Judit, Xénia
18 °C
31 °C

40 éve halt meg Che

2007. 10. 09. 18:29
| Módosítva: 2009. 04. 02. 19:40
Miért éppen a kubai munkatáborok atyja, a börtönparancsnokként százak kivégzésében szerepet játszó Che Guevara lett a világon az elnyomás elleni küzdelem és a szabadság szimbóluma? Miért írt róla verset még Csoóri Sándor is? És miért szervezett neki fesztivált a Fiatal Baloldal idén februárban, Gyurcsány Ferenc részvételével? És miért volt kénytelen a Time magazin a XX. század 100 legfontosabb személyisége közé beválasztani Che Guevarát?

Ernesto Guevara de la Serna 1928-ban született Argentínában, és negyven éve, 1967. október 9-én halt meg Bolíviában. Híres persze egy harmadik országban, Kubában, Fidel Castro harcostársaként lett. A Time magazin nem véletlenül írta róla: "Bár a kommunizmus kihunyt, ő továbbra is a lázadás szimbóluma maradt." A Time szerint ebben szerepet játszottak megölésének furcsa körülményei, az, hogy gyakorlatilag statáriális úton végezték ki, de az is, hogy "felravatalozása" Krisztus-szerű arcát és alakját emelte ki. Karjait halála után levágták, mintha még akkor is féltek volna tőle. Ehhez hozzátehetjük, hogy Bolíviában, kivégzése helyszínén, az Andok hegyvidékén még ma is sokan visszajáró szellemét tisztelik.

Santa Clara hőse

Che Guevara a kubai szocialista forradalom egyik legfőbb vezetője volt, kulcsszerepet játszott abban, hogy a szigetországban 1956-ban partraszálló 81 marxista gerilla megdöntötte a szétporladó Batista-rendszert.

Fidel és Che

A legnagyobb katonai győzelmet ő aratta 1958 decemberében Santa Claránál, majd ő és Osmany Cienfuegos Gorriarán vezetésével vonultak be a szocialista forradalmárok Havannába, elűzve a diktátort, Fulgencio Batista y Zaldívart. Nem véletlenül érte el tehát a gerillák között a legmagasabb rangot, az őrnagynak, illetve parancsnoknak megfelelő comandantét. (Azért Fidel Castro a "comandante jefe", majd a "comandante en jefe" rangot viselte, minthogy ő volt a főparancsnok, a Wikipedia spanyol oldala szerint.)

Kivégzések és munkatáborok

Más kérdés, hogy a diktatúra után milyen rendszer következett Kubában. A leghírhedtebb börtön-erőd irányítását Che vette át, itt - kvázi főügyésznek megfelelő pozíciójában - több száz ember (a becslések 179-től 2000 áldozatig terjednek) kivégzéséért tehető felelőssé az emigráns kubaiak vádjai szerint. Ő volt az, aki állítólag megszervezte az első kubai munkatábort Guanahacabibesben, ahová kezdetben a kommunistoid rendszerrel együttműködésre nem hajlandó vállalatvezetőket küldte. Később a rendszer ellenségeit, de például a homoszexuálisokat is javító-nevelő munkára küldték Guanahacabibesbe, de ekkor már Che nem élt.

Valószínűleg nem ezért szeretik manapság annyian Che Guevarát. Hogy pontosan miért szeretik, azt talán csak sejteni lehet. Elsősorban a szegények pártfogójaként, az elnyomottak harcának vezetőjeként vált a mai antiglobalista, kapitalizmus-ellenes tiltakozómozgalmak szimbólumává. Így persze akármit is írnánk róla, híveit egyáltalán nem érdekelnék a kellemetlen részletek zavaros életéből.

Érdekes család

Az Argentínában született Che Guevarának már a származása is rendkívül érdekes. Mindkét ágon baszk felmenői voltak (családneve baszkul Gebara lenne), de apja, Ernesto Guevara Lynch neve ír eredetre is utal. Az egyik ősapa, Patrick Lynch ugyanis 1715-ben Galwayban, Írországban született. Che édesapja is azt mondta 1969-ben, két évvel fia halála után: "Az első dolog, amit a fiamról tudni kell, hogy az ír lázadók vére folyt az ereiben." Egy másik távoli rokona Peru utolsó alkirálya volt: José de la Serna e Hinojosa anyai ágon tartozik Che családjához. Che szülei mindenesetre már argentinok voltak. Édesanyja, Celia de la Serna örökségével együtt lépett le előkelő családjától, ahol nem tűrték extravagáns, modern szokásait (rövidre vágott haját és azt, hogy autót is vezetett nő létére). De főleg azt nem bírták rokonai elviselni - Celia szülei ekkor már nem éltek -, hogy teherbe esett az egyetemi tanulmányait be sem fejező Ernesto Guevara Lynchtől. A későbbi szociálforradalmár, Che Guevara Rosario városában született egy hajóutazás közben, az egyik megállóhelyen. Születési időpontját valószínűleg átdátumozták 1928. június 14-ére (május 14-éről), hogy ne tűnjön fel a szülők házasságkötése és a gyerek születése közti túlzottan rövid idő.

Asztmás volt

1928-ban, Argentínában született Ernesto Guevara de la Serna. Az asztmás kisfiú rendszeresen sportolt, és egészen jó eredményeket ért el. Betegsége miatt Argentínában nem sorozták be a hadseregbe, és az asztma egész életét végigkísérte. Ám úgy tűnik, a gerillaéletmódban ez nem akadályozta igazán. (A magaslati klíma a Sierra Madre és az Andok hegyei között talán még jót is tett neki.)

Che eredetileg orvosnak készült, de vitatott, hogy egyáltalán befejezte-e bőrgyógyászati tanulmányait a Buenos Aires-i egyetemen. A Wikipedia angol szócikke szerint 1953-ban kapta meg mindenesetre diplomáját.

A szegénység felfedezése

1951-ben motoron egy barátjával együtt beutazta Dél-Amerikát, erről olvashatunk is a Diarios de motocicleta: Notas de viaje por América Latina (Egy motoros naplója: úti jegyzetek Latin-Amerikáról) című írásában. Állítólag ekkor tűnt fel neki, hogy Dél-Amerikában sok a szegény ember, és a Wikipedia szerint egyértelművé vált számára, hogy "a társadalmi egyenlőtlenségeket csakis fegyveres forradalommal lehet orvosolni", méghozzá olyannal, ami egész Latin-Amerikára kiterjed.

A motorozás után még egyszer visszatért tanulmányaihoz, de végül megint útra kelt. Több országon is átutazott, mire 1953-ban Guatemalába eljutott, ahol megismerte Hilda Gadea Ontaliát. A Peruból érkezett Hilda a helyi baloldaliakkal - köztük Fidel Castro emigráns kubai híveivel - hozta össze Guevarát.

Bár Che már korábban, Costa Ricában találkozott állítólag személyesen is Castróval. Fidel 1953. július 26-án sikertelenül próbálta Kubában megostromolni a Moncada-laktanyát, és megdönteni Batista rendszerét. A kudarcba fulladt akció után, még 1953-ban létrehozta Castro a Július 26. Mozgalmat, ehhez csatlakozik majd utóbb Guevara is, a kubai partraszállásuk előtt. Fidel a Moncada-ostrom idején még az úgynevezett Ortodox Párt parlamenti képviselője volt, 1955-ben viszont Mexikóba emigrált, miután amnesztiával kiengedték kubai börtönéből.

Mexikó, Mexikó

Che és Hilda 1954-ben elhagyták Guatemalát, mert a baloldali helyett jobboldali kormány került hatalomra, erőteljes CIA-segítséggel. Hildát le is tartóztatták egy időre, Che pedig az argentin követségre menekült. 1955-ben Mexikóban házasodtak össze. 1956. február 15-én megszületett gyermekük, Hildita Beatriz Guevara. (Feleségétől 1959 májusában válik majd el, hogy a Kubában megismert Aleida March Torresszel házasodhasson össze.)

1954-ben Mexikóvárosban telepedett le, egy kórházban dolgozott. A Wikipedia magyar oldala szerint csak itt, 1955-ben ismerkedett meg Raúl és Fidel Castróval, és ekkor csatlakozott a Fulgencio Batista kubai diktátor megdöntésére szervezkedő csoporthoz. A társulat egyszer lebukott ugyan, és le is tartóztatták őket a mexikói hatóságok, ám 1956 júniusában újra szabadlábra kerültek.

Partraszállás

Szabadulásuk után a Fidel Castro vezette gerillák nem sokat vártak: útra keltek és 81-en - köztük csak négyen nem voltak kubaiak, beleértve Che Guevarát is - a Granma hajóról partra szálltak Kubában, Oriente tartományban. A sziget keleti részén Playa de las Coloradasnál értek partot december másodikán. A partraszállás után Batista csapatai azonnal megtámadták őket, és csupán 15-20 gerilla (mások szerint 22) élte túl a csapást. A túlélők a Sierra Maestra hegységbe vették be magukat, innen indították gerillaaakcióikat.

Kinek dolgozott Guevara?

A sokáig egymás mellett harcoló Castro és Che Guevara konfliktusát sokszor orosz-kínai konfliktusnak állítják be. Eszerint Castro Moszkvától függött, Che Guevara pedig maoista módszereket alkalmazott volna ipari miniszterként a kubai gazdaságban. Minthogy azonban Kuba a Szovjetuniótól függött, Guevarának nem sok esélye maradt a hatalomban. A kínai orientációnak ellentmond azonban, hogy kubai bukása után a szovjet csatlósállamokban, Csehszlovákiában és az NDK-ban bukkant fel az argentin származású szociálforradalmár. Az is szovjetbarátságát mutatja, hogy az 1962-es kubai rakétaválság során azt nyilatkozta, maga lőné ki az atomtölteteket az USA-ra, ha ezt Moszkva megengedné neki. (Előzőleg ő és Raúl Castro, Fidel fivére tárgyaltak a szovjet fővárosban.) Che 1965-ös bukása után került másodszor Kongóba és később Bolíviába, ahol folyamatosan vadászott rá a CIA. Ugyanakkor Bolíviában nem segítette gerillamozgalmát az ottani Moszkva-barát kommunista párt, ami arra utal, talán a szovjeteknek is jobb volt, hogy Che Guevarából minél előbb legenda legyen, mintsem egy állandóan bajt okozó, a status quót felborogató zendülő. Vannak olyan - olasz baloldaliakhoz köthető - újabb elméletek is, hogy a bolíviaiak túlbuzgósága miatt ölték meg Guevarát, jóllehet a CIA élve akarta elkapni, nehogy halálával is erősítsék a körülötte kialakult legendákat.

Che előbb orvosként, majd fokozatosan katonai vezetőként vett részt az akciókban. Ő vezette 1958. december 31-én a gerillaháború egyik legsikeresebb hadműveletét, Santa Clara bevételét. 1959. január 1-jén Batista - megtudva, hogy egyik legmagasabb rangú tábornoka Castróval folytat tárgyalásokat - elmenekült. Így győzött a forradalom. Ezután következett a már említett havannai bevonulás Che vezetésével január másodikán.

Börtönparancsnok

A győzelem után a La Cabana börtön-erőd parancsnokaként több száz ember kivégzésében vállalt aktív vagy passízv szerepet, őket a Batista rendszer idején elkövetett bűnökért vonták felelősségre. Che egyébként már a "forradalom", pontosabban a Sierra Madre-i gerillaharc idején is azzal vétette magát észre, hogy a kémek, dezertőrök vallatásában jó eredményeket ért el. Néha a vallatás halállal végződött - volt, akit személyesen ő lőtt le a kihallgatás közben.

Miközben Guevara a politikai foglyokkal "foglalkozott", a nála valamivel pragmatikusabb és okosabb Castro a teljhatalom megszerzésére törekedett. Mire Che észbe kapott, már nem volt számára megfelelő hely a havannai vezetésben, csak gazdasági posztok maradtak neki. Gazdasági vezetőnek lenni egy politikailag vezérelt kommunista-szocialista rezsimben sosem nyugdíjas állás, főleg hogy hamarosan a hiánygazdaság jelei mutatkoztak Kubában.

Castro tölt be minden vezető posztot

Fidel 1959. február 19-én miniszterelnök lett, majd 1961 júliusában az ORI (Egyesült Forradalmi Szervezet) nevű politikai tömörülés élére is ő került. Ez a szervezet aztán PURS (Szocialista Forradalom Egységes Pártja), majd végül Kommunista Párt néven futott. 1965-től Castro államelnökké is előlépett, így gyakorlatilag minden hatalmat a saját kezében összpontosított. Castro most már minden bizonnyal (természetes) haláláig Kuba első embere marad, hiszen az elmúlt 48 évben a kubai titkosszolgálatok szerint 637 merényletet élt túl.

Che, az ikon

Egy ilyen rendszerbe már nem fért bele az örök lázadó, Che Guevara, akiből 1959-61 között nemzeti bank elnököt csináltak, majd ipari miniszter lett 1961-65 között. Az amerikai tulajdonú cégek államosítása aligha volt ellenére, de e funkciók helyett sokkal inkább élvezhette a világjárást: egyfajta utazó nagykövet lett belőle. A hatvanas években sűrűn fordult meg a szocialista országokban is.

Elég volt Castróból?

Amikor Castro már minden lehetséges hatalmat a saját kezében összpontosított, 1965-ben Che Guevara elhagyta Kubát, lemondott állampolgárságáról is, amelyet még 1959-ben kapott Castrótól. Ekkor jöttek jól korábbi nemzetközi kapcsolatai: egy ideig Csehszlovákiában és az NDK-ban tartózkodott, ezután bukkant fel újra Kongóban, ahol 1964-ben már töltött pár hónapot. Ám egyik alkalommal sem ért el sikereket kubai önkénteseivel a kongói harcokban. Kongó után Bolíviában próbált marxista felkelést kirobbantani, de itt is hiába. A szocialista világforradalom kitörését nemcsak Leninnek, Trockijnak, hanem Che Guevarának sem sikerült elérnie.

Gerillaharcát is egyre jobban elszigetelődve vívta Bolívia magashegységeiben. Az Andokban egy ideig tartani tudta magát, aztán a CIA támogatásával bolíviai katonák 1967. október 8-án (más források szerint már hetedikén) Quebrada del Yurónál társaival együtt elfogták Che Guevarát.

Che kivégzése

Halálának napja azonban már bizonyos: éppen negyven évvel ezelőtt, 1967. október 9-én La Higuera faluban - egyes feltételezések szerint - René Barrientos bolíviai elnök személyes utasítására kivégezték. A jogilag nem túlzottan alaposan alátámasztott ítéletet azzal próbálták álcázni, hogy a holttesten olyan sebeket ejtettek, mintha fegyveres akció közben ölték volna meg Che Guevarát.

Október 10-én holttestét közszemlére tették Vallegrandéban, Bolíviában, majd levágták karjait, és a környéken eltemették. Feltételezett tetemét 1997-ben kiásták és Kubába szállították, de azóta is vitatják az emigráns kubaiaiak, hogy Castróék tényleg Che Guevara holttesték helyezték-e el Santa Clarában, a Che által elfoglalt város mauzóleumában.

Kubai orvosok mentették meg Che kivégzőjét

2007 októberében derült ki, hogy kubai orvosok mentették meg annak a férfinak, Mario Terannak a szeme világát, aki kivégezte Che Guevarát. Teran a bolíviai hadsereg őrmestere volt 1967-ben, és tavaly ment el a szemműtétre, ahol az orvosok nem tudták, hogy kiről van szó. A kubaiak egész Latin-Amerikában gyógyítják a szembetegségeket, ennek a programnak a keretében távolították el Teran hályogát.

Legendárium

Halálával megkezdődött a legendagyártás. Leonyid Brezsnyevet, Erich Honeckert vagy Todor Zsivkovot azért mégse lehetett ennyire imádni, sokkal jobb volt a nemzetközi baloldal számára a több kontinensen harcoló gerilla mítosza. És a Kubában kellemetlenné vált örök lázadó gyors halála is alkalmas volt arra, hogy ne a Castróval kialakult konfliktusok maradjanak meg róla a köztudatban.

Kuba, Kongó és Bolívia hegyeiben vívott gerillaharca népszerűvé tette őt a harmadik világban és a szocialista táborban egyaránt. Világszerte tüntetéseket tartottak tiltakozásul meggyilkolása ellen. Versek születtek életéről és haláláról. Pablo Neruda és Csoóri Sándor is megemlékezett róla. Csoóri verse, a Che Guevara búcsúztatója olvasható is a neten.

Che Guevaráról Alberto Korda kubai fényképész készített egy híres fényképet, ma ennek különböző változatai tűnnek fel szinte mindenütt és mindenféle emléktárgyon, pólókon és transzparenseken. Az antiglobalizációs tüntetésektől kezdve az ultrabalos mozgalmakig nagyon sokféle szervezet használja Che nevét vagy éppen ideológiáját, esetleg csak a portréját.

Chavez, Morales és Gyurcsány

A mesztic alapú szocialista világforradalom, vagyis Latin-Amerika egyesítése azonban továbbra is csak Guevara álma marad. Vagy mégsem? Hugo Chavez venezuelai és Evo Morales bolíviai elnök gyakran hivatkozik Che Guevarára, sőt az arcképével díszített pólókban rendszeresen lép fel Chavez. Guevara az egyik jelképe a kolumbiai FARC harcoló egységeinek és a mexikói zapatista mozgalomnak is.

Idén februárban a Fiatal Baloldal (FIB) Che Feszt nevű rendezvényén Gyurcsány Ferenc kormányfő is részt vett. A FIB kiadott egy Che Magazin nevű lapot is, de ez anyagi források hiányában megszűnt az első szám után. A megszűnés egyik oka az MSZP-t ért politikai támadás volt, erről a Népszabadságnak nyilatkozott korábban Varga László, a szervezet elnöke.

A Che Feszt után ugyanis nyílt levélet írt Almássy Kornél, az MDF alelnöke, hogy határolódjanak el a szocialisták Che Guevarától, mert az egy "szadista gyilkos" volt, aki személyesen felelős több száz politikai fogoly kivégzéséért. Egyébként az SZDSZ-es Gusztos Péter is átgondolatlannak nevezte a miniszterelnök lépését, hogy megjelent a FIB-rendezvényen.

Marsovszky védte meg a rendezvényt

A Che Fesztet a FIB részéről februárban Marsovszky Balázs, budapesti elnök védte meg. Szerinte Guevara eszközeit lehet vitatni és bírálni, a céljait viszont nem. Marsovszkynak viszont immár a céljait is vitatják Magyarországon: a Zuschlag-ügyben őt is, mint a Biztos Pont Egyesület elnökét, meggyanúsították bizonyos pályázati pénzek megszerzése miatt. Ám Marsovszky ügyes húzással hitelt vett fel, és visszafizette egyesületének pályázati nyereményét.

Ami a Che Fesztet illeti, februári nyilatkozatában Marsovszky azt is elmondta: a Guevara-szimbólum azt jelenti, hogy viselői nem fogadják el a társadalmi, a politikai, a gazdasági struktúra igazságtalanságait. Ám a FIB pesti elnöke azért nem menti fel a forradalmárt a gyilkosságok és az erőszak alól.