet lebukni utólag. „Az uniós szabályozás megváltoztatására nincs reális esély. A nemzeti szabályozás szigorítása már évek óta napirenden van, de még nem sikerült megtalálni azt a megoldást, amely nem ütközik az uniós szabályozásba” – mondták el kérdésünkre a Magyarországi Étrend-kiegészítő Gyártók és Forgalmazók Egyesületénél (MÉKISZ).

És hogy a dolog még rosszabb legyen: csak annak a kitételnek kell megfelelni, hogy a termékünkben ne legyen semmi, amit tilos beletenni, és ne tulajdonítsunk neki direkt betegségeket gyógyító hatást. A MÉKISZ szakértőit kérdeztük, mi lenne az eredmény, ha a sima csapvizet próbálnánk bejegyeztetni étrend-kiegészítőnek. HydroAqua 9000+, az egészség záloga, összetevők: H₂O, nyomelemek, ár: 15 000 Ft + áfa (miért, ha a molekuláris nanohidrogént képesek emberek megvenni ennyiért, akkor ezt is). Kiderült, hogy:

• A vizet illethetjük olyan, egészségre vonatkozó állítással, hogy „hozzájárul a normál fizikai és szellemi működés, illetve a testhőmérséklet-szabályozás fenntartásához”, ha a fogyasztót tájékoztatjuk arról is, hogy ehhez naponta legalább 2 litert kell fogyasztani belőle.

• Azt viszont nem mondhatjuk, hogy dehidráció, vagyis kiszáradás kezelésére ajánlott, mert élelmiszernek nem szabad ilyen hatást tulajdonítani.
• Elbukunk azon a kitételen, hogy az étrend-kiegészítőnek definíció szerint valamiféle koncentrált formának kell lennie, a víz pedig nem az.
• És hiába állítjuk, hogy ez nem is víz, hanem nyomelem- és ásványianyag-tartalmú vizes oldat, mert akkor természetes ásványvíznek minősül, az pedig nem lehet élelmiszer-kiegészítő.

Kézenfekvő megoldásnak látszik azt mondani, hogy a termékünk nem víz, hanem vízkoncentrátum, amit vízzel hígítva kell fogyasztani, bár ezzel már kicsit áttévedünk a homeopátia területére. Akárhogy is, valószínűleg piros felkiáltójelet kapnánk az OGYÉI-től, amivel pedig a következő Nébih-ellenőrzés potenciális célpontjává válnánk. A következő logikus kérdés:

Na és akkor mi van?

Az élelmiszer-ellenőrzési bírság elméletben egészen durva összegekre rúghat, a legextrémebb minősített esetnél – 100 millió forintnál nagyobb forgalmú cég, emberek széles körének egészségét károsító vagy veszélyeztető, továbbá a felhasználók széles körének jelentős vagyoni hátrányt okozó jogsértés – a törvény ötmilliárd forintban maximalizálja a büntetést, ami egyébként alapban az éves nettó árbevétel 10 százaléka.

Ennek elvileg brutális visszatartó erőt kellene jelentenie, de a gyakorlat egészen más. A gyógyszertári forgalomba került termékekben nagyjából megbízhatunk - itt jellemzően csak kisebb jelölési és minőségi problémák szoktak előfordulni, vagyis nem pont az van a dobozban, mint amit ráírtak. „Nem a szabályozottsággal van a piacon a gond, hanem elsősorban az ellenőrzéssel, pontosabban az ellenőrzéshez rendelkezésre álló erőforrásokkal. Az ellenőrzéssel a legkönnyebben a szabálykövetőket lehet elérni, akiknek beazonosítható címük, honlapjuk van. Nehéz viszont az interneten árusító bejelentetlen étrend-kiegészítőket nyomon követni” – mondja az étrend-kiegészítőket gyártók szövetsége. A probléma tehát a sufnituning online boltokkal van, amiket egyszerűen képtelenség rendesen ellenőrizni.

A készítményeket olyan weblapokon hirdetik, ahol a forgalmazóra vonatkozó információkat nem tüntetik fel, a weblap üzemeltetője sokszor egy harmadik országban van bejegyezve, ezért hatáskör és illetékesség hiányában az egészségügyi hatóságnak nem áll módjában eljárást lefolytatni a forgalmazóval szemben

– írta korábban kérdésünkre az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Közegészségügyi Főosztálya, amikor egy veszélyes kamu csodaszert fél Kelet-Európába terítő hálózatot mutattunk be. Tehát nem kell vesződni az OGYÉI-notifikációval se, elég csak felhúzni egy webshopot, Paypallal intézni a fizetést, a biztonság kedvéért valamelyik szomszédos országból intézve a szállítást, és máris tökéletesen érinthetetlenek vagyunk.

De valójában nem is kell ennyire elővigyázatosnak lenni, a gyakorlat azt mutatja, hogy a Nébihnek nincs kapacitása az egyébként könnyedén lenyomozható szabálysértők kiszűrésére sem. Lásd az említett parlagfüves vagy ezüstkolloidos példákat, ahol pár perc kattintgatással kiderül gyártó, forgalmazó, minden – és mégsem történik semmi évek óta. Ha van is ellenőrzés – és van, hiszen onnan származnak a rémisztő adatok a szabálytalanságok arányáról –, az úgy néz ki, messze nem elég. Itt jönne még képbe a fogyasztóvédelem, ami önálló hivatalként Magyarországon idén január elsejével megszűnt, és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium vette át a feladatait – őket azonban hiába próbáltuk megszólaltatni, nem reagáltak a megkeresésünkre.

Egészen abszurd, de rendes ellenőrzés híján maguk a hatóságok kérik a fogyasztókat, hogy vásároljanak óvatosan étrend-kiegészítőt, és mielőtt vennének valamit, nézzék meg az OGYÉI 15 ezer tételes listáján, hogy egyáltalán szerepel-e, és ha igen, megkapta-e a kis zöld pipát. Nem túl életszerű dolog ezt elvárni úgy, hogy közben ezer Niagaraként zúdul rájuk a hazugság reklámokból, alternatívmedicina-oldalakról és Facebookról, egészen változatos, mindent gyógyító csodaszerekről és egészségmegőrző trükkökről.