A karibi barátfókának utoljára 1952-ben látták élő példányát Jamaica és a Yucatán-félsziget között. A NOAA azóta többször megpróbálta megkeresni az esetlegesen még létező populációkat, sikertelenül. Egy ötéves vizsgálat után végül múlt hét végén hivatalosan is feladták a keresést. A szervezet ezek után javasolni fogja, hogy az állatot vegyék le a veszélyeztetett fajok listájáról (ahova 1967-ben került fel a faj neve). A szakértők szerint valamikor a hatvanas-hetvenes évek táján pusztult el az utolsó karibi barátfóka.
Kyle Baker, a NOAA biológusa szerint egyértelműen az ember okozta a fókafaj kipusztulását. Korábban évszázadokon keresztül mérték nélkül vadászták a karibi barátfókákat, leginkább ez okozta a faj vesztét. A karibi barátfókáról egyébként először Kolumbusz Kristóf írt, "tengeri farkasként" említette a Santo Domingo partjainál megpillantott állatokat. Az 1600-as évektől kezdve aztán a telepesek prémjükért, zsírjukért és húsukért nagyüzemben ölték a parti heverészésük közben könnyen elejthető állatokat.
A NOAA felhívta a figyelmet arra is, hogy a még létező két barátfókafaj, a hawaii barátfóka és a Földközi-tengerben élő mediterrán barátfóka is könnyen kihalhat. Az előbbi fajnak még nagyjából 1200 példánya él, mediterrán rokonának populációja alig 500 fókát számlál. A legtöbb veszély mégis a hawaii barátfókára leselkedik, a szervezet szakemberei szerint a létszámuk a következő három-négy évben ezer alá fog csökkenni. Az emberi tevékenység mellett a cápák, az élelem hiánya és a kölykök felnevelésére alkalmas tengerpartok eróziója tizedelheti meg a barátfókákat.