Gyarmatnak néz minket Ausztria

2014.06.25. 17:27

Osztrák igában: most egy vasuti  döntés bizonyítja, hogy Ausztria legfeljebb gyarmati sorban tart minket • Wilson külpolitikája karneváli figurává tette Amerikát • „Isten veled, elutazom” — szökés a tébolydából, villamoson • A női szoknya és a kemény gallér a divat forradalmának jogos áldozatai.  Esti Ujság, junius 25.

Gyarmati sorban tart minket Ausztria

Moccannia, lélegzethez jutnia nem szabad ennek az országnak: olyan nyomorult, kizsákmányolt, tehetetlen masszának kell maradnia mindörökké, mint amilyen most: erre az évszázados aksziomára ütötték rá most ismét a pecsétet ­­— az osztrák vasúti tanácsban. Mindössze arról volt szó, hogy Lemberg és Fiume között a gyorsvonat Budapesten keresztül szaladjon. Az osztrák vasúti minisztérium döntése szerint ebből a tervből semmi nem lesz.

Vegyenek elő egy térképet.

Keressék meg rajta Lemberg városát nyugati Oroszországban s azután huzzák meg onnan a legrövidebb vonalat az adriai tenger felé. A ceruza a mi hazánkon fog keresztül siklani. Magától értetődő lenne tehát, ha e vidék terméke Magyarországon keresztül jusson az Adriához és a Balkánra.

A cár országát a fejlődés olyan szele kapta el az utóbbi esztendőkben, hogy a munka produktumait emberi számítás szerint soha nem tapasztalt mértékben fogja magából kiontani. De az orosz áru és ember ezentul is olcsóbban és gyorsabban fog eljuthatni Ausztrián keresztül a Balkánra, mint Magyarországon keresztül.

Ezt a politikát még gyarmati politikának sem lehet nevezni. Anglia Indiának, Hollandia Jávának sokkal szélesebb gazdasági utat nyit, mint Ausztria Magyarországnak.

Az ausztriai csizma száz és száz helyen szorítja ki belőlünk a lelket — holott, ha igazán gyarmatának tekintene bennünket, megengedné legalább, hogy testünkön egy kis gyapju nőjjön az ő számára.

De Magyarország, ugy látszik, nem eléggé hasznot hajtó terület többé Ausztria szempontjából s a „Magyarországnak semmit!” jelszót irtózatos kegyetlenséggel ülteti át a gyakorlatba.

Roosevelt ujból pályázik az elnökségre

A Times newyorki jelentése szerint Roosevelt az 1916-iki elnökválasztáson ujból jelölteti magát az elnökségre. Az exelnök minden politikai kijelentése azt bizonyítja, hogy most komolyan készül a választási küzdelemre. Roosevelt kijelentéseiben hevesen támadja Wilson elnök és Bryan politikáját.

Roosevelt egy gyülésen ugy nyilatkozott, hogy Wilson és Bryan politikája karneváli figurát csinált az Egyesült Államokból a nemzetközi koncerten s ennek a jövőben meg kell változni s az Uniónak az internacionális politikában ismét el kell foglalnia azt a helyet, amelyet ezelőtt elfoglalt s amely joggal megilleti.

Szökés a tébolydából

Janik Elek gazdag szegedi korcsmároson még a mult év őszén az elmezavar tünetei mutatkoztak, ez év márcisusában pedig kitört rajta a téboly. Családja fölszállította Budapestre, ahol a Schwarczer-szanatóriumban ápolták.

Felesége az elmult vasárnap meglátogatta és az asszony felelősségére a férjét elengedték vele sétálni. Az uton nyugodtan viselkedett Janik, feleségétől pénzt is kért apróbb bevásárlásokra. Az asszony husz koronát adott át neki, mire az őrült a pesti utca forgatagában eltünt az asszony mellől. Futásnak eredt és csak ennyit mondott megrémült hitvesének:

Isten veled! Elutazom.

A korcsmárosné kétségbeesetten kiáltozott, de hiába. A férfi fölugrott egy villamosra és elrobogott.

Egy fehér forradalom

Két nagy forradalom felé rugaszkodik most az emberiség. Az egyik a női szoknya lassu elsorvadásán, megrövidülésén, megszűkülésén és fölhasadásán keresztül a női nadrágviselet felé tör. A másik a keményített férfi-inget igyekszik kiküszöbölni.

Fájdalom azonban, ezeknek az átalakulásoknak egyelőre még csak előjeleit látjuk.

Rabságot, a kaloda egy nemét alkotja a kemény gallér, ez kétségtelen.

Nagy jótétemény, a legszorosabb értelemben vett fejlődés volna a férfivilág számára, ha ez a viselet eltűnnék. A kihajtott lágy, nyári gallér, amit Pesten jellemzően apacsgallérnak neveznek, e szabadságharc egyik első megnyilatkozása.