Ferenc, Olívia
-2 °C
4 °C

Vegyület = méreg = halál

2015.05.04. 13:54
Amikor pár hónapja a magyar közösségi web alternatívmedicina-birodalmának mélyén búvárkodtunk, az egyik döbbenetes tanulság az volt, hogy az áltudományos marhaságokat terjesztő oldalak, ahhoz képest, hogy milyen nagy közönségük van, mennyire amatőrök, és milyen aprópénzt hoznak csak a gazdáiknak. A kényelmetlen kérdés azóta is ott lóg a levegőben: mi lesz, ha olyasvalaki látja meg az üzletet ezen a területen, aki igazi profizmust, pénzt és energiát tud beletenni? A kuruzslás és az áltudomány elsöpri a valódit? Amerika már elindult ezen az úton, úgyhogy nagyjából látszik az is, mi áll előttünk. Bemutatjuk a műfaj egyik csúcsragadozóját, Vani Harit, alias Food Babe-et.

Vani Hari 35 éves amerikai hölgy, eredetileg programozó, az egyetem után egy pénzügyi szolgáltatónál kezdett el dolgozni, és ahogy az karrierista, a pályája elején járó, ambiciózus embereknél sokszor megesik, az első években agyonhajtotta magát, egészségtelenül élt. Vani aránylag könnyen megúszta a dolgot: felszedett 15 kilót, és beleszaladt egy vakbélgyulladásba. Miután kivették a vakbelét, megkérdezte az orvost, hogy mi okozta ezt nála, és azt a választ kapta, hogy semmi különös, az embereknél néha csak úgy kialakul a vakbélgyulladás. Vani nem fogadta el ezt a magyarázatot, és az életmódját, azon belül is az étkezési szokásait okolta a betegségért (egyébként valószínűleg jogosan) – így született meg a blogger, Food Babe, és a keresztes hadjárat az élelmiszeripar ellen. Bár az égvilágon semmilyen, témába vágó előképzettsége nincs, ez nem akadályozta meg abban, hogy összekalapáljon egy meglehetősen egyszerű, jolly joker egészségformulát. Az alapelvek nagyjából ezek:

  • Feldolgozatlan = természetes = jó.
  • Feldolgozott = mesterséges = rossz.
  • Vegyület = méreg.
  • Idegen szó = méreg.

Igen, ezek borzasztó primitív egyszerűsítések, de ügyes kommunikációval, ellenségkép-generálással meghökkentően sikeresek tudnak lenni az arra fogékony közönség köreiben. De hát miért is ne lenne sikeres a végletekig leegyszerűsített, fekete-fehér világkép, ami gonosz, mohó és agresszív óriáscégekből, korrupt tudósokból és az ellenük felszólaló békés természethívőkből áll? Főleg, ha tök jól el tudjuk helyezni benne magunkat az utóbbi oldalon, miközben a világ minden problémájáért az előbbiekre lehet tolni a felelősséget.

Food Babe – egyébként kétségtelenül halálprofi – blogja és facebookos oldala pár év alatt többmilliós követőtábort gyűjtött maga köré, a Time magazin az internet 30 legbefolyásosabb személyisége közé választotta be, könyve, a Food Babe Way a megjelenése óta a bestsellerlisták élvonalában van, és a pletykák szerint hamarosan saját tévéműsora is lesz. De Vani enélkül is szép pénzt akaszt le a Food Babe-figuráról: a weboldala természetesen webshopként is működik, de például lehet „egészségtippekre” előfizetni nála havi 18 dollárért, illetve rendszeresen tart előadásokat is Amerika-szerte, a gázsija 6000 dollár (kb. 1,6 millió forint).

A csúsztatás Mozartja

Food Babe azt ígéri, hogy ő, mint független szakértő, kinyomozza, mi is van valójában azokban a dolgokban, amiket gyanútlanul megveszünk a boltban, vagy egy étteremben, és megeszünk. Ez a nyomozás a gyakorlatban így néz ki:

  1. Keress egy összetevőt valamilyen élelmiszerben, aminek hosszú, csúnya, kimondhatatlan tudományos neve van.
  2. Ugyanennek az összetevőnek kutasd fel egy nem élelmiszer-ipari felhasználását (az se baj, ha a kettő nem ugyanaz, csak hasonlít a nevük).
  3. Dobd be a nép elé a felfedezést: úristen, hát látjátok mit etetnek veletek?!
  4. A Food Babe Army innentől már elvégzi a dolgát, ha a kezükbe adsz egy online petíciót, másnapra van egy több százezer ember által támogatott és aláírt kezdeményezésed egy élelmiszer-ipari cég felé, hogy azt a kimondhatatlan nevű izét azonnal vegyék ki a kajából.

A döbbenetes az a dologban, attól függetlenül működik, hogy az adott vegyület micsoda, mire használják, és mik az élettani hatásai. A tények látszólag megkérdőjelezhetetlenek: a propilén-glikol tényleg ott van a fagyállóban, és tényleg ott van a sörben is (egyébként nem, a sörben propilén-glikol-alginát van, egy teljesen más anyag, de ez ilyenkor már nem zavar senkit). Hogy ugyanez igaz például a vízre is, és ez az egész egyáltalán nem jelenti azt, hogy sört inni olyan, mintha fagyállót innál? Természetesen. Csakhogy eddig a rajongók már nem jutnak el – aki csak megemlíti ezeket az érveket, azonnal megkapja a bélyeget: az élelmiszeripar fizetett ügynöke. A nagy cégek pedig annyira rettegnek a rossz publicitásból, hogy néha inkább engednek a nyomásnak, és tényleg visszavonnak, lecserélnek összetevőket, adalékanyagokat, hogy azzal a vásárlóikat megnyugtassák.

És itt bezárul a kör, Food Babe nyert, a tudósok vesztettek. Hiszen hiába érveltek amellett, hogy az adott anyag nem veszélyes – hát dehogynem veszélyes, elvégre csak kivonták valamiért!

Ezt az egészen szürreálisnak tűnő kört Food Babe már több élelmiszer-ipari óriással és gyorsétteremlánccal végigfutotta. A Kraft Foods, a világ ötödik legnagyobb élelmiszer-ipari óriáscége, kivett egy színezőanyagot a makaróniból amikor meglátták a több százezres támogatottságú petíciót. A Subway szendvicsezőlánc beszüntette egy adalékanyag használatát a kenyérsütésnél, miután Food Babe azzal riogatta a közönséget, hogy ugyanezt az anyagot a jógamatracok gyártásánál is használják. Meghátrált a Food Babe generálta népharag előtt a Starbucks kávézólánc, a Kellogg's müzligyártó, a Chipotle, a Chick-fil-A (utóbbi kettő itthon aránylag ismeretlen, de Amerikában nagyon népszerű gyorsétteremlánc), sőt, az organikus és szuperbio élelmiszereiről ismert Whole Foods áruházlánc is. Annak ellenére, hogy a tudomány egyöntetűen elutasította Food Babe érveit. Vegyük át még egyszer, mi történt: mindenki, aki ért hozzá, azt mondta, hogy a vitás összetevők nem károsak, de ott volt egymillió ember, akik ugyan nem értenek hozzá, de meggyőzte őket ennek ellenkezőjéről valaki, aki szintén nem ért hozzá.

Food Babe és a milliós követőtábor érvrendszere nem túl bonyolult, olyan alapelvek köré rendeződik, mint:

Nézz rá az összetevők listájára. Ha van köztük olyan, aminek nem tudod kiejteni a nevét, ne edd meg.

Vagy:

A kémiai vegyületeknek nem létezik olyan alacsony szintje, ami elfogadható lenne egy élelmiszerben.

Ezek szó szerinti idézetek Vani Hari interjúiból és posztjaiból. És itt azért felmerül az emberben a kérdés, hogy a Food Babe Army mekkora hányada hallott már a dihidrogén-monoxid nevű kémiai vegyületről.

Az a rohadt nitrogén!

Persze akinek nincsen kémiai-biológiai háttértudása, és mégis ezekben a témákban osztja az észt, könnyen belefuthat a késbe. Ez Food Babe-bel is előfordult már, a legemlékezetesebb eset az volt, amikor azzal riogatott, hogy a repülőgépeken a levegőből direkt kivonják az oxigént, és nitrogénnel dúsítják azt. „Ez a levegő nem tiszta oxigén, a nitrogéntartalma akár az 50%-ot is elérheti!” – szörnyülködött a cikkben Vani, miközben nagyjából az általános iskola hetedik osztályából emlékezhet rá mindenki, hogy a levegő úgy egyébként, természetes állapotában 78% nitrogént, és csak 21% oxigént tartalmaz. Máskor azt írta, a mikrohullámú sütő nem más, mint miniatűr atomreaktor, ami kristályokat hoz létre a vízben. Milyen kristályokat? Ugyanolyanokat, mint amik akkor alakulnak ki, ha a víznek valaki azt mondja, „Sátán”, vagy „Hitler”.

És így tovább, nagyjából ugyanazok a hülyeségek tűnnek fel sorra, mint a magyar alternatívmedicina-oldalakon (nem véletlenül, hiszen utóbbiak sokszor ezeket a cikkeket fordítják le saját tartalomnak). Meghökkentő módon azonban az általános iskolás színvonalú bakik, és atomreaktor-mikrosütő-sátánvízkristály szintű agyrémek sem rendítik meg a hívők elkötelezettségét Food Babe-ben. Akik között szép számmal megtalálhatók az oltásellenesek, a GMO-ellenesek és az összeesküvés-hívő mindenellenesek is. Egymillió embernél pedig már nagyon erős az a közösségi élmény, hogy na majd most megváltjuk a világot, és legyőzzük a gonosz óriáscégeket. Hiába a tudományos világ felháborodása, Food Babe a tényeket fél kézzel és egy Gandhi-idézettel lesöpri az asztalról:

Először nem vesznek rólad tudomást. Aztán kinevetnek. Aztán szembeszállnak veled. És végül te győzöl.

Ugyan ezt valójában nem Gandhi mondta, hanem egy amerikai szakszervezeti vezető még 1918-ban, és egészen biztosan nem az áltudomány és a józan ész összecsapásáról – de annyi baj legyen, a célközönségnek elég az, hogy jobban hangzik, mint egy giccses naplementefotóra írt Coelho-összes.

Jó, Food Babe kitiltat X összetevőt a Subway szendvicséből, miért olyan nagy baj ez? Majd tesznek bele másikat – gondolná az ember, és valóban, nem is ez a baj. Azért borzasztó veszélyes, ha az élelmiszeripar megadja magát, vagy legalábbis gesztusokat tesz egy áltudománnyal és teljesen véletlenszerű hülyeségekkel érvelő mozgalomnak, mert azzal a valódi tudományt hitelteleníti. Azon keresztül pedig az érvekre, következtetésekre, logikára, bizonyítékra alapozó, józan gondolkodást. És mit kínál helyette? Azt, hogy „ha nem tudod kiejteni a nevét, ne edd meg”. Vagyis legyél ostoba, és még büszke is rá. Ne annak higgy, aki alátámasztja a mondanivalóját (azt úgysem érted), hanem annak, aki szimpatikus dolgokat mond.

Ki fog hinni ugyanezeknek a tudósoknak, amikor valami tényleg mérgezőt találnak, mondjuk ugyanezeknek az élelmiszer-ipari óriásoknak a termékeiben? (Mert azt azért tegyük hozzá, hogy ezek a cégek egyébként messze nem angyalok.)

Made in Hungary

Kényelmes pozíció lenne az eddigieket egy „hülye amerikaiak, amerikai hülyék” legyintéssel elintézni, de a helyzet az, hogy a Food Babe-jelenség már itthon is gyökeret vert. És most nem is feltétlenül Schobert Update Norbira gondolunk, aki nemrégiben kijelentette, hogy felfedezett egy új betegséget, amit persze csak az ő módszere gyógyít, és különben is, nem olyan bonyolult dolog ez, hogy holmi orvosi diploma kelljen hozzá. Nála legalább valahol nagyon mélyen, az alapelv stimmel: ne egyél többet, mint amennyit mozogsz.

A magyar Food Babe címke sokkal jobban illik a magyar alternatívmedicina-világ egyik sztárjára, az antalvali.com névadójára, Antal Valériára. Aki mellékesen azzal is kitűnik ebből a közegből, hogy névvel-arccal vállalja magát. Antalvali egy kozmetikus, aki egyszer kinevezte magát „bionomikus hatóanyag-elemzőnek”, és azóta mindenhez ért, ami az egészséggel kapcsolatos. Ez nagyjából kimerül a Food Babe-receptben: minden egészségtelen és rákkeltő, amit most eszel vagy magadra kensz, és ha nem akarsz nyomorultul elpusztulni, ezek helyett azt vedd, ami az én webshopomban kapható. Mindez meredek egészségügyi tanácsokkal és rákgyógyítással, ezotériával, homeopátiával, áltudománnyal hígítva, és ütemesen rázogatva, hogy erősebb legyen a hatása. És ez elég is százezer facebookos követőhöz.

Mondjuk ő legalább nem ment neki a Picknek, hogy azonnal vegye ki a téliszalámiból a nátrium-kloridot, ami köztudottan műtrágyák, mosóporok, és az építőiparban használt kötőanyagok egyik fontos adalékanyaga. Hát milyen szülő az, aki CEMENTET etet a gyerekével???