Négyezer éves európaiakat találtak Kínában

A feltárt bronzkori temető a Kína északnyugati részén lévő autonóm Hszincsiang tartományban, a Taklamakán-sivatag határán található. Meglepő módon a megtalált múmiák európai tulajdonságokkal rendelkeznek: hajuk barna, orruk pedig hosszú, a kínaiakétől eltérően. A maradványaikra fejjel lefelé fordított csónakokban találtak rá, ezek szolgáltak sírhelyül – írja a New York Times.

A szakértők szerint bár az európai sírkövek általában az Isten túlvilági könyörületébe vetett reményt jelképezik, a most megtalált sírhelyek fallikus szimbólumok, amik azt jelzik, hogy a bronzkori nép kultúrájában nagy fontossággal bírhattak a gyönyörök és az utódnemzés aktusa. Az itt élt, régen eltűnt népnek neve sincsen, mivel eredetük mindeddig ismeretlen volt, a mostani felfedezés azonban sok új nyommal és kiindulási alappal szolgálhat a kutatók számára. A leletek alapján következtetéseket vonhatnak le arról, honnan származtak, hogyan éltek és milyen nyelvet beszéltek az elhantoltak.

A temető, amelyet Small River, azaz "kis folyó" névre kereszteltek, egy kiszáradt folyómederhez közel fekszik a Tarim-medencében. A térséget hegyláncok határolják, emiatt nehezen megközelíthető, a Taklamakán-sivatag közelsége miatt pedig gyakorlatilag lakhatatlan. A történelmi időkben erre vezető selyemút utazói is inkább megkerülték ezt a régiót, ahelyett, hogy vállalkoztak volna az átkelésre. A modern időkben a térségben a török nyelvet beszélő ujgurok telepedtek meg, akiket az elmúlt ötven évben kínai han telepesek követtek. A közelmúltban a régió az itt kirobbant etnikai válságról vált ismertté, amelynek során zavargások törtek ki Urumcsiban, Hszincsiang tartomány fővárosában.

Multikulti az ősi Tibetben

A most megtalált, körülbelül kétszáz múmia jellegzetes nyugatias vonásokkal rendelkezik. Az ujgurok mindeddig a felfedezésre hivatkozva állították azt, hogy a régió mindig is az övék volt, bár ők valójában csak a X. században érkeztek meg ide. Néhányat a halottak közül, így például a Loulan Szépe névre keresztelt, kivételesen jó állapotban megőrződött nőt is Li Jin, a Fudan Egyetem genetikusa vizsgálta meg. A kutató azt állítja, a DNS-ükben olyan markerek is találhatók, amelyek szerint Dél- és Kelet-Ázsia térségében jellemzőek.

A Small River temetőben talált múmiák a legősibbek, amelyeket valaha a Tarim Medencében találtak, a vizsgálatok szerint a legidősebb közülük 3980 éves. A kínai genetikusok szerint a temetőben több különböző eredetű népcsoport keveredik, megtalálhatóak európai és szibériai genetikai markerek is. A csapat vezetője, Hui Zhou, a Csangcsuni Egyetem kutatója szerint az európai és a szibériai népcsoportok még a Kínába való megérkezésük előtt keveredhettek egymással.

A temetőt először 1934-ben fedezte fel egy svéd archeológus, Folke Bergman, a következő 66 évre azonban a lelet feledésbe merült, amíg egy kínai expedíció rá nem bukkant. A feltárás 2003-tól 2005-ig tartott. A kínai archeológusok öt, egymáson fekvő rétegben találtak sírhelyeket, azok mellett pedig több, mint kétszáz oszlopot, amelyek egyenként négy méter magasak és formájuk miatt először evezőknek gondolták őket. Az oszlopok lábainál hevertek a sírhelyül szolgáló csónakok, bennük a holttestekkel, amelyek még mindig viselték az eltemetésükkör rajtuk lévő ruhákat, körülöttük pedig számos használati tárgyat találtak, többek között faragott maszkokat és gyógyszerként használt füveket is.

Erotika mindhalálig

A nők koporsóiban ezeken kívül fából kifaragott, életnegyságú falloszokat találtak, a testre vagy amellé fektetve. A kutatók ezek megtalálása után jöttek rá, hogy a női sírhelyeknél elhelyezett oszlopok valójában nem evezők, hanem óriási fallikus szimbólumok. Ugyanígy a férfiak fekhelyeinél elhelyezett, más formájú oszlopok szintén az ellenkező nemre utaló termékenységi szimbólumok. "Az egész temető nyilvánvaló szexuális szimbolikával van tele" – mondta Victor H. Mair, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója, aki közreműködött a feltárásban.

Dr. Mair szerint a megtalált tárgyak európai eredetre utalnak – a temetés módja a vikingeknél volt hasonló, az öltözetek és a fallikus szimbólumok pedig Észak-Európában feltárt bronzkori sírokra emlékeztetnek. A temető közelében nincsen ismert település, ami arra utal, hogy az ide temetkező népcsoport máshol élt és halottait vízen szállította ide. Mivel az éghajlat már az ő idejükben, négyezer évvel ezelőtt is rendkívül száraz volt, valószínűleg folyamatos harcot kellett vívniuk a túlélésért, amíg végül ki nem száradtak a környék tavai és folyói.

A kutatók úgy gondolják, hogy a nép a tokhár nyelvet beszélte. Bár a tokhár kultúra csak a mostani leletek ideje után kétezer évvel tűnt fel, dr. Mair szerint "tisztán látszik a kontinuitás a kultúrák között." A leleteket egy március 27-én kezdődő kiállításon mutatják be a nagyközönségnek a kaliforniai Santa Anában.