Segítsen megfejteni az ősi írást!

A proto-eláminak nevezett írás a mai Irán délnyugati területén élő népcsoporttól ered, ők időszámításunk előtt 3200 és 2900 között használták az írást. Ha a kutatóknak sikerült megfejteniük a jeleket, többet megtudnak magáról a népről is – egyelőre csak annyi ismert, hogy földművelők voltak.

Jacob Dahl oxfordi professzor, az Ancient World Research Cluster igazgatója szerint közel az áttörés. Egy saját készítésű eszközzel léphetnek előbbre a megfejtésben, ezzel az eddiginél sokkal részletesebb és pontosabb képeket tudnak készíteni az agyagtábláról. Egy olyan szerkezetről van szó, amely 76 különböző lámpával világítja meg a belehelyezett agyagtáblát, a lefényképezett adatokat egy számítógép összesíti, így minden egyes vonalat, karcolást fel tudnak fedni, semmi sem marad rejtve.

Dahl elvitte a szerkezetet a párizsi Louvre-ba is, ott található ugyanis az egyik legfontosabb proto-elámi agyagtábla. Az elkészült képet feltöltik a netre, hogy az érdeklődők megnézhessék és segíthessenek a megfejtésében. A kódfejtés – mert ez már az – nem magányos tevékenység, bár sokan ezt gondolnák. Akkor igazán eredményes az ilyen munka, ha a hozzáértők megosztják egymással elméleteiket, így lehet továbbhaladni. A képek feltöltésével felgyorsulhat a munka.

Az Oxford Egyetem tájékoztatása szerint a képeket folyamatosan töltik fel a Cuneiform Digital Library Initiative honlapjára, néhány fotót már meg is lehet nézni közelebbről. Dahl valamennyi fényképról elmondja, hogy pontosan hol találták, az agyagtáblák mely részén helyezkednek el. Néhol még azt is jelzi, hogy szerinte mit jelenthetnek a jelek. Ezen a linken például egy olyan kép van, mely egy nagyobb agyagtábla felét mutatja, és valószínűleg munkások neveit sorolja fel.

Elfelejtettek írni

Dahl eddig 1200 jelet különböztetett meg, de még tíz év után is sok az ismeretlen. Azért olyan nehéz megfejteni az ősi írást, mert a szövegben nagyon sok a hiba, de ez nem annak tudható be, hogy éppen rossz napja volt az agyagtáblára írónak. Valószínűbb, hogy rossz volt az oktatás azon a területen, nem volt egységes lista az általánosan használt szimbólumokról. Az írásbeliség is csak néhány száz évig létezett ott, ami élő bizonyíték arra, hogyan tűnik el a megszerzett tudás, ha nincs megfelelő háttér a fenntartásához és fejlesztéséhez – magyarázta Dahl.

Az is nehezíti a megfejtést, hogy a proto-elámi semmilyen más ősi íráshoz nem hasonlít, nincsenek kétnyelvű szövegek vagy egyéb segítség, amely közelebb vinne a megoldáshoz. Írott emlékről van szó, nem élő nyelvről, így nem tudni, hogyan hangzottak a szavak. Ez azért fontos, mert a hangzás alapján is következtetni lehetne szabályszerűségekre.

Az írás történelmi jelentősége abban áll, hogy ez az első bizonyíték arra, hogy egy népcsoport egy szomszédos törzstől vette át az írásbeliséget. Ugyanakkor amikor a proto-elámi törzsek átvették az írástudást a mezopotámiaiaktól, más szimbólumokat kezdtek el használni. Egyelőre rejtély, hogy miért vették át az írást, és ugyanabban az időben miért találtak fel egy teljesen újat más szimbólumokkal.

A számokat már sikerült azonosítani az agyagtáblákon. Ezekből kiderül, hogy nem költészetről van szó, hanem gazdasági szövegekről. Arról szólnak az írások, hogy kinek mennyi búzája, rabszolgája, jószága van. Ebből arra következtetnek, hogy az írás használója földműves nép volt, földesurakkal, középrangúakkal és a sok munkással, akiket nagyjából úgy emlegetnek, mint névvel rendelkező marhacsordát. Az uraknak beszélő neveik voltak: amikor Száz úrként emlegetnek egy családfőt, az azt jelentette, hogy száz ember felett uralkodott.

Krétai titkok

A proto-elámi íráson kívül számos olyan ősi írás létezik, amelyet a mai napig nem sikerült megfejteni. Az egyik leghíresebb a lineáris A írás, amit a minószi civilizáció használt. Arthur Evans régész találta meg az első ilyen írással televésett cserepeket a knosszoszi palota romjainál. Az írás több száz jelet tartalmaz, és a mai napig nem tudják megfejteni, milyen szótagokat jelölhetnek.

A belőle kifejlődött lineáris B írást a mükénei civilizáció használta, ezt sikerült megfejteni az ötvenes években. A jelek magas számából már kezdetben arra következtettek, hogy szótagírásról van szó. Az írás kilencven jelet tartalmaz, de számokra egyéb jeleket is használtak. Balról jobbra, föntről lefele olvasandó, és a szótagokból álló szavakat függőleges jellel választják el egymástól. Alice B. Kober matematikus kezdte el az írás megfejtését a második világháborúban használt kódfejtési, statisztikai, matematikai, logikai módszerekkel.

Szintén Krétáról származik a Phaisztoszi korong. Az agyagkorongra jeleket pecsételtek, amelyek így összefüggő szöveget alkotnak, de máig nem sikerült megfejteni, hogy mit jelenthet a szöveg. A korongot 1901-ben találta meg Luigi Pernier olasz régész egy templomban, és mivel ugyanabban a cellában találtak egy lineáris A írással írt másik korongot, feltételezik, hogy a Phaisztoszi korong is a minószi civilizáció korából ered. Piktografikus írásról van szó, jól kivehető ábrák, például sisak, tollas fej, csákány, hajó alakja szerepel a korongon. Összesen 241 szimbólumot azonosítottak.

A modern írás őse

A Sínai-félszigetről került elő 1904-1905-ben két kő, amelyeken addig nem ismert jeleket találtak. A szöveg keletkezését az időszámításunk előtti 18. századra teszik. Abból a tényből, hogy egyidőben létezett az egyiptomi hieroglifákkal, de azoknál lényegesen egyszerűbbek a jelek, arra következtetnek, hogy ez lehetett a mai írás alapja, és a föníciai írás is ebből alakulhatott ki. Ugyanakkor még nem sikerült megfejteni az írásjeleket.

Bulgáriában 1928-ban találtak feliratokat egy szitovói barlangban, Plovdiv mellett. A kutatók ebben az esetben még azt sem tudják, kik írhatták a szöveget. Több elmélet is van erre, az alkotók lehettek trákok, kelták vagy szlávok. Maga a szöveg két sorból áll, és 3,4 méter hosszú.

Európán kívül is találtak olyan írásokat, amelyeket még nem sikerült megfejteni. Az egyik ilyen írás a mexikói olmék írás. Ezt viszonylag későn találták meg egy mexikói útépítés alatt 1999-ben: egy 12 kilogrammos kőlapról (ezt Cascajai kőnek nevezik) és több cserépről van szó. A tudósok nem tudták pontosan azonosítani a keletkezés korát, de időszámításunk előtt 900 körülre tippelnek – így ez az egyik legrégebbi amerikai írott emlék. Az írás szimbólumokból áll össze, ezek egy része ismétlődik. Több szimbólumnak ismerik a jelentését, mert a későbbi olmék írásos emlékekben előfordulnak, de nagyon sok olyan jel is van a kövön, amelyet még nem ismernek.

Rosette-i kő

A leghíresebb, írások megfejtésével kapcsolatos régészeti lelet a Rosette-i kő. Ez egy gránitdarab, melyre ugyanazt a szöveget vésték három nyelven: görögül, egyiptomi démotikus írással (ez a hieratikus írás tovább egyszerűsített változata volt) és egyiptomi hieroglifákkal. Ez volt a kulcs a hieroglifák megfejtéséhez, mert a görög alapján következtetni tudtak a szimbólumok jelentésére. A kövön V. Ptolemaiosz végrendelete olvasható még időszámításunk előtt 169-ből, magát a követ 1799-ben találták meg Rosette kikötőjében a napóleoni háborúk idején, és a francia Jean-François Champollion kezdte el a szövegek megfejtését a 19. század elején.

Szintén háromnyelvű szövegek segítették az ékírások megfejtését is. A Perszepoliszban és Biszutúnban talált írások segítették a kutatókat az írások megfejtésében. A Behisztuni felirat például Dareiosz király győzelmeit örökíti meg óperzsa, újelámi és akkád nyelveken. A megfejtésben kulcsszerepet játszottak a királyok nevei: Dareiosz (Darayavaus), Hystapes (Vistaspa) és már királyok neveit betűzték ki először. Az itt használt betűkből sikerült megfejteni az egész óperzsa szöveget.

Az akkád szöveg azonban nehezebb volt, mert ők többféle jelet használtak, mint a perzsák. Ennek megértéséhez a Ninivében talált könyveket használták fel, így tudták elolvasni az 1850-es években előkerült Gilgames eposzt is.