A törpe koboldmaki (Tarsius pumilus) az egyik legkisebb és legritkább főemlős. Sokáig azt hitték, végleg kihalt, mert miután 1921-ben látták egy élő példányát, majdnem nyolc évtizedig nem adott hírt magáról (igaz, 1930-ban találtak egy döglött állatot egy patkánycsapdában). Aztán 2000-ben egy kutató, aki patkányokat akart befogni, véletlenül elejtett egy koboldmakit a sziget egyik fennsíkján. Sharon Gursky-Doyen, a texasi A&M Egyetem antropológiaprofesszora ezután indult a koboldmakik nyomába.
Gursky-Doyen csoportjával augusztusban látta meg az aprócska állat első példányát 2100 méteres magasságban, de több hónapra volt szükségük, hogy 276 darab hálóval befogjanak három bundás, egérméretű példányt – két hímet és egy nőstényt – a Lore Lindu nemzeti parkban. Az állatok nem voltak olyan boldogok, mint a tudósok, egyikük bele is mart a professzorba. "Én vagyok a világon az egyetlen élő ember, akit törpe koboldmaki mart meg. Az asszisztensem tartotta az egyik hímet, hogy rá tudjam tenni a rádiós nyakörvet. Ez nagyon nehéz munka, mivel az állat 180 fokban képes a fejét forgatni. Ahogy éppen megpróbáltam rákapcsolni a nyakörvet, hátrafordította a fejét és belém csípett. Rendesen vérzett" – mondta a kutató. A nyakörvek végül felkerültek az állatokra, így a tudósok nyomon követhetik a mozgásukat.
A törpe koboldmakik különleges főemlősök. Annak ellenére, hogy közeli rokonaink, rendkívül aprók, egy kifejlett példány tömege 5 dekagramm. A hatalmas szemű és fülű állatok éjszaka vadásznak, főként rovarokra. Az összes főemlős közül egyedül a koboldmakik rendelkeznek karmokkal körmök helyett. A tudósok elsősorban ennek okaira kíváncsiak, az állatok viselkedésének vizsgálatával kiderülhet, miért indultak el más evolúciós úton, mint rokonaik – írja az MSNBC hírportálja.