Evolúciós gócpontok a korallzátonyok
A korallzátonyok sokkal több új fajnak adnak életet, mint a többi trópusi tengeri élőhely, derül ki egy német tanulmányból. Jelenleg azonban évente két százalékuk tűnik el az óceánok felmelegedése miatt, így csökken az új fajok kialakulásának esélye is.
A kutatók kövületek segítségével számították ki az evolúció ütemét az utóbbi 540 millió évben. A korallzátonyokon 50 százalékkal gyorsabban alakultak ki az új fajok, mint más élőhelyeken, közölték a berlini Humboldt Egyetem kutatói a Science című folyóiratban. Ez egyben azt jelenti, hogy ezeknek az élőhelyeknek az elvesztése egyben csökkentené az új fajok kialakulásának esélyét is a jövőben.
A korallzátonyok fajgazdagsága az esőerdőkével vetekszik. A kutatást vezető Wolfgang Kiessling kollégáival a bentikus - más néven tengerfenéki - élőlények legkorábbi bizonyítékait kereste a kövületekben. Ezek jól dokumentálják az evolúciót, hiszen miután elpusztulnak, a tengerfenéken maradnak, és gyakran eredeti élőhelyük maradványaival együtt kövülnek meg. Az evolúcióbiológusoknak egészen a kambriumi robbanásig sikerült kövületeket találniuk. Ekkor, 540 millió évvel ezelőtt alakult ki valószínűleg a bonyolult élőlények túlnyomó többsége.
A hatalmas adatmennyiséget egy 2000-ben kezdődött nemzetközi program, a paleobiológiai adatbázis segítségével állították össze. A kövületek geológiai környezetéből pontosan meg tudták állapítani, hogy melyik faj hol fordult elő. A tanulmány bizonyítja, hogy a korallzátonyok még annál is fontosabbak, mint azt eddig hitték – mondta Kiessling a BBC Newsnak – nem csak ökológiai, hanem evolúciós szempontból is. Jelenleg a korallzátonyok két százaléka tűnik el évente a bolygóról, elsősorban az óceánok felmelegedése miatt, amely kifehéríti a korallokat, és gátolja növekedésüket. Az óceánok savasodása pedig megnehezíti a korallváz építését.
