100 éve indult újra a korlátlan tengeralattjáró-háború

január 31., 00:59 Módosítva: 2017-01-31 13:14:18
159
Kicsit zavaros évforduló a mai, mert ugyan való igaz, hogy a Német Birodalom 1917. január 31-én jelentette be, hogy másnaptól korlátlan tengeralattjáró-háborút kezd, valójában csak folytatták, amibe az első világháború elején belefogtak.

A tengeralattjáró-hadviselés az első világháború elején egészen félelmetesen sikeres volt. Annak ellenére, hogy a kezdetleges U-hajók technikailag közel sem tökéletes, lassú és a víz alatt teljesen vak fegyverek voltak, a felszínen közlekedő hajóknak sem a felfedezésükre, sem az elhárításukra nem volt kidolgozott módszerük. Ha a háború elejét nézzük, a britek voltak fölényben, nekik 58 tengeralattjárójuk volt, a németeknek csak 28. Viszont ahogy az a világháborúkban lenni szokott, a német technika fejlettebb és kifinomultabb volt, és a fegyvernem alkalmazásában mutatott kíméletlenség is inkább a számbéli fölény ellen harcoló németek felé billentette a mérleget.

A német tengeralattjáró-hadviselés 1914 és 1916 között a birodalmat szép lassan megfojtó brit blokád ellen irányult. Próbáltak minél nagyobb kárt tenni a brit szigeteket, illetve az antant seregeket bőségesen ellátó, semleges zászló alatt érkező amerikai segítségben azzal, hogy nagyjából minden hajót megtámadtak, ami a brit partok közelébe merészkedett. A németek mentségére muszáj elmondani, hogy ez nem figyelmeztetés nélkül történt: a német hadvezetés hirdetésekben figyelmeztette az akkor még semleges országok hajóútra készülő polgárait, hogy a tengeralattjárók elsősorban a teherhajókat vadásszák, de nagyjából bármit elsüllyesztenek, amivel hasznos terhet lehet szállítani a németek ellenségeinek.

Tovább

A románok a magyarok ellen feltették a fél országot

2016. augusztus 27., 00:56 Módosítva: 2016-10-27 14:18:35
611
Románia első kísérlete az első világháborúba való belépésre, valamint az Erdélybe való 1916-os benyomulás nagyrészt kifakult a magyar történelmi emlékezetből, az epizódot ugyanis elhomályosítja a Monarchia összeomlása, majd a Tanácsköztársaság 1919-es próbálkozása a megszállt területek visszaszerzésére. Az 1916. augusztus 27-28-án a Magyarország elfoglalására indított román hadjárat kudarca magyar szemszögből az I. világháború egyik dicsőséges epizódjának tűnik, de mégiscsak epizódnak. Romániában viszont olyan áldozatként tartják számon, ami a katonai vereség ellenére is hozzájárult a központi hatalmak kivéreztetéséhez és egyféle történelmi jutalomként Erdély és Besszarábia megszerzéséhez.

Ahogy az I. világháború szinte összes frontján, úgy az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia viszonyában is előre volt kódolva a konfliktus. Ezt a kódot nemzetiségnek nevezik, ami a XIX. század végére Európa nagy részén az állam alapegységévé vált. A nemzeti lendület mellett a liberális vagy még inkább a dinasztikus államszervezés ósdinak, lomhának tűnt. És amikor megalakult egy nemzetállam, azonnal körbenézett, hol lehet még felfedezni nemzettestéből elszakított, elidegenített elemeket. A 1862-ben függetlenné vált Románia is két ilyen idegen uralom alatt élő román tömbre aspirált: az egyik az Erdélyben magyar, a másik a Besszarábiában (ma nagyrészt Moldova, kisebb részt Ukrajna) orosz uralom alatt élő románság volt.

Tovább

A nagy háború legnagyobb csatái

2016. július 1., 20:00 Módosítva: 2016-07-03 08:07:35
13

A somme-i csata csak egy volt az első világháború nagy csatái közül, olyan vérszivattyúk találhatók mellette a történelemkönyvekben, mint Verdun, Gallipoli vagy éppen Isonzó. Interaktív térképen szedtük össze a legnagyobb összecsapásokat, kattintson a katonaikonokra a részletekért! 

Méterenként 200 halott vagy sebesült

2016. július 1., 20:00 Módosítva: 2016-07-02 14:31:58
120
Száz éve, 1916. július 1-jén kezdődött a világtörténelem egyik legvéresebb ütközete, a somme-i csata. Az évfordulón a BBC History szerzője, Gary Sheffield, a Wolverhamptoni Egyetem hadtörténésze azt a kérdést teszi fel, hogy valóban értelmetlen vérfürdő volt-e az összecsapás.

Nehéz lenne borzalmasság szerint sorba rakni az első világháború nagy „anyagcsatáit”, amelyekben emberek százezrei áldozták életüket látszólag a semmiért, vagy legfeljebb néhány száz méternyi, pár kilométernyni előrehaladásért. Az viszont biztos, hogy a somme-i csata ott van a legszörnyűbbek között. Mire november 18-án véget ért, az antant halottakban, eltűntekben és sebesültekben nagyjából 650 ezer, míg a németek közel 500 ezer embert vesztettek (a halottak számát mindkét oldalon nagyjából 150 ezer főre becsülik), ezzel a somme-i az első világháború egyik legvéresebb ütközete.

Tovább

100 éve haragszik ránk az Isten

2016. június 3., 23:05 Módosítva: 2016-11-11 18:19:47
210

Június 4. ma Trianon miatt számít nemzeti gyásznapnak, de négy évvel a párizsi döntés előtt ugyanezen a napon kezdődött egy másik nagy, szintén majdnem végzetes összeomlás. A keleti fronton a Bruszilov-offenzívaként ismert orosz áttörés csaknem padlóra küldte az Osztrák-Magyar Monarchiát, a lenézett cári hadtestek szétzilálták a k.u.k. hadsereget, a németek segítsége és az ellenség hibái kellettek ahhoz, hogy ne érjen már ekkor véget a mi első világháborúnk. Hatalmas veszteségek, hadifogságba került magyarok tízezrei: száz éve jött el számunkra a vég kezdete.

Nagyságrendileg ugyanúgy 750 ezer fős veszteséget szenvedett el a Monarchia és Oroszország az 1916. június 4-én elindított Bruszilov-offenzívában, de a győztes fél kiléte, szemben az alig pár nappal korábbi jütlandi tengeri ütközettel, itt nem kérdés: az oroszoknak több száz kilométerrel sikerült nyugatra tolni a frontvonalat, rácáfolva még saját tábornoki karuk várakozásaira is.

Tovább

Valami baj van ma a rohadt hajóinkkal

2016. május 31., 09:54 Módosítva: 2016-11-09 15:51:25
152
Az első világháború legnagyobb tengeri csatáját, a jütlandi tengeri ütközetet száz éve vívták, de nagyjából száz év kellett ahhoz, hogy a történészek megértsék a jelentőségét. Sokáig azt sem tudták ugyanis eldönteni, hogy a britek nyertek vagy a németek.

1916. május 31-én délután kezdődött az a tengeri ütközet, amelyet két éve vártak a szemben álló brit és német erők. A két haditengerészet korábban még nem próbálta ki igazán, mire megy egymással, pedig az első világháború haditechnikai fejlődésének a vízen is volt eredménye. A Dreadnought osztályú csatahajó a huszadik század elejének technológiai csúcsa volt: a legbonyolultabb, legdrágább és legpusztítóbb(nak gondolt) hadihajók egymagukban összpontosítottak mindent, amiről a szörnyű háborút ismerjük. 30 ezer tonnás hajókat tömtek tele óriási lövegekkel, melyekből hatalmas lövedékeket kilőve próbálták elsüllyeszteni a velük szemben felálló erőket. Védelmet a 250-300 milliméter vastag páncélzat jelentett, no meg az, hogy a németek és a britek is annyira féltették az iszonyú drága hajókat, hogy a világháború első két évében nem eresztették őket egymásnak.

Az igazi World of Warships

A csatahajók a fegyverkezési verseny eredményeként jöttek létre: II. Vilmos császár akart először minden korábbinál erősebb flottát, erre természetesen a britek is reagáltak, a válasz később a hajóosztály angol elnevezését is megteremtő HMS Dreadnought lett. A Dreadnought gyorsabb volt, mint a német hajók, páncélzatát vastagabbra növelték, a fedélzeten pedig több volt az ágyú, mint az ellenség hasonló méretű hajóin. A britek úgy számoltak, hogy egyszerűen több és jobb hajót tudnak majd építeni, mint a blokád alá vont németek, és az fegyverkezési-építkezési versenyben ők álltak nyerésre. 1914-ben, a háború kitörésekor a brit flotta kétszer több nehéz hadihajóval rendelkezett, mint a németek. Ugyanakkor az 1906-ban vízre bocsátott HMS Dreadnought nem megnyerte, hanem felerősítette a fejlesztési versenyt, hiszen a háború elején már csak egyike volt a korszerű, de nem túl erős csatahajóknak. Ezért is lehet, hogy az egész csatahajó-osztálynak nevet adó hajó a világháborúban sima partvédő hajó volt, komolyabb csatában nem harcolt.

Olyan komolyban, mint a jütlandi ütközet, legalábbis egészen biztosan nem. Az 1916. május 31. délutánja és június 1. délelőttje között, összesen majdnem 250 hadihajó részvételével lezajló ütközetet afféle ki-ki csatának szánta mindkét fél. A két flotta a kapott utasítások szerint kerülte a nagyobb harcokat, a német és a brit admiralitás is arra várt, mikor tudja a saját partjaihoz közelebb csalni az ellenséget, hogy ott, jobb körülmények között mérjen rá döntő csapást.

Jütlandhoz végül két dolog kellett. A britek azért lettek bátrabbak, mert megszerezték a német rádióüzenetek titkosításához használt kulcsot, így ismertek minden lényegesebb információt az ellenség flottájáról. A német tétovázásnak az vetett véget, hogy egy új, a védekezés és a kivárás helyett a támadást szorgalmazó parancsnok került a flotta élére.

A britek hajói számban és fegyverzetben is felülmúlták a német hajókat, ezért a németek nem is a nyíltsisakos küzdelmet próbálták kiprovokálni. A német csatahajók egy része Hipper ellentengernagy vezetése alatt az angol partok, egész pontosan Sunderland ágyúzására indult el. A német admiralitás sejtette, hogy a britek nem hagyják majd a dolgot, és nemcsak Beatty altengernagy csatacirkálóinak ellentámadását várták, de azzal is tisztában voltak, hogy Jellicoe admirális, a brit főparancsnok Scapa Flow-nál várakozó flottája is elindul majd a támadás hírére.

Tovább

Nem győzni akartak, csak pusztítani

2016. február 21., 15:12 Módosítva: 2016-02-22 11:39:37
563
A történelem leghosszabb, legvéresebb, egyben legértelmetlenebb csatája pont száz évvel ezelőtt kezdődött. A nyugati front 1914-es megmerevedése után a stratégák folyamatosan azon ötleteltek, hogy lehetne áttörni a kialakult védelmi vonalakat, de igazi áttörést egyik oldalon sem sikerült elérni. Erich von Falkenhayn, a császári német hadsereg főparancsnoka épp ezért nem is áttörést akart, hanem felőrölni az ellenséget, és ehhez Verdun ideális helyszínnek tűnt.

Falkenhayn elképzelése az volt, hogy mivel a németek ereje és ellátottsága amúgy sem tette lehetővé, hogy egy áttörés után komolyabb területeket foglaljanak el és tartsanak meg, a legjobb megoldás, ha csapdába ejti és lemészárolja a francia erőket. Volt is egy erre megfelelő kiszögellés a nyugati front egy részén: Verdunt három oldalról német csapatok vették körbe, ráadásul évszázados történelme során mindig is fontos csatatérnek számított, amit presztízsértéke miatt a franciák valószínűleg minden erejükkel védeni fognak.

Tovább

Kivételes emlékkönyv lett az orvosi krikszkrakszból

2016. február 4., 16:59 Módosítva: 2016-02-05 12:47:01
103
Hiánypótló, részletes, minden gyűjteményben ott a helye – csak a címe alapján ezt senki nem gondolja. Nagyjából így lehet összefoglalni a Dombóváriak a Nagy Háborúban című, a dombóvári önkormányzat támogatásával, helyiek összefogásából, sőt, helyik keze alatt születő kiadványt, melyet a címe miatt talán sokan nem is vesznek majd kézbe, pedig az első világháború százéves évfordulójára kiadott könyvek között a legigényesebbek és legértékesebbek között említhető.

A könyv eredetileg a város népszerű és köztiszteletben álló orvosának, dr. Riesz Józsefnek állított volna emléket. Szabó Loránd, Dombóvár polgármestere szerint azonban ahogy nekiálltak feldolgozni az első világháborúból ezredorvosi rangban leszerelő, sokszorosan kitüntetett férfi kivételesen részletes hagyatékát, egyre-másra érkeztek az újabb és újabb, a dombóváriak világháborús szerepvállalását tanúsító, kihagyhatatlan fényképek, dokumentumok, kitüntetések és beszámolók. A projekt így szép lassan átalakult: bár az anyag gerince továbbra is főhajtás a végül a deportálás kínjaiba belepusztuló, minden jócselekedete mellett zsidó származású Riesz előtt, az oldalakon megelevenednek világháború eseményei. Hurráoptimizmus, az első kitüntetések, Bukovina, Galícia, orosz fogság, sebesültek, veszteségek, halottak, a hullákat betemető első, majd újra kiásó második ágyúsortűz, a háború közben és a háború után meghaló helyiek – szinte minden oldalon van egy rövid, vagy inkább fájdalmasan lényegre törő mondat.

A könyv gerincét mégis Riesz hagyatékának egy kivételesen fontos része adja: a dombóvári katonaorvos naplót vezetett, melynek 1915. június 13-tól 1917 februárjáig írt lapjait 2014-ben mutatta meg a későbbi szerkesztőknek Riesz dédunokája. Ahogy Takács Istvánné, a könyv egyik szerzője írja az előszóban, meglehetősen nehéz volt az idő során megsárgult lapokon kibogarászni a kézzel írott sorokat, mert mint minden igazi orvos, Riesz is borzasztó csúnyán írt.

Egy egész kis csapat dolgozott rajta, mégsem sikerült mindent megfejteni.

A napló legnagyobb értéke, olvasható az előszóban, hogy nem ítélkezni akar, „csak” rögzíteni az eseményeket – ez teszi hitelessé. Egy katonanaplóban ugyan nem az érzelmeké a főszerep, de mégis végigkövethetjük benne a bajtárs elvesztése felett érzett fájdalmat, az olasz lövészárokharc idegeket próbáló, elkeseredett küzdelmeit, és a menekülő erdélyi magyarok kálváriáját is.

A szerzők a Riesz-hagyaték fotói, kitüntetései és persze a napló mellett számos más, a dombóváriakhoz köthető ezred emlékeit is igyekeztek belefoglalni a könyvbe. Számos részletet ismerhetünk meg a 44-es gyalogezredről, a székesfehérvári 17-es, a pécsi 19-es és tüzérezredről. A különböző forrásokból beszerzett, szélesebb közönség előtt jórészt be nem mutatott fényképek mellett rengeteg korabeli cikkrészletet, beszámolót, közleményt, sőt verseket és körözési listákat szerkesztettek be kötet lapjaira. Esik szó a bevonuló diákokról, az előléptetett katonákról, az aranyat-vasért mozgalom eredményeiről. Olvashatunk üzeneteket a harctérről, szomorú hírt arról, hogy a felsőleperdi intéző egyetlen, 19 éves fiát az uzsoki csatában lőtték le az oroszok. Kevéssé ismert történetekről is van említés, például hogy a magyar tüzérek olyan kitűnően szolgáltak, hogy néhányukat kifejezetten hívták a verduni ütközetekbe. Aztán ahogy haladunk a könyv vége felé, úgy szaporodnak a háborút, és saját magát is elveszítő ország mindennapjainak szomorú részletei.

A férfi, aki túlélte a háborút, hogy aztán hazatérése után a skorbut vigye el. A hadirokkantak semmire sem elég segélye. Tucatnyi oldalon a dombóvári hősök, bátorságuk és haláluk rövid összefoglalója, sírok és emlékművek – újabb bizonyítékok arra, hogy bár mára talán csak a romantika maradt meg az első világháború történeteiből, valójában száz éve sem volt más a háború, mint mondjuk ma.

A könyv keményfedeles, lapjai nehéz, fényes, színes, ízlésesen tördelt és profin nyomtatott oldalak, a fűzés igényes, mégis négyezer forintnál is kevesebbet kérnek érte. A dombóvári polgármester szerint a célok között nem szerepelt a haszonszerzés, csak emléket akartak állítani a város legbátrabbjainak. Riesz életútja elég szomorú kanyart vett a negyvenes évekre: magas rangú, sokszorosan kitüntetett háborús hősként ugyan kérvényezhette volna, hogy ne deportálják. A kutatók szerint mindenki, aki hasonló okokból és kitüntetésekkel kérvényezte a felmentést, megkapta azt. Riesz azonban már halálos beteg volt, sokak szerint még azelőtt meghalt, hogy a koncentrációs táborba ért volna.

A háború után aztán sokáig politikai okokból nem lehetett méltóképp megemlékezni az első világháborús veterán orvosról. Szabó polgármester szerint a helyi kórház is csak azért lett Szent Lukács, mert az megfelelően általános volt, valójában Riesznek már nagyon régóta van mellszobra az épületben (a szobrot a mecénásként is működő Riesz egyik pártfogoltja, Borsos Miklós készítette 1973-ban). Az első kiadásban 800 példányban nyomott könyv talán jelent némi igazságtételt.

Nemzetközi fenevadak rontottak a kis magyar kutyuskára

2015. november 12., 07:31 Módosítva: 2015-11-12 15:36:10
273

Mennyivel szórakoztatóbbak lennének az atlaszok, ha az országokat most is vicsorgó kutyákként, gyáva nyúlként, vagy simán csak disznóként ábrázolnák, ellenségeink randa pofájába pedig egy tengerből kinyúló páncélököl csapna oda. A politikai marketing még nem fedezte fel újra a lehetőséget, pedig száz éve mesterszinten művelték a propagandának ezt a térképészeti válfaját, igaz, bele is haltak a vonatkozó csetepatékba úgy húszmillióan. Első világháborús propagandatérképek az OSZK kiállításáról.

Tovább

Erőszakos menekültek utaznak ide-oda a hazában

2015. szeptember 27., 12:11 Módosítva: 2016-11-11 18:19:42
1334
100 évvel ezelőtt élte meg az egyik legsúlyosabb menekülthelyzetet Magyarország. Az első világháborús galíciai menekültek komoly kihívás elé állították a hatóságokat, melyek hiába próbálták áttolni a háború elől érkezőket a határon túlra. A menekültválság miatt kiütköztek a feszültségek a fogadó országok között, csúcsokat döntött az idegenellenesség, sisteregtek a megélhetési bevándorlókról és integrálhatatlan „keleti” fajokról való szövegek. Déjà vu?

Az igazi nagy menekülthullám 1915-ben indult meg Bécs és Budapest felé, amikor a keleti front a Monarchián belülre került. Igaz, már a háború kitörése után elkezdődött a spontán menekülés a veszélyessé vált Galíciából és Bukovinából, de az orosz sikerek után már az államnak kellett megszerveznie az evakuálást vasúton a Habsburg Birodalom központi területeire. A mostani, XXI. századi menekültkrízishez képest ez elég nagy különbség: ekkor a Monarchia a saját alattvalói menekítését szervezte meg. 

Máskülönben viszont különösebb erőlködés nélkül is jó néhány párhuzamot lehet találni a mai állapotokkal. A menekültkvótákról való alkudozás és az országok közötti emberpingpongozás sem előzmények nélküli: Magyarország az első világháborúban is arra törekedett, hogy minél kevesebb galíciai menekült kerüljön hozzánk. Arra hivatkoztak, hogy a galíciaiak nagy része osztrák állampolgár — és bár a menekültek nagyobb része tényleg Ausztriába került, végül Magyarországot is jelentős menekülthullám öntötte el.

Kelletlen befogadás

Az eleinte gondoltnál tömegesebb, tartósabb és feszültségekkel terhesebb menekültválság a fogadó országok (az EU helyett ebben az esetben az akkori multikulturális empírium, a dualista Habsburg Birodalom) kohéziójának a korlátait is világossá tette. Bécs gyorsan megtelt (1915 tavaszán már 200 ezer menekültjük volt), és a nagyobb osztrák városokat is lezárták. Ezután vidéken igyekeztek szétteríteni a menekülteket, de a felállított menekülttáborok is szűkösnek bizonyultak. Miután a front közeledése miatt újabb hullám érkezett, a magyar hatóságoknak hosszabb válságidőszakra és költségesebb ellátásra kellett felkészülniük.

Tovább

Gázálarcos lovak és mocsárszag a Várkert Bazárban

2015. július 9., 10:59 Módosítva: 2015-07-09 16:47:11
148
Terror házás látvány, böfögő iszap, direkt jelképek és egy új fotótéma a Budapestre jövő turistáknak: éveken keresztül lesz műsoron a Várkert Bazárban az új első világháborús kiállítás. Követtük a Browning csövét, és megnéztük, hogy hozzák testközelbe a halált Schmidt Máriáék.

Voltak mostanában a belvárosi Duna-parton? A levegőben méretes revolver szegeződik a felújított Várkert Bazárra, a járdát egészen a bicikliútig gigantikus szoborhonvédek foglalják el, lábuknál lövészárkok homokzsákjai. A budai sétány kifejezetten jól néz ki így militarizálva, ami szerencse, mert éveken át tart majd ez az állapot. A kompozíció az új első világháborús kiállítás bejáratát jelzi; a hatalmas Browning csöve mutatja az utat a vérrel írt XX. századba.

Tovább

Magyarok zokogtak a halál hegyén

2015. június 23., 21:54 Módosítva: 2015-06-24 18:21:37
1851
100 évvel ezelőtt, 1915. június 23-án kezdődött az első isonzói csata, melyet aztán a következő három évben még 11 követett. Számunkra ez volt az első világháború egyik legszörnyűbb helyszíne: az alföldieket békeidőben is elrémisztő ormok, az elképesztő mennyiségű robbanószerrel a levegőbe röpített hegycsúcsok, porrá lőtt falvak, a rothadó hús és a félelem szaga maradt meg az összes résztvevő félben Itáliától Magyarországig.

Az olasz front ugyan csak mellék-hadszíntér volt az első világháborúban, a magyaroknak, olaszoknak és a többi résztvevőnek 100 év után is ez az egyik legnagyobb jelentőségű. Az átélt szenvedések, a hősies kitartás emléke, a végső soron hiábavaló rengeteg véráldozat, a háború valódi borzalmainak megismerése még ma is különös jelentést ad jó néhány földrajzi névnek, melyet 1915 nyara előtt nálunk kevesen ismertek. A magyar ezredek által védett, katonailag csekély jelentőségű Doberdói-fennsík, Piave pokla, és a 11 egymás utáni csatában az olasz támadásoktól megóvott Isonzó dédapák sorát kísértette a halálig, miközben a háborús emlékek beépültek a magyar folklórba.

Tovább

100 évig fizették az első világháború adósságait

2015. május 20., 14:54 Módosítva: 2015-05-21 10:12:17
18

A Nagy Háború hatalmas költségeinek finanszírozására az összes hadviselő állam jelentős kölcsönöket vett fel – elsősorban a saját állampolgárainak kibocsátott kötvények, de sokszor külső adósság formájában. A győztes antanthatalmak gazdaságát is teljesen kimerítette a háború.

Franciaország a második világháborúig nagyjából kifizette tartozásait, de ez a teher is hozzájárult ahhoz, hogy nem volt képes felvenni a versenyt a hitleri Németország fegyverkezésével. Az Egyesült Államoknak az első világháború előtt gyakorlatilag nem volt államadóssága (1916-ban a GDP mindössze 2,7 százalékára rúgtak a tartozások), a háborús erőfeszítésekre viszont főként saját állampolgáraitól vett fel 25 milliárd dolláros kölcsönt (a GDP nagyjából egyharmadának megfelelő összeget). Igaz, az Egyesült Államok sokat hitelezett is szövetségeseinek, ám a békekötés után sem a britek, sem a franciák nem tudtak fizetni, arra hivatkozva, hogy a német jóvátételre várnak. Az amerikai vezetés az ezért az ötletért Nobel-békedíjat kapott Charles Dawes javaslatára 1924-ben Németországnak nyújtott hitelt, amelyből az fizetni tudta a jóvátételt – a két európai antanthatalom pedig törleszthetett az Egyesült Államoknak. A dolog egészen addig jól működött, amíg Hitler mind a jóvátétel, mind a kölcsönök visszafizetését le nem állította. Összességében viszont 1930-ra az Egyesült Államok 9 milliárd dollárt már letudott az adósságokból, és szép lassan a többit is visszafizette.

A britek ennél is ravaszabbak voltak. Külső adósságaikat ugyan nagyjából rendben törlesztették, a saját állampolgáraiktól felvett hitelekkel azonban más volt a helyzet. Az 1917-ben kibocsátott, és nagyjából 3 millió brit által közel 2 milliárd font értékben vásárolt Nemzeti Háborús Kötvények eredetileg 5 százalékos kamatot ígértek. Tíz évvel később Churchill javaslatára ezeket 4 százalékos hitelekké „változtatták”, majd később egy részüket olyan, immár csak 3,5 százalékos kötvényekké alakították, amelyek nem kötelezték az államot az eredeti tőke visszafizetésére, amíg a kamatokat rendben törleszti.

Mivel időközben a piacon általában jobb feltételekkel lehetett pénzhez jutni, a brit kormány egészen idén márciusig (!) nem törlesztette az összes ilyen adósságot – így állampolgárai gyakorlatilag egy évszázadon keresztül fizettek azért, hogy hitelezhettek kormányuknak (hiszen a tőkét maguk is jobb feltételekkel fektethették volna be). Nagy-Britannia 1917 óta a becslések szerint 5,5 milliárd fontot fizetett ki kamatként, most márciusban pedig nagyjából 1,9 milliárd fontot törlesztett a megmaradt, még mindig több mint 100 ezer kötvénytulajdonosnak.

A magyar „megoldás”

Németországban az államcsőd „megoldotta” a belső adósság problémáját, azonban a békeszerződésben kirótt hatalmas jóvátétel hosszú évekre leterhelte a német gazdaságot. Az 1929-ben 112 milliárd márkára csökkentett összeg fizetését Hitler 1933-ban felfüggesztette, a háború után pedig csak 1953-ban kezdtek a németek újra törleszteni – persze a nyugati szövetségesek az NSZK tartozásának egy részét elengedték. Az egykori jóvátétel utolsó részletét 2010 októberében fizette ki a már újraegyesült ország, amely összességében mintegy 96 ezer tonna aranynak megfelelő értéktől vált meg a versailles-i béke következményeképp.

Magyarország a második világháborúig fizette a trianoni békében rögzített jóvátételt, a háború idején kibocsátott Hadikölcsön kötvényeket pedig bizonyos feltételek mellett az új állam is elismerte – viszont az infláció miatt ezek értéke lenullázódott. Kártérítésképpen az egykori kötvényeseknek az állam szerény segélyt folyósított az 1920-as, 1930-as években.

Gyávaságból és butaságból lett öngyilkos a régi Magyarország

2015. április 6., 11:16 Módosítva: 2015-04-07 09:57:37
3462
Félelem, vabankra játszó katonák, diplomáciai ügyetlenségek miatt nem tudott időben kilépni a Monarchia az első világháborúból, bele is halt egyszer s mindenkorra. A magyarok még büszkék is voltak rá, hogy nincsenek önálló törekvéseik, pedig az angolszászokban lett volna partner erre, a franciák sem akarták mindig a pusztulásunkat. Politikai bénázások A régi Magyarország utolsó háborújában.

Annak is érdemes elolvasnia Hajdu Tibor és Pollmann Ferenc első világháborúról szóló új könyvét, akinek illúziói vannak a régi világ” politikájával kapcsolatban. Nagy államférfiak helyett belterjes, személyes ambíciókba fulladó csörték, a külpolitikára vak pártvezérek jellemezték az 1914-18 közötti éveket is. Ezek alapján felesleges luxus összeesküvés-elméleti magyarázatokat keresni Trianonra, a nemzetközi helyzet és a Monarchia saját politikusai együtt bőven elég muníciót adtak mindehhez.

Tovább

130 ezren haltak bele Churchill tévedésébe

2015. március 18., 20:03 Módosítva: 2015-03-21 16:01:14
513
A brit hadtörténelem legnagyobb kudarcában az egyetlen részsiker a maradék csapatok trükkös evakuálása volt. Három modern nemzet és rengeteg legenda született Gallipoliban, a halál és megbékélés kultikus helyén. 100 évvel ezelőtt, 1915. március 18-án az angol haditengerészet fél nap alatt kudarcba fulladó támadásával kezdődött az első világháború egyik legnagyobb mészárlása.

Hallottak már a szerencsétlen sandringhamiekről, az eltűnt zászlóaljról? Százezredmagukkal dobták őket partra a Gallipoli-félszigeten 1915 nyarán, hogy fejenként egy liter vízzel és szuronyos puskákkal szálljanak szembe a török géppuskaállásokkal. Ekkor már hónapok óta, mindkét oldalon egyre nagyobb hadtestek bevetésével zajlott az összecsapás, ami később az első világháború egyik legtragikusabb, legendásabb és értelmetlenebb mészárszékeként híresült el.

 
 
Tovább

Magyar világ Szibériában

2015. március 5., 16:59 Módosítva: 2015-03-06 07:50:04
60

Első világháborús naplókból, levelekből, rendeletekből, újságokból és képeslapokból nyílt virtuális kiállítás a Magyar Nemzeti Levéltár jóvoltából. Nézegessen száz éves karikatúrákat a barakkokból: ilyen volt egy hadifogolytábor élete Szibéria és a világ végén.

Tovább

Gimnazisták írták át a magyar történelmet

2015. március 1., 22:33 Módosítva: 2015-03-02 13:15:51
1187
Támadjunk rögtön? Húzzuk az időt? Egyezkedjünk? Mégis mit mondana Tisza Istvánnak, ha arra ébredne, hogy 1914-et írunk, és maga a miniszterelnök tanácsadója? Már gimnazisták foglalkoznak ezzel: gazdasági elemzési technikákkal gondolják újra a történelmet, miközben megtanulnak csoportban dolgozni, profin prezentálni és kreatív módon használni az ismereteiket. Egy verseny, aminek nem kellene, hogy hírértéke legyen.

Gróf Tisza István kétségek között sétál fel s alá az Országházban, a miniszterelnök állásfoglalásán múlik az ország sorsa, de talán az egész kontinenssé is. A szarajevói merénylet után a Monarchia kéjesen fortyog a szerbek elleni bosszúvágyban, de egy kiterjedő háború az egész birodalom létét veszélyeztetheti. Tisza tisztában van a kockázatokkal, de a kényszerpályákkal is. Tökéletes döntés nincs, legkevésbé rossz talán igen. De vajon melyik az?

Tovább

Háború korlátok nélkül

2015. február 18., 18:07 Módosítva: 2015-02-19 09:20:58
6

Németország mindkét világháborúban tengeralattjáróival igyekezett elvágni a Nagy-Britannia számára létfontosságú tengeri szállítási útvonalakat. E hadviselés hatékonyságát azonban nagyban csökkentette, ha az U-bootok kapitányai csak a brit vagy más ellenségesnek számító ország felségjelzésével ellátott hajókat támadhattak meg, így a semleges államok szállítmányai akadály nélkül futhattak be a brit kikötőkbe.

Erre a válasz a korlátlan tengeralattjáró-háború meghirdetése volt, amelyre elsőként száz éve, 1915. február 18-án került sor. Valójában teljes korlátlanságról ekkor sem volt szó, a németek csak a Brit-szigetek körül kijelölt „háborús zóna” vizein támadtak meg bármilyen hajót figyelmeztetés nélkül. A lépés nyomán valóban komoly nehézségek keletkeztek a brit utánpótlásban, azonban a különböző incidensek, elsősorban a Lusitania utasszállító hajó 1915. május 7-i elsüllyesztése nyomán egyre erősödött a német vezetésre helyeződő nemzetközi nyomás, amely ráadásul az Egyesült Államok hadba lépését sem akarta megkockáztatni.

Nyár végén tehát a tengeralattjárók visszaálltak a korábbi gyakorlatra, ezzel némileg javult a britek helyzete. Végül a németek 1917 februárjában újra meghirdették a korlátlan tengeralattjáró-háborút, de az újabb részsikerek sem voltak elegendőek a Brit-szigetek kiéheztetésére, az Egyesült Államok viszont valóban belépett a háborúba 1917 áprilisában.

100 éve halt meg a nőfaló cinkotai sorozatgyilkos

2015. február 6., 00:02 Módosítva: 2015-05-11 13:45:38
1086
1915. február 5-én egy szerbiai fogolytáborában elhunyt egy Kiss Béla nevű, tífuszos magyar katona. Ekkor még senki sem tudta, hogy ő a hírhedt cinkotai asszonyirtó, aki hét nőt csábított el, ölt meg és rejtett fémhordóba a saját háza fészerében, hogy utána hónapokig gondtalanul dorbézolhasson a pénzükből. A kegyetlen gyilkosságokra csak 1916-ban derült fény, de akkor annyira lázba hozta a kétfrontos háborút vívó Osztrák-Magyar Monarchia újságíróit, hogy még Karinthy Frigyest is elküldték Cinkotára riportot írni. Kiss Béla rémtetteit sosem sikerült teljesen felderíteni. Állítólag nem is 7, hanem legalább 24 nővel végzett, mások szerint a háború után hamis papírokkal New Yorkba menekült, ahol még a '30-as években is látták. Akárhogy is történt, a cinkotai bádogos ma már ugyanúgy része a popkultúrának, mint Hasfelmetsző Jack: még horrorfilm is készült az életéről.

Kiss Béla a hazai kriminalisztika egyik leghírhedtebb alakja. A cinkotaiak egyszerre büszkék és dühösek rá, amiért híressé tette Budapest XVI. kerületét, ráadásul az asszonyirtó bádogos történetét sokan sokféleképp mesélik. Ezt az áldatlan állapotot elégelte meg évekkel ezelőtt két lelkes urbanista. Réz György a Széchényi Könyvtárban és a Bűnügyi Múzeumban kutakodva, 1916-os újságcikkek alapján mutatta be Kiss Béla rémtetteit a Kertvárosi Helytörténeti Füzetekben. A kiadványsorozat szerkesztője, Benedek Ágnes pedig szinte minden évben egy izgalmas várostúrán mutatja meg, hol élt a nőfaló sorozatgyilkos.

Kiss Béla egyetlen ismert fényképe
Kiss Béla egyetlen ismert fényképe

A véres vőlegény és a borzalmak tanyája

cinkotai rém
Fotó: Országos Széchényi Könyvtár / Kertvárosi Helytörténeti Füzetek

100 évvel ezelőtt sem kellett félteni az újságírókat: Blikket és Borsot megszégyenítően bulváros címekkel adták el heteken keresztül Kiss Béla rémtetteivel a lapot. A szociáldemokrata Népszavától a Kis Újságon át a korszak patinás hírlapjáig, Az Estig minden újság egymásra licitált a címekkel, amikben így emlegették "a borzalmak tanyáján", Cinkotán kegyetlenkedő sorozatgyilkost: 

Elvetemült asszonyirtó szörnyeteg! A cinkotai kékszakáll! Az asszonyirtó vámpír! A cinkotai hullagyűjtő! Állat-ember! Véres vőlegény! A cinkotai rémregény bestiája!

A cinkotai kékszakáll

Kiss Béláról a korabeli visszaemlékezések szerint senki sem sejtette, milyen bestiális dolgokat művel éjszakánként a szerelmi légyottjai alatt és után. Az 1877-es születésű, izsáki férfi 1905-ben költözött ki Cinkotára a VIII. kerületből, hogy ott egy elcsapott patikussegéddel, Nagy Jánossal közösen bádogosműhelyet nyisson a Kossuth Lajos utca 40-ben, nem messze a mai HÉV-állomástól.

Jó külsejű, hetyke bajszú, művelt, dolgos, ám kissé könnyelmű és mulatozós mesterembernek ismerte meg a környezete.

Kissnél gyakoriak voltak a hölgyvendégek, és mindig leeresztett redőnyök mögött töltötte az éjszakát - de valahogy senkinek sem tűnt fel, hogy a cinkotai vasútállomásról csak a házába kíséri a nőket, vissza Pest felé soha.

Hét női holttest hét bádoghordóban

Kisst az első világháború kitörésekor, 1914-ben besorozták a Monarchia seregébe. Ekkor már legalább hét, más források szerint huszonnégy (vagy még több) gyilkosságon volt túl, a lebukását azonban 1916-ban is csak egy véletlennek köszönhette. A Kossuth utcai ház ugyanis egy Kresinszky Márton nevű budapesti gondnokhoz került. Az épület nagyon lerobbant állapotban volt, ezért május 9-én fel akarta újítani Takács Istvánnal közösen, akinek a ház utcafrontján volt gyógyszertára (de ugyanebben az épületben volt Silberstein fűszerüzlete és a Cinkotai Polgári Kaszinó is).

Kresinszky és Takács vakolóanyagot és nádat kerestek a munkához, amikor eszükbe jutott, hogy a hadba hívott bádogos fáskamrája biztos tele van ilyesmivel, neki meg úgy sem kell onnan semmi, ezért egy kőművessel leverték a lakatot Kiss bűntanyájának ajtajáról. Odabent négy nagy, leforrasztott bádoghordókat találtak, és mivel a patikus azt gyanította, hogy Kiss ezekben az ő gyógyszertárából kilopott karbolt rejtette el (más korabeli források szerint azt hitték, benzin van bennük, amit majd jó pénzért eladhatnak Pesten), felnyitotta az egyiket.

Tovább

15 perc az állami bordélyban

2015. január 16., 13:56 Módosítva: 2015-01-17 08:34:39
98

Attól még, hogy ilyenkor sokkal kevesebb gyerek születik, a szex természetesen háborús időkben sem mellékes kérdés. Mivel a modern hadviselésben a férfiak már nem vihették magukkal a csatába a feleségüket úgy, mint az ókorban, hatalmas állami intézményrendszer épült ki a katonavágyak kielégítésére. Az első világháború a tábori bordélyok virágzása és a bujakór elleni harc története is: így mesélnek történészek a szexről.

 
 
Tovább

Kerüljük az ünneprontó dorbézolást, mulatozást

2014. december 31., 15:58 Módosítva: 2014-12-31 23:43:40
10

Történelmi időket élünk, a szeszre szánt összeget fordítsuk jótékony célra • Szilveszteri premierek a Fővárosi Orfeumban • Győzedelmeskedik a pánturán eszme: a török nép szivében is élénken él a török-magyar testvériség tudata • Cigarettát küldjön a katonáknak, nem kell nekik a kézelőgomb. 100 éves hírek.

Tovább

A háború kalandornői

2014. december 30., 18:29 Módosítva: 2014-12-31 12:56:52
6

A háború kalandornői a mulatóktól a harctérig • Tizenöt korsó sör — hét havi fogház • Pénzküldemény átlőtt csákóban • Egész sereg jön össze a karácsonyi babavásáron. 100 éves hírek.  

Tovább

Könnyek ragyogják be az idei karácsonyfákat

2014. december 29., 15:57 Módosítva: 2014-12-29 21:11:55
2

Könnyek ragyogják be az 1914-iki karácsonyfákat • Fájnak a föld sebei Flandriától a Balkánig. 12 évesen is hősiesen vesz részt a harcokban a háború legfiatalabb katonája. 100 éves hírek.

Tovább

Megteltek a pesti mulatók karácsonykor

2014. december 27., 19:02 Módosítva: 2014-12-28 13:43:18
19

Hőseinknek még a szeretet ünnepén is vívniukellett a gyűlölet harcát • Megteltek a pesti mulatók az ünnepnapokon, a város feledni akarta a háborús melankóliát • Nem nagyigényü, de mindvégig mulatságos darab a Jó éjt Muki! a Vígszinházban. 100 éves hírek.

Tovább

A régi világ halála élő egyenesben

2014. december 27., 15:28 Módosítva: 2014-12-28 13:16:33
529

  Szalay-Berzeviczy Attila, a budapesti olimpiát akaró volt tőzsdeelnök beletúrt a családi ládába, amiből egy iszonyú érdekes első világháborús napló potyogott ki, legalábbis azoknak tutira az, akiket érdekel egy kicsit a történelem, a politika, meg az, hogy hogyan gondolkodtak – működtek alig száz éve egy nem sokkal később kihalt faj utolsó egyedei, az ún. „államférfiak”. Én egy nap alatt végeztem vele, pedig lett volna még mit tennem karácsony előtt, higgyék el.

Tovább

Véres karácsony

2014. december 25., 16:47 Módosítva: 2014-12-26 11:12:53
6

Kihalt a falu, szomorú az ünnep ott, ahová az oroszok jöttek kántálni • Most nem az angyalok énekét hallja a hivő lélek, hanem ágyúdörgést, csataorditást, halál hörgést •  Kiszabadult oroszlánok Newyork utcáin. 100 éves hírek.

Tovább

Az ünnepet is ágyudörgéssel fogják megülni

2014. december 24., 20:45 Módosítva: 2014-12-25 11:07:04
4

A karácsonyi ünnepet is ágyudörgéssel fogják megülni a fronton • Fölmentették a szerbiai kudarc után Potiorek főparancsnokot • Ne tulajdonítsunk fontosságot a hazatérő katonák bírálatainak • Pompás karácsonyi könyvajándékok gyermekeknek. 100 éves hírek.

Tovább

A háborús propaganda aranykora

2014. december 23., 20:45 Módosítva: 2014-12-24 18:25:57
184
keppe

Csodás anyaga van az Országos Széchényi Könyvtárnak az első világháborúról. Alig mentek körbe 1914 nyarán a hadüzenetek és indultak el a besorozottak milliói a frontok felé szerte a kontinensen, a könyvtárban máris létrehoztak egy különgyűjteményt, amibe minden lehetséges dokumentumot össze akartak szedni a háborúval kapcsolatban. Talán büszkék is voltak rá, hogy ilyen különleges korban élnek, mindenesetre fontosnak tartották „a mostani idők nagybecsű történelmi emlékeit a jövendő számára megőrizni.”

A módszeresen gyűjtött anyagból ma talán a képek a legérdekesebbek: plakátok, képeslapok, sajtófotók, hirdetmények maradtak ránk, tízezres nagyságrendben. A raktárakban heverő propagandaanyagból a legizgalmasabb képek megjelentek egy gyönyörű albumban, a Képpé formált háborúban.

Tovább

A nemzet lelki parazitáiról beszélt a miniszterelnök

2014. december 23., 19:02 Módosítva: 2014-12-24 07:58:50
5

Tisza István a nemzet háborús időkben megmutatkozó lelki életéről • Vitéz katonáink a sáros utakkal is megküzdenek a harctéren • Álszerkesztő csalt ki 1200 koronát Groszmann Samu kőbányai magánzótól • Karácsonyfa-ünnepély a sebesült katonáknak cigarettával és süteménnyel. 100 éves hírek.

Tovább

A macskák a háborút is túlélik

2014. december 22., 21:45 Módosítva: 2014-12-23 09:18:24
2

A macskák jól bírják a háborút, a kutyák sokkal többet szenvednek a harcoktól • Vilmos császár a fronton ájtatoskodik karácsonykor • Skandináv szövetség a semlegességért, Portugália belép az Antant oldalán • Egy pezsgőspalack ugyancsak felvidítja az embert még a lövészárokban is. 100 éves hírek.

Tovább