Magyar származású trónörököst ünnepelt a nemzetközi arisztokrácia

Az albán köztársaság koronahercege, úgyis mint II. Leka, színésznő barátnőjét vette el, a hétvégi esküvőn húsz európai királyi család és száz-akárhány arisztokrata vett részt. Bár az 1945 után trónfosztott királyi család tagjai jogilag nem élveznek különleges státust, az illő pompával megtartott ceremónia kapcsán most egy 80 évvel ezelőtti nagy balkáni esküvőt idéztek fel Albániában, melynek komoly magyar vonatkozásai voltak.

1938-ban ugyanis egy magyar királynét ünnepelt Európa, és a függetlenségét az első világháború után megszerző Albánia. Apponyi Geraldine grófnővel ugyan eredetileg főleg politikai megfontolásból kereste a kapcsolatot Zogu király, a puccsistából lett uralkodó, a találkozásból első látásra szerelem lett a romantikus visszaemlékezések szerint. Apponyi grófnő ezzel fél évezred után az első, európai trónra ülő magyar királyné lett.

I. Zogu nem származott ősi monarchikus dinasztiából, de hát ilyen nem is létezett a szokásos megítélés szerint inkább törzsi viszonyok között létező Albániában. Az itt született tehetséges ifjak az Oszmán Birodalomban inkább Konstantinápolyban építettek karriert, és lettek a szultáni udvar meghatározó figurái annyira, hogy a nagyvezírek tekintélyes része például hagyományosan a hithű albánok közül került ki.

Amikor aztán a XIX. század végétől megerősödtek az albán függetlenségi törekvések, több nagy- és középhatalom is saját emberét szerette volna trónra ültetni, hogy így erősítse saját pozícióját a Balkánon. Az Osztrák-Magyar Monarchia is itt látott jelentősebb mozgásteret: miközben névleg a bécsi diplomácia az albán önállóság pártján állt, komoly befolyást szerzett a térségben.

Nem véletlen, hogy a legendás magyar kalandor, az észak-albán hegyi törzsek bizalmába férkőző Nopcsa Ferenc is errefelé mozgolódott, csak egy kicsit túlzásba víve a ficánkolást: miközben a Monarchia kémeként szervezkedett, annyira önállósította magát, hogy visszahívása előtt már ő maga akart lenni az albán király. Ebből azonban nem lett semmi, az első világháború után, az olasz megszállás végeztével pedig Albániában kikiáltották a köztársaságot.

Hogy hogy lett ebből pár év múlva magyar királyné? Nem sokkal azután, hogy Amet Zogolli miniszterelnök egy forradalom elől Jugoszláviába menekült, orosz fehér tisztek élén tért vissza az országba, és hogy bebetonozza a hatalmát, 1928-ban megkoronáztatta magát. Magát Szkander bég utódjának nevezte, és bevezette a „zogista” tisztelgést is: jobb kéz a szív fölött, nyitott tenyérrel kifelé – a fasiszta Olaszország és a növekvő Mussolini-kultusz befolyását is jelezve.

I. Zogu (vagy a másik írásmód szerint: Zog) jobb európai beágyazottsága és a nemzetközi arisztokrácia szokásos házasodási szabályai miatt is jó házból való külföldi feleséget szeretett volna. Nem siette el a dolgot, meg aztán nem is sikerült olyan igazán előkelő arára bukkanni, aki örömmel költözött volna az ismeretlen, vad, legjobb esetben is egzotikusnak gondolt Albániába. A hivatalos sztori szerint aztán 1937-ben a király három nővére (addigra bátyjuk őket is hercegnővé tette természetesen) találta neki a szép magyar grófnőt egy pesti társas eseményen.

Gróf Apponyi Lajos és a dohányültetvények hozamából dúsgazdag amerikai Gledys Stuart lányát gyorsan meghívták egy szilveszteri buliba Tiranába, és ahogy az az ovis rajzokon és a szépen ívelő életrajzokban lenni szokott:

„Találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve volt. Tudom, furcsán hangzik, de tényleg percek alatt megszerettük egymást, és az, ami számításon alapuló házasságnak indult, valódi szerelmi házasság lett”

– állította a későbbiekben Apponyi Geraldine.

Az esküvőre magyar főszakácsot és cigánybandát hozattak; a  magyar nép nászajándéka négy lipicai fehér paripa volt, Mussolini aranyozott bronzvázákat, Hitler pedig Mercedest küldetett. A magyar királyné jegyajándékként magyar udvarhölgyeket kért a férjétől, valamint azt, hogy a durazzói kastélyhoz építsenek egy katolikus kápolnát is. A muszlim király és a keresztény feleség meghitt viszonya azóta is kedvelt példázat  a viszonylagos vallási békéjére büszke  Albániában.

Bár az egyik esküvői tanú Ciano olasz külügyminiszter volt, Mussolini távoli barátságát nem sokáig élvezhették. Amikor alig egy évvel később Olaszország megszállta Albániát, a királyi párnak is sietősen kellett távoznia, . A magyar királyné karján két napos újszülöttjével menekült el az országból, hogy aztán 63 után, meghalni térjen vissza Albániába 2002-ben.

A most házasodó unoka, Leka koronaherceg vele és szüleivel költözött Albániába. A negyedvérig (illetve amerikai dédapját figyelembe véve valójában maximum nyolcadvérig) magyar származású trónörökös magyarul nem tud, ellenben zuluul például igen, köszönhetően Dél-Afrikában töltött gyerekkorának. A monarchista szimpatizánsai által csak II. Lekaként emlegetett „trónörökös” a visszakapott tiranai királyi kastélyban él, boxerein és arisztokrata sportjain kívül jótékonysági akciókkal és politikával foglalkozik; királyi leszármazottként lett az albán köztársasági elnök politikai tanácsadója is.

Elia Zaharia színész- és énekesnővel régóta jegyesek. A szombati esküvőre helyi celebritások és méltóságok mellett egész Európából érkeztek az egykori és mostani arisztokrácia körébe tartozók. A spanyol királyné és más „aktív” pozícióval rendelkezők mellett porosz hercegek, az útlevél-ellenőrzéseknél diszkréten a Bourbon nevet bemondók, szerb-horvát-szlovén arisztokraták, és más történelmi figurák adtak egymásnak találkozót. A mi színeinket Habsburg György és felesége képviselte.